2013. február 28., csütörtök

:)

Megvan Piri mamáék albérlete, szerződtek is, ki is fizették a kauciót (amit Piri mama kaukciónak becéz, és én minden alkalommal felvilágosítom, hogy ilyen szó nem létezik). A cuccaik fele már zsákokban, a maradékot valószínűleg holnap dobozoljuk. A jövő hetet már úgy fogom kezdeni, hogy ők nem lesznek itt. Marad Pasi meg Kutyi, aki tutira rajtam fog lógni egy pár napig, mert hiánya lesz, de ez legyen a legkevesebb.
Már tervezgetem a takarítást, a dolgok átrendezését, meg egy csomó mindent. Várom az első kanapéról mozizós esténket és a (sikoltozós szeretkezéseket) meghitt vacsorákat. A barátnőkkel vagy Ledérkémmel rosszalkodós csajos napokat. Érzem a frissen sült naan és a pitakenyér illatát.

2013. február 14., csütörtök

Árva gyerek...

Már beletörődtem abba, hogy nem fognak innen kiköltözni.
De hogy megszabják, hogy mikor legyek otthon, vagy ne legyek otthon, az így huszonéves fejjel nem annyira fun.
Kötelező volt elcseszni a mai napomat, meg az egész hétvégét, amit szerettem volna Pasival tölteni. De nem lehet, mert itthon KELL lennem. Pasi meg nem maradhat, mert dolgozik, meg más dolga is lenne, amihez neki haza KELL menni.
Kezd (kurvára) nagyon elegem lenni a sok KELLből.
Szülinapomra NORMÁLIS életet kérekszépen.

2013. február 3., vasárnap

<3

Pasi egy csoda. Nagyon szerelmes vagyok, Kedves Olvasó :)

2013. február 2., szombat

Csőstül...

Minden csoda három napig tart.
Örültem, hogy ez az utolsó olyan félév, amikor még van vizsgaidőszakom (és nem az államvizsgára kell készülni). Azt hittem, célegyenesben vagyok és minden menni fog, mint a karikacsapás. Tanultam, elolvastam a kötelezőket, az órai jegyzeteket. Mindent beleadtam, mégis megbuktam egy kivétellel az ÖSSZES tantárgyból. Szégyellem magam.
Megszűnt a munkahelyem is. Számítottam rá, mégis elkeserít, mert reménykedtem, hogy nem lesz igazam. A cég anyagi gondokkal küzd, felbontották a munkaszerződésemet. Januárban összesen két órát dolgoztam, nem tudom, mi lesz, hogy lesz. Minden nap nézem az álláshirdetéseket, ami érdekesnek tűnik, oda beküldöm az önéletrajzomat, hátha. Magamba roskadtam.
Picivel több, mint egy hónapja vettük meg a Pöttömkét. Tegnapelőtt tönkrement a vinyója. Tizenkétezer forint egy új. Nem tudom, honnan, nem tudom, miből. Oké, Pasi felajánlotta, hogy kifizeti, és majd visszaadom, de MIKOR? Én nem akarok neki tartozni. Tartozom épp elég embernek. Szégyellem magam. Buta voltam, várhattam volna még, hogy legyen annyi pénzem, hogy ne használt laptopot kelljen venni. Most költhetek egy halom pénzt a Pöttömre.

Padlón vagyok. Megint. Pedig úgy vártam a vizsgaidőszak végét...