2014. április 30., szerda

Nyolcadik blogszületésnap

Bizony, Kedves Olvasó, ha a blog élő-lélegző gyerkőc lenne, már iskolás lenne, egészen pontosan másodikos. Ha pedig kézzel fogható papírkötéses Napló, akkor már több kötetet megtöltöttem volna, a lapszélek pedig már elkezdtek volna sárgulni, talán fel is kunkorodnának kissé.
Már egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom az angolblogolást, azaz nem csak az anyanyelvemen, hanem - gyakorlás gyanánt - angolul is postolok. A gondolat aztán addig mocorgott bennem, míg meg nem alkottam a Napló angol testvérkéjét, a Notebook-ot (csak hogy megmaradjon az alliteráció). Még nincs teljesen kész, a sablonnal van még némi melóm, de alakul a molekula. Viszont mivel szeretném, ha a két blog évfordulója egyszerre lenne, ezért félkészen bár, de útjára indítom ezt is, hiszen a Napló sem úgy lett, hogy rögtön volt saját sablon, meg stílus, meg témák (régi Kedves Olvasók még emlékezhetnek a freeblogos bénázásokra, meg arra, hányszor cseréltem le ezt a sablont is, aztán visszatértem erre), tulajdonképpen egy folyamatosan alakuló, változó valami, most épp kísérleti fázisban lenne, ha bizonyos körülmények miatt nem csendesedtem volna el. De ez sem tart sokáig, csak meg kell tanulnom szörfözni azokon a hülye hullámokon. Mert most nincs mellettem Pasi (még néhány napig), hogy belekapaszkodhassak. De ez már egy másik történet...

2014. április 28., hétfő

Heti mottó #25

"Ha mindig megpróbálsz normális lenni, sosem tudod meg, mennyire lenyűgöző lehetsz."

És a normális emberek amúgy is unalmasak. Inkább önmagam vagyok, az sokkal egyszerűbb.

Élek még, Kedves Olvasó. Jelenleg Piri mamánál tanyázom, rengeteget olvasok, ölelgetem Kutyit, jól érzem magam. Legyen elég ennyi. A napló nem zárul be, sőt :)

2014. április 15., kedd

Csipetnyi Glamour

Nem terveztem, hogy elmegyek shoppingolni, bár megvettem az áprilisi számot. Viszont mivel komoly változások voltak és vannak az életünkben (de erről majd külön bejegyzésben, a maga idejében), összedobtam azért egy rövid listát FELTÉTLENÜL szükséges holmikról.
Szegény Pasi rettenetesen pórul járt a decemberben vett két nadrágjával, az egyik akkor szakadt el csúnyán, amikor márciusban elütötte egy figyelmetlen bringás a JÁRDÁN (utálom, ha valaki a járdán biciklizik, pláne, ha nem figyel a gyalogosokra), a másik meg kb másfél hete, mikor borult egyet a Vaspónival. Szóval neki mindenképpen kellett legalább egy új nadrág, és ha már volt F&F kuponunk, akkor mindenképp a Tescoból.
Én még valamikor március elején néztem ki magamnak egy púderszínű balerinacipőt (szintén F&F), de mivel a kis feketém is bemondta az unalmast (levált a talpa), vettem egy fekete cipőt is (tulajdonképp a púderszínű fekete tesóját). Mivel a nappali arckrémem is pont elfogyott, vettem a Müllerben azt is, meg ha már ott jártam és volt 20%-os kuponom, megvettem a hőn áhított színes tűfilceket (mivel a régieket már szanaszét nyűttem). Tervben volt még egy csomag scrapbook-karton, de végül nem került a kosárba, mert nem találtam olyat, ami tetszett.
A rend kedvéért azért Méripoppinszommal benéztünk a H&M-be is, de semmi jót nem találtam, meg elmentünk a jól megérdemelt Starbucks latténkért. A kuponok maradékát rásóztam a Csudálatosra, aztán villamosra ültünk Pasival, mert mégegyszer, utoljára fel kellett mennünk az Odúba. De ez már egy másik történet...

2014. április 2., szerda

Remélem, hallanak odafent...

azt kérem az istenektől a harmincadik születésnapomra ajándékba, hogy letehessem a kispicsámat, és ne kelljen többet költöznöm...