2009. október 29., csütörtök

Working hard

Vicces volt a napom. Reggel kapkodva indultam el a Céghez, hogy kilencre beérjek, futólépésben mentem a villamosmegállóba és örültem, mert láttam messziről egy 28-ast, mondom tökjó, felpattanok rá. Pattantam is, kicsit szétszórt voltam még, nem gond. Nagyban pakolgatom magamra az ékszereimet(itthon csak bedobtam őket a táskába, hogy majd útközben), telefon főnitől, ne gyere, ma máshol vagyunk, szabadságolhatod magad, mondom már elindultam, jó, akkor gyere a Ferenciek terére, ott megbeszéljük a továbbiakat. Rendben, 25 perc és ott vagyok. Aha. A második megálló után tűnt fel, hogy valami nem klappol, nézek jobbra, nézek balra, ez nem 28-as vili, hanem 24-es. Basszus! Útvonalmódosítás, rohanás, kapkodás, 7-es buszról majdnem leesés, leszállás után öt perc nosztalgia, közben a főni is befut, jó, menjünk tovább. Dögunalom konferencia, főni közli, hogy nyugodtan menjek, ha nem bírom, mondom jó, kettőtől úgyis program van a Cégnél a többiekkel. Hazaesés, kutyafuttában evés, rohanás vissza a Céghez, kártya, miegyéb. Kettőtől ötig fejtágítás, kis kitérővel hatra értem haza. Holnap nem megyek be, hétvége, szünet és egyéb finomságok, oh yeah. És az ember így írjon beadandót, itthon hol van áram, hol nincs, cserélik a fővezetéket. Remélem a frigó nem megy tönkre attól, hogy hol hűt, hol olvad. Momentán nincs pénzem egy új hűtőre.
Egyébként I love Budapest, mondtam már? 

2009. október 23., péntek

Szerelősös

Akkor mostmár vízcsapot is tudok szerelni. Még annakidején, mikor beköltöztem, szétesett a konyhai csap, mert leoldottuk a vízkövet, ami összetartotta, szétesett, két mozdulattal helyreraktam, mert Kedvencnagynéninek nem ment. Tegnap megint jött a drága, hozott a csapra valami toldásizét, hogy picit lejjebb érjen és ne fröcsköljön szanaszét, hát felraktam azt is két perc alatt, pedig nemnagyon csináltam még ilyesmit.
Meg kaptam faliórát is, de ez már egy másik történet... :D 

2009. október 18., vasárnap

Jól vagyok, csak valami eltörött bennem és nem lehet megragasztani. Nem olyan régen szembesültem valamivel, ami régóta ott volt már, csak nem akartam tudni róla. Fáj, de majd ezen is túlleszek. A véleményezés jelen esetben nem szabad, ezen most nem tudsz segíteni, Kedves Olvasó. 

2009. október 9., péntek

Shoppingolás egy órában

Ma elmentem könyvtárazni egyet, rögtön nyitáskor, mert olyankor még viszonylag csend van, lehet nyugodtan olvasni, nem mászkálnak, van hely és nincsenek széthordva az olvasótermekben a könyvek, mindent meg lehet találni. Még tegnap este megbeszéltük Brigivel, hogy ma elmegyünk a Jászaira bizonyos kézi készítésű kozmetikumokat gyártó cég boltjába nézelődni, mert a Glamour napoknak hála, van kuponunk is, én meg már régóta el akartam menni, minden héten járok arra és mindig csalogat az az illat. Persze ez sem ment olyan simán, mint ahogy azt gondolnád, Kedves Olvasó. A könyvtárral még nem volt gond, 11-re beszéltük meg a leányzóval, hogy találkozunk a boltban és akkor ott elleszünk, reggel hívom Piri mamát(aki véletlenül Pesten volt, tárgyalt és még előző este felajánlotta, hogy hazafuvaroznak a Szobanövénnyel), mondom neki, hogy hívjon, ha elindult felém, közölte, hogy dél körül érnek oda, igyekezzek. Jó. Fél tizenegykor indultam el a Szabó Ervin térről a Jászaira, oda is értem VOLNA, ha. Még a metrón ültem, mikor Piri mamám hívott, hogy a Kálvinon áll, nem tud mit kezdeni magával, merre járok, mondom a Deáknál, ha akarja, visszafordulok. Még nem kell, de felhívja a Szobanövényt, hogy ő mit csinál, ha még nem végzett, akkor csatlakozna hozzánk a Jászain és úgy mennénk fel hozzám, ott találkoznánk a jóemberrel. Két perc múlva visszahívott, ne forduljak vissza, mindjárt értemegy a Szobanövény. Én épp akkor szálltam le a Nyugatinál, elmásztam a villamoshoz, hogy majd akkor Jászai. Aha, persze. Megint egy baleset, ezek szerint mindig akkor, mikor én sietnék. Végül tizenegy óra három perckor szálltam le a villamosról, tépek ezerrel, a csajos hív, hogy most indult a Kossuth térről, de hogy valami nem stimmel, valszeg rossz szerelvényre pattant és az ellenkező irányba megy, de tíz perc és ottvan. Nagy röhögés, senki sem értette ofkorsz, mert headsettel futkosok és tök úgy nézek ki, mint aki magában beszél(és persze hevesen gesztikulál). Beosontam a boltba és illatorgia fogadott. Bőségzavar, szaglászás, persze tudtam, mennyit költhetek(nem sokat), közben Lakótársak Gyöngye is befutott. Vaciláltam egy sort, aztán egy édes-melaszos illatú szappan és egy száraz habfürdő(igen, ilyen is van) mellett döntöttem, persze mindkettő egy kisebb vagyon azokhoz képest, amiket eddig engedélyeztem magamnak. Félre ne érts, Kedves Olvasó, továbbra sem szakadt rám a bank, csak volt némi spórolt pénzem és miután hónapok óta minden luxusról lemondok, úgy gondoltam, ideje egy kicsit magammal is foglalkoznom. Nem költöttem sokat, más ennyi pénzen fél percig sem agyal, én fél órát gondolkodtam és válogattam és még kuponom is volt.
A vásárlás után ismét villamosra pattantam, öt perc késéssel(hála a bkv-nak) értem a ház elé, csuda egy délelőtt volt. 

2009. október 7., szerda

-Jó, de miért csinálod?
-Érted.
-De miattam nem kell!
-De én érted vagyok szép.
Erre már nem tudott mit mondani. 

Simán megy ez

Az első alkalom, hogy időre beértem a Céghez, oh yeah. És még csinos is voltam, sőt, ki is voltam sminkelve(az, hogy a hajam is tökéletes volt, már tényleg csak a hab a tortán). Ez a sok dolog együtt általában nem szokott működni. Menni fog ez, pedig hogy tiltakoztam az elején :) 

2009. október 4., vasárnap

Mama főztje

Piri mama sütött-főzött nekem a hétvégén. Ez az első hétvégém a 90 napos után, úgyhogy most aztán volt csirkemell krumplival, meg dióka, ami egy süti és macerás és mint tudjuk, Piri mama szökőévente süt, de annál jobban esik. Diókát kb. 15 éve nem csinált, de lehet, keveset mondok, isteni lett a grízes főzött krémmel, tegnap készült, ma reggel még találtam három szemet, egyet gyorsan befaltam, de délben jött a következő meglepi, madártej, szóval most boldogság van. Anyukám főztje verhetetlen, ha feleennyire jó szakács leszek, már elégedett leszek. <3 Piri mama! 

2009. október 1., csütörtök

I love my work

Ezt majd akkor fogom sűrűn mondogatni, amikor istenigazából beindul a dolog és még oskola is lesz mellette. Jövő héten például tutira el fogom mondani vagy ötvenszer, amikor két tárgyból kell majd referálnom, az egyikből kedden, a másikból csütörtökön, és perszehogy szerdán délután kell bemenni a Céghez, nehogy be tudjam fejezni. De legalább nem kell lógnom egyetlen órámról sem...Haladás. Viszont már van feladatom, már kaptam olyan anyagot, amit magamévá kell tennem, hogy tudjam, ki az, aki szembejön velem a folyosón és esetleg rámköszön(elég valószínűtlen, hogy rámköszönnek, csak csepp vagyok a tengerben). Jó lesz ez, csak össze kell egyeztetni az egyetemmel.