2013. március 29., péntek

Hol vagy, tavasz?

Tegnap meglátogattam Piri mamáékat. Egy fél napig mesélhetnék, de majd külön postot szánok rá, most csak annyit említenék, hogy sétáltam az utcán, és elmentem az Orchidea cukrászda előtt. Gyerekkorom kedvenc fagyiját árulják itt, akkoriban fillérekből meg a félrerakosgatott húszforintosokból jókora gombócokat lehetett kapni. Kisiskolás koromban harminc-negyven forintokért vettük a "jagyuttfagyit", ma egy édestölcsért sem kapunk ennyiért. Százhetven forint volt legutóbb egy négydekás gombóc, tegnap nem néztem, mennyibe kerül, a fagyipultot se láttam, valószínűleg azért, mert szakadó hóban csak én szoktam fagyit nyalogatni.
Március huszonkilencedikén havazik, nem is akárhogy. Piri mama most hívott, hogy tizenvalahány centi hó esett. Mindjárt Húsvét, ilyenkor tavaszi kabátban meg balerinacipőben kéne futkosni, nem csizmában, farmer alatt cicanadrágban, meg téli kabát alatt két pulcsiban. Rémlik, hogy tizenegynéhány éve volt olyan húsvétunk, hogy farmerben és pólóban voltam ODAKINN. Nem is tudom, lesz-e locsolkodás idén Hollókőn, vagy a hideg miatt elteszik a vizes vödröket. Mert ott még szokás vödör vizet a lányok-asszonyok nyakába önteni. Pasi is ki akarja próbálni (még sosem locsolt meg lányt vödörrel), szépen meg fogom kérni, hogy ilyen időben ne áztasson el.
Kezdek félni, hogy mégiscsak van valami ebben a klímaváltozásos izében...

2013. március 27., szerda

Pff...

Veszek egy nagy levegőt és folytatom... Csak előtte összekapom magam kicsit. Kell még pár nap, főleg hogy ma volt egy elég durva balhém a pasassal, aki felcsinálta anyámat. Apának nevezni nem lehet.

Értem én, hogy tisztelnem kéne, csak baromira nincs miért. Azt is értem, hogy nem akar ő rosszat, meg csak a körülmények áldozata, meg kettétört a karrierje és nem tud mit kezdeni magával, meg velem, meg a nővéremmel. Értem én, csak LESZAROM. Attól én még belegebedek, hogy bizonyítsak neki. Hogy egyszer, EGYETLENEGYSZER az életben annyit mondjon "Kislányom, büszke vagyok rád". Piri mamától hallottam már, nem egyszer, nem kétszer, és tudom, hogy ő TÉNYLEG büszke rám.
Talán ha kapcarongy lennék, vagy drogos, akkor észrevenne. Talán. Mert így nem kellek neki. Hát innentől ő sem kell nekem.

Igen, még mindig azon pörgök, hogy nem volt képes eltolni a képét a diplomaosztómra. Nem hiszem, hogy valaha meg fogom tudni emészteni, hogy elmulasztotta eddigi életem egyik legfontosabb pillanatát.

2013. március 23., szombat

Nemszeretem

Nemszeretem a Bloggert, mert szemétszarfos. Nemszeretem a freeblogot sem, mert szemétszarfos és a szervere kéthetente meghal. Erősen gondolkodom azon, hogy végleg bezárom az egészet a francba. Úgyis alig maradt olvasóm, akkor meg minek? Kinek? Inkább írok füzetbe. Annak nem kell pöcsölni a dizájnjával.
Azt hittem, értek a sablonbaszkuráláshoz. Hát rohadtul nem. Ennyi. Pont. Fosok az egészre.

2013. március 22., péntek

Meg sem lepődöm...

Újabb szerverösszeomlás a freeblognál. Még jó, hogy én már átpakoltam mindent. Az egyik kedvenc bloggerinámnál, Luciánál ez a szöveg fogadott:


A freeblog rendszere halott. 

LUCIA ÉS ZORCSI JÓL VANNAK, AZ ÚJ HELY ÉPÍTÉSE FOLYAMATBAN.

Tartsatok ki, igyekszünk mindent átmenteni.


Nem örülök.

2013. március 21., csütörtök

Édes hármas

Hát, szokni kell még, hogy nincsenek itt Piri mamáék. Mondjuk leginkább Kutyi miatt kell átszervezni a dolgokat, nem lehet már estébe nyúlóan császkálni, mert ugye sétáltatás meg etetés... De a lényeg, hogy remekül megvagyunk.
Március ötödikén, kedden késő délután csukódott be mögöttük az ajtó, és indult el az autó a holmijukkal. Én másnap suli után nekiláttam a takarításnak, a hét további részében bizonyos népszerű fertőtlenítő, meg a mosogatószer volt a legjobb barátom. Pakoltam, sikáltam, töröltem, söpörtem, felmostam. Azóta is igyekszem odafigyelni a rendre, ebben Pasi állati nagy segítség (tegnap is elmosogatott, miután én kidőltem, többször csinálta már, meg ki is teregetett). Voltam svéd lakberendezési áruházban beszerzőkörúton, vettem szőnyeget a hálószobába meg az előtérbe (és az eddigi hálószobai szőnyegek kerültek át a nappaliba), teamécsest, apróságokat, valamikor majd Pasival is megyünk tányéralátétért, meg szeretnék egy összecsukható edényszárítót, mert praktikus (és mert kicsi a konyhám).
Lassan belerázódom ebbe is. Reggelente kávét főzök Pasinak (ma reggel ő főzött nekem, mert fájt a fejem), leviszem Kutyit, ebédet csinálok (csomagolok a drágámnak), teszek-veszek, suliba járok, esténként sorozatot vagy filmet nézünk a kanapén összebújva.
Erre vágytam. Boldog vagyok.