2012. december 24., hétfő

Kívánok minden Kedves Olvasómnak békés, boldog, szeretetteljes ünnepet!


2012. december 17., hétfő

Karácsonyi csoda

Csomagot hozott ma a egy futár. A kapuban futottam össze vele, rám mosolygott, majd kiment, nem gondoltam volna, hogy nálunk járt. Aztán benyitottam a lakásba és Piri mama azzal fogadott, hogy kaptam valamit. Nézem a feladót, Lush Hungary. Agyalok, közben levélbontó kést rántok, nekilátok, hogy kibontsam az apró dobozt.

A kívánságlistám két tételét találtam benne, meg egy ajándék mintát a Honey samponból. Egy darab papírt is találtam a doboz alján, innen derült fény a küldő kilétére.

Csöppke-Csillus lepett meg, ahogy megláttam a nevét, rögtön elsírtam magam az örömtől, és a meghatottságtól. Jó érzés tudni, hogy ismeretlenül is ennyire szeret valaki.
Nem tudok mást mondani, minthogy KÖSZÖNÖM. Köszönöm, hogy három kicsi gyerek mellett is gondol rám.

2012. december 15., szombat

Élvezkedem

Ezt a postot már a Pöttömkéről írom. Akár hófehérkének is nevezhetném, merthogy fehér, kívül ugyan kissé lestrapált, de legrosszabb esetben beruházok egy skinre. Ami mindenképp cserés lesz, az az akku, talán valami 20 percet bír. Drága történet lesz, de megoldom. A billentyűzetét még szoknom kell, mert eredetileg angol (átmatricázott), meg picivel kisebbek a gombok, mint az öreg hölgyön, a kijelzőjét nem igazán, tökéletesen áttekinthető minden.
Szeretem. Okos, gyors, kicsi, könnyű. Még adapterrel együtt is könnyebb, mint a régi laptopom volt.
Pasi még feltuszkol rá néhány nélkülözhetetlen progit, aztán tényleg tökéletes lesz, jövő héten valószínűleg már jön is velem a könyvtárba.

2012. december 11., kedd

Pöttöm-öröm

Nagyon úgy fest, hogy a karácsonyi listám egyik tételét kihúzhatom, no nem azért, mert nem engedhetem meg magamnak, épp azért, mert megkapom, valószínűleg még a héten. Pasi talált nekem egy netbook-ot (el is kereszteltük Pöttömnek, mivel az ő netbookját Picinek becézem) a vaterán, le is csaptunk rá, hamarosan érkezik, szóval most nagyon örülök :D Jöhet a szakdolgozatírás!

2012. december 9., vasárnap

Tök jó, hogy egy rohadt kommentem sincs. Kihaltak tán a Kedves Olvasók?

2012. december 2., vasárnap

Szép dolog a szerelem

Bár Pasi úgy szeret, ahogy vagyok, mégis megígérte, hogy segít lefaragni a kilóimat. Nem ad enni, nem hagyja, hogy mások tömjenek, meg egyáltalán, fogja a kezem, mellettem áll, és eltereli a figyelmem, mikor csokiért, vagy más édességért nyavalygok (meg egyáltalán kajáért).
Imádom. Nem is értem, hogy élhettem eddig nélküle.

2012. december 1., szombat

Plusz kettő

Mármint két kiló. Ennyit híztam, hála Piri mama új dilijének, nevezetesen a sütisütésnek. Nincs nap sütisütés nélkül, almás pite, pudingos-meggyes bukta, házi keksz, csokis muffin, miegyéb. Hát ma mérlegre álltam és sírógörcsöt kaptam (szó szerint).
Normális ember nem kezd el sírni, tudom, de én gyerekkorom óta küzdök a súlyommal, belém égett a sok csúfolódás, hogy a saját anyám is kigúnyolt. Persze ő azt gondolta, vicces a kislányát Daganya-Banyának meg Donna Tonnának hívni, valószínűleg eszébe sem jutott, hogy ez évekkel később is fájdalmas lesz. Az pláne fájt, amikor a nyáron közölte, hogy "Végre emberi formád van, kislányom." csak mert fogytam négy kilót egy hányós-fosós vírusnak köszönhetően (tartottam is a súlyomat mostanáig). Miért, addig állati formám volt? A kövér ember nem ember, csak állat? Kiskamaszként tehénnek meg disznónak csúfoltak,szóval valószínűleg azt, aki nem sovány, tényleg állatnak tartják.
Egyszer, egy valamikori barátnőm, aki világéletében sovány volt, nevetve közölte, hogy milyen jó, hogy én elfogadtam magam ducinak, ő mennyire büszke rám. Hát nem, kispofám, nem fogadtam el, hogy nagy a seggem, vastag a combom, striáim vannak és narancsbőrös mindenem. Vagyok olyan jó nő a hájréteg alatt, mint te.
Többször megmutattam már a világnak, hogy többre vagyok képes, mint amit kinéznek belőlem. Azt mondták, nem fog nekem menni a jóga. Tévedtek. Azt is mondta egy volt osztálytársam, nekem az ELTE túl kemény, én oda be se jutok. Tévedett.
Lefaragom a fölösleget. Nem csak ezt a két kilót, többet is, ha kell. Egészen addig, míg legalább egy hűhát nem kapok azoktól, akik annakidején kicsúfoltak.