2014. augusztus 25., hétfő

A múzeumokról és Camden Townról, avagy többszörös törigazmus egy nap alatt

Az egyetem alatt rengetegszer hivatkoztak a tanáraim a British Museum gyűjteményére, szeretett dékánbácsink sokszor meg is kérdezte az előadásain, jártunk-e már ott és mindig szóvá tette, milyen alulkulturált seggek vagyunk, hogy még egy fonnyadék British Museumba sem vagyunk képesek elvonszolni magunkat (nyilván nem ezekkel a szavakkal, de a hangsúlyban benne volt, hogy mélységesen megvet minket ezért), pedig hát ingyenes. Egyik alkalommal fel is csattantam, hogy hát oké, hogy maga a múzeum ingyenes, de a repülőjegy és a szállás egy nagyobbacska vagyon, fapados járat ide, fapados járat oda, szegény éhező bölcsészhallgató örül, ha az antikváriumban tud könyvet venni magának egy ezresért félévente egyszer. Egyetemi tanári fizetésből, pláne dékániból már röpködhet az ember, ahová nem szégyell. Akkor úgy is voltam vele, hogy a büdös életben nem fogok kijutni Londonba mert (belefulladok a vizsgák tengerébe) sosem lesz fölös kétszázezer forintom egy londoni túrára (repjegy+szállás+költőpénz az akkori árfolyammal és árakkal számolva).
Úgy hozta a sors, hogy most itt élek. Halogattam a múzeumozást, mondván, majd akkor, ha lesz legalább két zónára bérletem az oysteren, mert akkor olcsóbbra jön ki a buli, sőt, busszal tök ingyen van, igaz, kb másfél órás út a belváros. Pasi rágta a fülem, hogy menjünk, amikor szabadságon lesz, rávágtam, hogy jó, meglátjuk, lesz-e rá pénzem. Közben Dé barátunk is ki tudott venni szabadnapot, szóval ezek ketten le is beszélték, hogy BM meg Science Museum, nem volt kecmec, persze nem bántam, mert hát miféle történész vagyok, hogy meg se nézem a múzeumot. Hát olyanféle, aki majdnem elájult a sok gyönyörűségtől. Mivel HATALMAS épületről beszélünk (nem egy Szépművészetit kell elképzelni), ezért első körben az ókori gyűjteményt és a kora középkori brit kiállítást (kelták, szászok, Britannia a római korban) néztük meg, ELKÉPESZTŐ volt. Nem is igazán találok rá szavakat, egyszerűen hihetetlen mennyiségű lelet van kiállítva, egyiptomi szarkofágok, múmiák, a holtakkal eltemetett tárgyak, egy vitrinben a mumifikálás fejlődése, illetve a temetkezési szokások változása van végigvezetve, a görög részen a gyerekjátékoktól (mozgatható végtagú babák, csodásan kidolgozott faragott teve, ló) az attikai sisakon át a pöttömnyi Zeusz szobrokig minden van, elképesztő mennyiségű váza és korsó. Hihetetlen az egész, többször volt olyan, hogy csak álltam a vitrin előtt és sóhajtoztam. Nagyjából két órát töltöttünk bent, mert lehetetlen megnézni és befogadni az összes látnivalót, biztosan megyünk még vagy négy-öt alkalommal, mire azt merem majd mondani, hogy a nagyját láttam.

A fiúk ragaszkodtak a Science Museumhoz is, szintén ingyenes (a legtöbb múzeumban nincs belépőjegy, bizonyos kiállítások fizetősek csak), hát komolyan mondom, leesett az állam. Dióhéjban: Buzz Aldrin szkafandere, rakéták, műholdak, eredeti postakocsi, egy Ford T-modell, lyukkártyás szövőgép. Viszonylag kis múzeum, egy-két óra alatt be lehet járni az alsó szintet, a felső meg inkább gyerekeknek szól, kipróbálható, megtapogatható dolgokkal, mint otthon a Csodák Palotájában. Egészen elképesztő.

Múzeumozás után elsétáltunk a Hyde Parkba, ott lődörögtünk egy darabig, a sok kutyagolástól meg sörözhetnékünk támadt, és mivel már amúgy is bőven elutazgattuk a napi limitet (az oyster ugyanis egy bizonyos összeg fölött már nem von le több pénzt az utazásodért, tehát onnantól kezdve ingyen utazol), úgy döntöttünk, Camden Town felé vesszük az irányt, persze elsőre rossz buszra szálltunk, sebaj, megoldottuk. Ezzel rögtön ki is pipálhattam egy újabb metróvonalat, (a Piccadilly-t már a Science Museum felé letudtam) a Victoria line-t, tizenegyből tehát ekkorra maradt négy, amin még nem utaztam.
Camden egy másik világ. Komolyan, nem is igazán tudnám mihez hasonlítani, a High Street-en MINDEN van, Blues Pubtól az indiai kajáldán át a goth ruhaboltig tényleg minden. A piacra is érdemes betérni, magyar büfét is találtunk, bár én nem igazán vágytam magyar kajára, azt én is meg tudom főzni (lecsót és töltött paprikát csináltam már, a következő projekt a csirkepaprikás lesz, csak érkezzen meg a nokedliszaggatóm). Indiait ettünk végül (Dé pizzát, mert ő burzsuj kis pizzafejű), én csirke kormát rizzsel és chutneyval, Pasi csirkecurryt szintén rizzsel meg valami isteni fűszeres szósszal. A csirkecurryt (magyarosan körris csirke, amúgy inkább karinak kéne ejteni, csak mi magyarok mondjuk körrinek) ismerheted, Kedves Olvasó, a korma az csirke kurkumás-korianderes-gyömbéres-kókusztejes szószban, elképesztően finom, a chutneyt meg alapjáraton imádom, függetlenül attól, mi az alapja (mert itt is, mint a lekvárnál, ezerféle lehetőség van). Jókora adagot kaptam három fontért, ez még otthoni viszonylatban sem veszélyes, itteni fizetéshez mérten meg nevetségesen olcsó. Mondjuk elméletileg happy hour volt, tehát kora este érdemes menni Camdenbe zabálni :D Miután tisztességesen bekajáltunk, megnéztük magunknak a helyi "romkocsmát", blues pubot, nem olcsó hely, viszont hangulatos, mondjuk sikeresen hazavágták az estémet azzal, hogy a női mosdóban az összes csap le volt szerelve, a férfiszakaszra meg nem tudtam átlógni, mert pont állt egy idősebb fazon a piszoárnál, én meg marhára nem vagyok kíváncsi más férfiak szerszámára. Próbáltam jelezni az egyik srácnak, aki a hely pólóját viselte, tehát valószínűleg ott dolgozott, de olyan bunkó volt velem, hogy majdnem szájon vágtam. Háromszor nyomtam Pasi kézfertőtlenítőjéből a kezemre. Ha pisilés után fél percen belül nem tudok kezet mosni, felfordul a gyomrom és utána az első adandó alkalommal KÖNYÉKIG sikálom magam. Kényszeres vagyok? Lehet. Nem érdekel, pisis kézzel egy tapodtat sem mozdulok.

Sörözés után, mivel már elég késő volt és Dének másnap dolgozni kellett, hazafelé vettük az irányt és ekkor újabb metróvonalat, az Overgroundot próbálhattam ki (tehát maradt a Bakerloo, a Waterloo&City és a Metropolitan, meg amit bele se számolok, az Emirates Air Line, de az nem metróvonal, hanem olyasmi, mint a libegő, külön kell rá jegyet venni, nem érvényes rá a bérlet). Nem is igazi metró, inkább a HÉV-hez hasonlít, a google maps is vonatnak írja. Angolul nem értő olvasóim kedvéért már a neve is az, hogy Földfeletti, tényleg a HÉV-re emlékeztet, csak ötvenszer magasabb színvonalú. Kényelmesek az ülések, tiszta a szerelvény, a hangosbemondót kiválóan érted, illetve kijelzőn is látod, hol jársz éppen, mi a következő megálló. Meg térkép is van a vonalról, ugyanúgy, mint a metrón. Ja, és nem kattog. Egyáltalán. Annyira csendes, hogy az már furcsa. Az egyik megállója sétatávolságra van tőlünk, szóval a túránk végére még egy tízperces sétát is beiktattunk, jól is esett, legalább kiszellőzött kicsit a hülye fejem.