2012. szeptember 29., szombat

Vattacukor


"A szerelem könyvében zene szól..." Meg a fejemben is immár négy csodálatos hete. Vattacukor van az agyam helyén, pillangók röpködnek a gyomromban és környékén. Mosolygok, dudorászok, legszívesebben az egész világot megölelném. Szerelmes vagyok.
Hogy lehet ez? A véletlenek különös összjátéka, kismillió üzenet, és a nagybetűs Pasi. Sokáig azt sem tudtam, hogy nevezzem, egyáltalán írhatok-e róla, mit szólna hozzá, tetszene-e neki a stílusom (és éppen szokom a billentyűzetét, mert most nála vagyok), és egyáltalán... De most vettem a bátorságot, hogy legalább pár sorban megfogalmazzam mindazt, amire egyébként szavakat sem igazán találok. A vicces az, hogy egyikünk sem akart ebbe az egészbe azonnal fejest ugrani, mégis annyira pörögnek körülöttünk az események, hogy csak kapkodom a fejem. Aggodalomra persze semmi okom, mert hihetetlenül megértő, és tudom, érzem, hogy mindent megadna nekem, értem. Erről álmodni sem mertem, és most tessék, itt van mellettem, fogja a kezem, és úgy néz rám, mint egy királynőre.
Szóval a Puffogó Szingli, a GótBridgetJones eltűnik. Norewa életében új fejezet kezdődött. Boldogság, ipari mennyiségben. És ez még csak a kezdet... ;)