2016. szeptember 24., szombat

Reboot

Kicsit berántott a gépszíj. Munka-Pasi-Kutyi háromszög, ezt már az előző bejegyzésben említettem. Persze voltak, vannak változások. Öregebb lettem egy évvel, teljesült egy nagyon régi álmom, a bakancslistám egyik tétele. A britek idióták, kiszavazták magukat az EU-ból (egyelőre nincs konkrét tervünk, nem költözünk pánikszerűen haza, vagy máshová, kivárjuk, mi sül ki az egészből). Két hétre hazamentünk. Na de menjünk szépen sorjában.
Nem sokkal a legutóbbi blogposztom után elrepültünk Dublinba, azaz teljesült (az egyik) legnagyobb vágyam, húsz éve láttam egy tv-műsort Írországról és én akkor azt mondtam, hogy oda akarok menni, ez volt az elsődleges motivációm arra, hogy elkezdjek angolul tanulni, mert megnéztem a Világatlaszban, hogy mi a hivatalos nyelvük és akkor láttam, hogy ír és angol és az iskolában lehetett angol nyelvet választani, szóval... Na de a lényeg, egy egész hetet töltöttünk ott, én végig a fellegekben jártam. Dióhéjban, a teljesség igénye nélkül: volt szerencsém látni a Trinity College híres régi könyvtárát, sétáltam a St Stephen's Greenben, voltam az Ír Nemzeti Múzeumban, megnéztük a Dubliniát, ez egy interaktív kiállítás a középkori Dublinról, megnéztük Powerscourt kertjét Pasi főnökével, elmentünk a Powerscourt-vízeséshez, ettünk egy jó báránypörköltet Írország legmagasabban fekvő pubjában (a Wicklow-hegyekben lévő Johnnie Fox's), megtanultunk sört csapolni a Guinness-gyárban, kóstoltam whiskey-t a régi Jameson's-gyárban, a Liffey-n horgonyzó Jeanie Johnston-on az ír történelem egyik legszomorúbb eseményéről, a burgonyavész okozta Nagy Éhínségről és az azt követő kivándorlásról hallhattunk részleteket, de épp ottjártunkkor volt a Húsvéti Felkelés századik évfordulója is, gyakorlatilag minden erről szólt. Legnagyobb bánatunkra nem jutottunk be a Kilmainham Gaolba, egykor börtön, ma múzeumként üzemel, tárlatvezető nélkül csak a tárgyalótermet nézhettük meg, a többi részre szervezett túrák vannak, de aznapra minden hely betelt, mi meg másnap már repültünk vissza Londonba. A tavasz további részében belföldön kirándultunk, megjártuk Hevert és Margate-et, ezen kívül majd' belefulladtam a munkába, az igazgatóhelyettes kitalálta, hogy én leszek az az emberük, aki ide-oda ugrál, ha helyettesíteni kell, ehhez az is hozzátartozott, hogy néha olyan diákokkal kellett lennem, akik bár hivatalosan a mi sulink diákjai, valójában egy másik iskola külsős képzésén vesznek részt, ez kicsit nyakatekerten hangzik, valójában nem az, túl sok dolgom ilyenkor nem volt, csak szemmel kellett tartanom a gyerkőcöt, csak hát az utazás húzós volt, meg sokszor elég váratlanul ért, hogy máshová kell mennem, nem a munkahelyemre. Ez a tanév utolsó előtti hetéig így ment, utána már csak az iskolán belül ugrabugráltam, hol egyik, hol másik osztályt boldogítottam.
A nyári szünet első napján aztán jól hazarepültünk, két csodás, bár kissé sűrű hetet töltöttünk el a családdal és a barátokkal, ráadásul az egészbe belepréseltünk egy négynapos balatoni mininyaralást Méripoppinsz barátnőmmel meg a drága Mérnök úrral, megünnepeltük a szülinapomat másodszor is egy jókora túró rudi tortával, volt jagyuttfagyi, cirógathattam Hugika kerek pociját, bár Unokahugi nem akart velem haverkodni.
A nyár további részében olvastam, rengeteget pihentem, Pasival és Kutyival hatalmasat sétáltunk Eynsfordból Dartfordba, párszor átrendeztem a könyvespolcot (csak a szokásos dilim).
Három hete kezdődött el az új tanév, nem ment simán, főleg mert tizenvalahány kolléga ment el, többek között az igazgatóhelyettesünk, de lassan-lassan belerázódunk. Egy hónap múlva őszi szünet, én már készülök a Halloweenre és nem ígérem, hogy mostantól rendszeresen fogok blogolni, de igyekszem majd gyakrabban, mert mindig történik valami. Ma reggel például ismét nagynéni lettem, fél 9-kor megszületett Szófia Sára, az unokahúgom, akit már nagyon-nagyon vártunk! Szívből remélem, hogy a szüleinek rengeteg örömük lesz benne! Kívánom, hogy hosszú és boldog élete legyen!