2016. március 29., kedd

Minden oké

Marha nehéz úgy blogolni, hogy az életem a Pasi-Kutyi-Munka háromszög körül forog. Nem állítom, hogy az égvilágon semmi izgalmas nem történik velem, de hétfőtől péntekig napi 11 órát vesz el a munka (8 óra, plusz 3 az utazás). Este 6 körül érek haza, megvacsorázunk, kiviszem a kutyát, megnézünk egy filmet, aztán eldőlök, mint egy zsák krumpli, reggel fél 6-kor meg már kelek, 7-kor már a vonatra várok (most azért érek rá, mert tavaszi szünetem van, április 11-én kell visszamennem dolgozni). Hétvégenként örülök, hogy (lyuk van a seggemen) élek, bár most, hogy itt a tavasz, vagy legalábbis úgy csinál, mintha itt lenne, kitaláltuk, hogy kirándulni fogunk, még könyvet is vettünk London környéki gyalogtúrákhoz. Néha társasozunk a többiekkel, vagy elmegyünk moziba (láttuk például a Deadpoolt), együtt bevásárolunk, nemrég a Greenwich parkba is elsétáltunk, Kutyi nagyon élvezte, mindenkihez odarohant csaholva és megmondta, hogy ez itt az ő parkja és punktum. Nagy vonalakban ennyi.