2008. szeptember 29., hétfő

Kolláger

Picitündér után szabadon. Merthogy jobb programom nem lévén, betoltam a csinos kis fenekem a kollégiumba, ahol volt szerencsém lehúzni három keserves (ez volt a vicc, kac-kac) szép évet. Találkoztam Olga nénivel(akit anno csak "Olgás"-nak becéztünk), Judit néni (alias Goás Lujdzsi) sajna nincs bent, pedig szerettem volna elmesélni neki, hogy mégis lett belőlem valaki, illetve lesz belőlem valaki mert nyomulok ezerrel. Belebotlottam ezen kívül Erzsi nénibe, aki szokásához híven a szobákat ellenőrizte(mikor akarnak leszokni a pontozásról?) és az imént befutott a klubhelyiségbe(mert itt ilyen is van, csak az én időmben még nem volt itt gép) a drága jó igazgató bácsi is, akinek a lányával anno egy suliba jártam, kettővel előttem végzett. Volt sztorizás, csattantak a puszik, meg lettem invitálva az Öregdiák találkozóra. Talán eltolom a képem :) 
Most megyek, veszek némi kínai kaját mert éhes vagyok és különben is megérdemlem. Aztán futok tipográfiára, onnan meg majd az első busszal haza.
Csók mindenkinek! 

Angolblog

Szeretem, mikor valaki idegen nyelven, mondjuk angolul blogol. Ha van hozzá kellő angoltudás is, azt különösen szeretem. Természetesen annak, akinek ez az anyanyelve, ez a normális. Mint nekem az, hogy magyarul osztom az észt. Ha egy honfitársam, -társnőm ír angolul, arra már felnézek. De csak abban az esetben, ha tényleg jól csinálja. Stílus, nyelvhelyesség, miegyéb.
Azt viszont már nem szeretem, ha valaki másokat majmolva blogol angolul,s teszi mindezt úgy, hogy szarvashibákat követ el. Csak hogy a legszembetűnőbbet említsem: ragoz ahol nem kellene és nem ragoz, ahol kellene. Apróbb elírásainak köszönhető, hogy nem ritkán félreértik(én csodálkoztam is, hogy kerül egy szó oda nem illő szövegkörnyezetbe). Persze mondhatod, Kedves Olvasó, hogy csak a pofám nagy és én se csinálnám jobban. Lehet, de én nem angolblogolok. Tervben volt, aztán elvetettem, mert van, amit számomra képtelenség más nyelven kifejezni. Vannak rá szavak, ismerem is őket, de az érzés valahogy nem jön át angolul. Ez így jó, ahogy van.

Más: tegnap elővettem egy NAGY dobozt és belepakoltam azokat a dolgokat, amiket a Húgomnak adok. Megtelt. Még mindig van, amit neki szánok. Nincs sok kacatom, áhh, dehogy. 

2008. szeptember 26., péntek

"Jókívánság"

Adorján Loránd barátunknak egy ízben kéz- és lábtörést kívántam, merő "kedvességből". A héten mondta Lolita, hogy négy helyen tört el a keze és megkérdezte, hogy "Édesgyerekemmármegintmiazistentcsináltál", mert hogy az illető hímállattal valamikor párkapcsolatban definiálták magukat és csúnya vége lett. Mondom semmi rosszat, csak kéz- és lábtörést kívántam. Előbbi megvolt, a lábtörésre sem kell sokat várni.
Igen, ilyen az, ha haragszom.

2008. szeptember 25., csütörtök

Nem péntek


A holnapi intéznivaló megoldódott ma, újabb ok a drukkolásra a keddi nap. Délután kettőtől gondolj rám, Kedves Olvasó!
Más: most értem haza, azt sem tudom, fiú vagyok-e,vagy lány. Piri mama meg a Ledérke hozott haza, előtte volt némi tecsózás, vettünk "gazdaságos"(mínz: sajátmárkás) csokit, spagettit, iratrendszerezőt és energiaitalt többek közt. De valahogy mégsem pörgök. Köszönöm szépen a kommenteket, mindenkit sokszor csókolok, de perpill nincs energiám válaszolni egyenként, úgyhogy szerintem holnap pótolom hiányosságaimat, tekintve, hogy egész nap szabad vagyok. Végre alhatok! Dél előtt senki ne merészeljen hívni! :D Najó, Vörösbegy hívhat, meg még egyvalaki, de vele még úgyis beszélek :)
Ennyi. Élek.

2008. szeptember 24., szerda

Ami biztos:

Pénteken sokminden eldől. Addig még kell a sok pozitív energia, úgyhogy szépen kérlek, Kedves Olvasó, hogy ne hagyd abba a drukkolást! Köszönöm. Mellesleg hulla fáradt vagyok, nem tudom, meddig bírom ezt még... 

2008. szeptember 23., kedd

Ez a nap is jól kezdődik...

Mézes kávé, Ledérke mosolya, New York teljes metróhálózata meg az én mellemen...Enyém a világ. Kell ennél több?
Azért csak drukkolj tovább, Kedves Olvasó! Köszönöm. 

2008. szeptember 22., hétfő

It's over

Nem tudsz már meghatni.
Nem tudsz már felzaklatni sem.
Nem tudsz már fájdalmat okozni.
Nem is gondolok már rád, ha nem muszáj.
Azt is mondhatnám, le vagy szarva, de én nem beszélek csúnyán. Meg különben is, egyszer egy nagyon bölcs illető azt mondta, az ember a saját kedvéért marad stílusos. Kettőnk dolgát tehát végleg lezártnak tekintem. Hosszú időbe telt, de mostmár van, aki fogja a kezem. 

EAKI

Komolyan mondom,engem kísért a gimi. Úgy kezdődött a dolog, hogy felmásztunk az nagy Budapestre. Ledér, Szobanövény uraság, meg keresztanyám bátyja, a Laci. Utóbbi úriembert elszállítmányoztuk a kórházba,az Uzsoki utcába, aztán jól fogtuk magunkat és kipattantunk a Lehel téren a kocsiból a Ledérkével, elmetróztunk az Arany János utcáig, mert a széplánynak ott volt dolga. Igenám, de volt még időnk(nekem pláne, 13:00-kor volt órám), becsüccsentünk bizonyos burgeres gyorsétteremlánc egységébe és magunkba tömtünk némi junkfoodot(pfuj). Elszórakoztunk, aztán elkísértem Ledért oda, ahol a dolga volt, visszasétáltam azzal a jelszóval,hogy akkor mostan könyvtár, de rájöttem, hogy jobb, ha mégsem. Ha ma elolvasom a cuccot, szerdáig elfelejtem, ismerem már magam ennyire. Tehát gondoltam egyet és elugrottam a volt gimimbe, megnéztem, hogy vannak a tanárok, meg azok, akik akkor voltak elsősök, mikor én végzős. Vicces, most ők végzősök. Nade nem is ez a slusszpoén. Ügettem vissza tipográfiára, a metrón belebotlottam egy csoporttársamba, tökjó, együtt mentünk és a D épület felé menet szembejött velem a Petra. Róla azt kell tudni, hogy eggyel felettem végzett, na hol? Eakiban, ofkorsz. Két puszi, futás tovább. Óra után épp a buszhoz siettem volna, de a Trefort kertben megláttam a Petit, aki meg hol végzett velem együtt? Perszehogy az Eakiban. Most vagyok másodéves, de még egyszersem botlottam bele senkibe, aki oda járt suliba, de még csak a volt kolesztársaimba sem(Awelát kivéve, vele közös óráim is vannak). Hihetetlen na. És mindezt egy napon. Holnap meg, ha csak kicsit is szeretsz, Kedves Olvasó, kérlek drukkolj, de nagyon! Köszönöm. 

2008. szeptember 20., szombat

Hiszel még a csodákban?

Mert én igen. Sorozatban történnek. Tegnap velem történt valami egészen váratlan. Még nem merek róla beszélni, még nem vagyok egészen biztos magamban, Benne. Kicsit félek is az egésztől és elsietni sem akarom(ne ijedj meg, Kedves Olvasó, nem vagyok terhes :P),annyi rossz tapasztalatom van már. Csak várok türelmesen, közben folyik az Odúprojekt és már azon gondolkodom, hogyan fogom kevés pénzből széppé, otthonossá varázsolni a lakást, amivel már álmodtam is, de babonából még mindig nem merek semmi konkrét dolgot mondani róla. Majd ha már a kezemben lesz a kulcs. Szeretnek az istenek, talán végre boldog leszek.
Ma egészen véletlenül keveredtem a Fiókablogra és ott olvastam valamit, ami csak megerősítette a hitem. Megy a drukk Vörösbegynek, remélem holnap jó híreket kap! Nem tudtam megállni, hogy ne hívjam fel. A kommentet kevésnek éreztem jelen esetben. 
Vannak csodák, én hiszek bennük. De ezt már mondtam :) 

2008. szeptember 19., péntek

Párbeszéd


-Különben nem is értem, mi baj ezzel. Hiszen a feleséged vagyok!
-Voltál.
-Jé, tényleg. Boldogan éltünk, míg meg nem haltam.
Vicces dolog, mikor a szerepjáték megszínezi a valóságot. Vagy fordítva :)

2008. szeptember 18., csütörtök

Budapest, Baby!

Egyszerűen hihetetlen hetem volt. Kedden ugye oskola, érdekes állapotban csücsültem az órákon(kicsit nagyon szarul voltam), de latinra összekaptam magam. Mostmár talán megtanulok normálisan declinálni(latinul nem értő Olvasóim kedvéért: főnevet ragozni). Egy élmény volt a kedd estém, Lolita volt olyan drága, hogy befogadott, néztünk filmet, ittunk fahéjas-almás teát. Mint gimis koromban, csak most nem teaházba mentünk, pedig oda is de elmennék már. A Hollóban biztos hiányol a hölgy, míg ott laktam a környéken, napi rendszerességgel találkoztunk, most meg nem merek odamenni, elkapna a sírás. Szerettem ott lakni, de ezt annyiszor ecseteltem Neked, Kedves Olvasó, hogy bizonyára unod már. Tehát kedd este. Lolita meg Wasabi(mar, mint a mustár!), a kiscsaj nagyon édes volt a filmben. 
Szerdán aktív semmittevés, majdnem randi G. nevű farkangyallal ékszerügyben, de tehet egy szívességet az is, meg elmehet oda, ahová gondolom. Tizenegy( jól olvasod) hónapja adtam oda neki az ezüstöt. Tizenegy hónap csak elég egy lepkemedálra, meg egy pár székely életfára, vagy tévedek? Nade. Lolitának nem volt jó a szerda este, hát átmásztam Viácskámhoz, akit nagyon szeretek és köszi a ma reggeli rántottát, meg a kávét meg hogy fenntart nekem egy ágyat :P
Ma semmi izgalom, kicsit előbb végeztem, mint ahogy az be volt tervezve, tehát egy órával előbb hazajöhettem. Most megszeretgetem még a kutyámat, aztán áttolom a képem Ledérkéhez, meg a Babóhoz. 
Jaj, még egy-két apróság!Sz. P.-nek innen üzenem, hogy hagyjon nekem kommentet nyugodtan, nem harapom le a kommentezők fejét(úgy kell, hogy rákattintasz a "Még csend van" vagy a "n hang szól"(ahol n=a bejegyzésre hagyott kommentek száma), ott megadod az email címed, a neved, aztán írhatsz nekem akár kisregényt is. Neked elnézem, mert karácsonyra igazi Englishman leszel és én irigyellek, hogy ott vagy Külhonban. Sparrow-t is, mert ő meg ott van, ahol én szeretnék lenni. De nem nyavalygok, inkább arra kérlek, Kedves Olvasó, hogy most drukkolj, majd szólok, ha már nem kell. Köszönöm!
Ami a legfontosabb: imádom Budapestet! With each passing day, I begin to love it more. Kövezz meg érte, Kedves Olvasó, de így van. Nincs szükség magyarázatra. Csak jöjjön össze az Odúprojekt!

2008. szeptember 15., hétfő

Pssszt!

Tegnap megnéztem négy lakást, de babonából nem merek többet mondani. Majd ha már TÉNYLEG tartok valahol, mesélek. Egyébként Tündérkém kérdésére válaszolva: jobban vagyok :) Nagy vonalakban ennyi, semmi sem történik, suliba járok, mint a rendes lányok. 

2008. szeptember 12., péntek

Ömlesztve


Ez egy érdekes hét volt. Hétfőn ugye, rendes lányhoz illőn elmentem oskolába. Szakadt az eső, dugó volt, nem értem be a fél kilences középkor előadásomra. Tulajdonképp teljesen esélytelen voltam, fél kilencre értem az Árpád hídhoz és még bérletet is kellett vennem, ofkorsz hatalmas volt a sor. Vettem bérletet, kilenc óra után pár perccel értem a Múzeum körútra, mondom nem megyek már be, fél óra az durva késés, hát lebattyogtam Miklóshoz meg Lacihoz a Jegyzetboltba. Nagyon örültünk egymásnak így két hónap után, hiányzott a humoruk. Elszórakoztattam magam laza három órán keresztül, aztán elmentem tipográfia órára, azaz csak mentem volna, de közölték, hogy lehet nem is indul. Erre mi fogtuk magunkat és közöltük, hogy akkor megyünk Balázs Géza tanárúrhoz, vagy tagokat toborzunk vagy mittudomén, végül összejöttünk elegen. Fél háromkor találkoztam Mircsimmel az egyetem melletti gyorsétterem előtt, onnan elmásztunk a Köztársaság térre, út közben vettünk jég(k)rémdrazsét, fini volt. A téren már várt Piri mama, meg a Ledér. Mászkálgattunk mindenféle lakásoknál, de mivel seholsenem volt otthon a tulaj(Piri mamámnak az a fixaideája, hogy lehet úgy lakást venni, hogy odamész, becsöngetsz és ott a tulaj és vele boltolsz, még véletlenül sem egy ingatlanközvetítővel). Végül felhívta xy ingatlanirodát(nem nevesítek, mert reklám), be is mentünk mindahányan(igen, Mircsi is), a hölgy mutatott pár izgis kis fészket, ha minden jól megy, holnapután meg is nézzük őket. Az irodás kaland után hazaszállítmányoztuk a lyányt, aztán mi is hazadöcögtünk. Kicsit(na jó, nagyon) fáradt voltam, megártott a hajnali ötös ébresztő. Hamar kidőltem.
Kedden megint suli, tíztől volt órám, Awelával közösen, mindjárt kettő is. Kis szünet következett, hát találkoztam Viácskával meg Tindo-channal a Hisztiben, onnan átmentem Viához, majd vissza latinra. Jófej a tanár, nála bizti meg fogok tanulni latinul, az első coniugatio már megy is :) Latin után felhívtam Lottit, hogy mi lenne, ha mégsem aludnék nála, mondta, hogy részéről rendben,úgyhogy végül Viánál kötöttem ki. Keveset aludtam és azt is rosszul. Fél hatkor keltem, elvileg fél hétkor indultunk volna(Kati volt olyan drága és bevitt minket a Népstadionig és tudom,hogy már nem ez a neve, de akkoris), de adódott pár technikai probléma. Végül csak bejutottunk az egyetemre, Via ment ókori irodalomra vagy miszöszre én meg sajtótörténetre. Kis szünet, régészet, aztán megint Via. Négyre kellett visszamásznom középkor szemináriumra, kiderült, hogy elmarad, mondom definom. Sebaj, szépen hazamásztam busszal. Elszórakozgattam itthon este, aztán beszunyáltam valamikor tizenegy óra tájban.
Csütörtök, vagyis tegnap hajnalban irtózatos fejfájásra ébredtem, azt hittem, menten elhányom magam. Bevettem két szem bogyót(egy a betűs, receptre kapható fájdalomcsillapítót meg egy n betűs görcsoldót) és visszafeküdtem. Valamivel jobb lett, mikor felkeltem. Nagy nehezen elkészültem, bevágódtunk a Szobanövénnyel a Kiscsillagba(az autónk, imádatunk tárgya) és irány szépséges fővárosunk egyetemének bölcsészkara. A Puskin utcánál szálltam ki, volt még két órám a vallástöriig. Lementem Miklóshoz olvasni meg dumálni, aztán elmentem órára. Ne tudd meg, Kedves Olvasó! Bementem, terem fullon. Száznegyven főre kiírt előadást betettek egy...öhm...kicsi terembe. A csilláron is lógtak emberek, levegő nuku a kintről jövő zaj miatt. Azt hittem, megfulladok a másfél óra alatt. Fejfájásom visszatért, légszomjam lassan állandósult. Semmi vész, elmásztam szövegkritikára, ahol szerencsémre volt némi levegő,de az első sorban ülve is alig hallottam a tanárnő hangját. Óra után visszabattyogtam Miklóshoz, majd fulladozásommal mit sem törődve felmásztam a másik középkor szemináriumomra. Gyorsan végeztem, de ekkor már annyira fájt a fejem, hogy alig láttam. Nagy nehezen elmásztam az Árpád hídig, felszálltam az első buszra, ami hazafelé jött. Hívtam Piri mamát, mondtam, hogy jöjjön elém, mert alig látok. Elém jött Ledérkémmel, hoztak bogyót meg innivalót, mire hazaértünk, valamelyest helyrerázódtam, csak zavartak a zajok. Út közben ettünk péksütit, meg itthon magamba könyörögtem pár kanál krumplifőzeléket, de nemnagyon ment a dolog, csak a szemem kívánta.
Korán lefeküdtem, Via hívott, hogy mivan, mondom szétmegy a fejem. Ma reggel szembesültem a ténnyel, hogy lehet, beteg vagyok, de igyekszem kilábalni belőle vasárnapig, mert hát fészeklesés van délután és nem hagyhatom ki. Hosszú távon ugyanis nem fog működni az ingázás. Ez van. Drukkolj, Kedves Olvasó!

2008. szeptember 7., vasárnap

Majdnem-háziállat

Na ez egy érdekes történet. Az volt, hogy ma átjött apu, meg Édes Mostohám meg a Húgom is. Jött Laci Fancsával, az volt a terv, hogy nyársalunk, meg volt előre bepácolva hús. Ezzel még nem lett volna gond, de nem találtunk nyársakat. A tesóim tehát átmentek Laciékhoz, persze Fancsa is ment, mert meg akarta mutatni a cicákat. Épp kenyérért indultam, mikor meghallottam a Húgom hangját. "Van macskám, van macskám!" És jött, kezében a szürke gombóccal. Persze Mindannyiunk Édesapja a lehető leghatározottabban kijelentette, hogy nem kell macska. Hugi sírva fakadt, hogy akkor el fogják altatni a cicákat és ő úúúgy szeretné megtartani. Apu erre közölte, hogy akkor legyen itt nálunk. Mondom neeem, azt nem lehet, bár a kutyám szereti a cicákat, de a cica nem biztos, hogy lelkesedne az én hangos-szeles-ágybanalvós négylábúmért. Piri mama erre közölte, hogy maradhat, ha elfogadja a kutyát. A Húgom persze sírt, mint a záporeső, könyörögtünk órákig apunak, végül közölte, hogy ha Édes Mostohám belemegy a dologba, akkor oké. Mire ő belement, apu megint a cica ellen volt. Közben próbáltuk összeszoktatni a macskát Arival, a leányzó nem is ellenkezett, tetszett neki a kis kandúr, még meg is nyalta párszor, de a macs csak fújt meg fújt. Végül Piri mama kijelentette, hogy nem maradhat. Kicsi szívem összeszorult, hogy akkor szegénynek annyi, de Laci megsúgta Piri mamának, hogy nagyon megszerette a macskákat és nem lesz bajuk, Piri mama meg továbbította az infót nekem. Így mégiscsak happy end meg minden, bár se nekem, se a Húgomnak nem lett cicája. 

2008. szeptember 6., szombat

Kelléktár, első fejezet

Az még hagyján, hogy lakás, ugyebár. Nézem vadul a hirdetéseket Piri mamámmal karöltve, találtunk már hat millióért elfogadható kinézetű kedves kis lakást, meg ugyanennyiért száz négyzetméternyi meglepően világos szuterént. De most nem erről lesz szó.
Tegnap a Ledér hozzámvágott két Lakáskultúra magazint, én meg ott nyálcsorogtam, hogy ezjajdeszép, meg ez is meg ez is. Összeszorult párszor a kicsi szívem, de aztán annyira felpörögtem, hogy még sokkal többet akartam. Mondtam is a Húgomnak, hogy majd lemászunk az újságoshoz venni friss számot, Ledér erre ma közölte, hogy van még neki, áthozott egy egész kupaccal, tökjó. Hugi meg már egy hete nyúz, hogy fel akar menni a padlásra. Ma felment és egészen hihetetlen holmikat talált. Két régi bőröndöt, egy fadobozt, egy bazinagy faládát és egy aranyszínű, régi képkeretet, ez utóbbit le is hozta. Csupa por volt, a fél délutánomat azzal töltöttük, hogy letakarítottuk. Sajnos pár helyen letört róla a díszítés, úgyhogy kell keresnem valakit, aki tudná pótolni, lehetőleg olcsón. Azt tervezem, hogy kép helyett egy tükröt rakok bele, úgyis régi nagy vágyam egy nagy tükör szép régi kerettel. A faládát is lehozatom majd két erős fiúval, rendberakom és mehet bele ágynemű, vagy tudomisén miféle kacatok.
Selejtezni is elkezdtem, gondolatban legalábbis, hogy mi az, amit magammal viszek majd és mi az, amit kidobok. Itthagyni nem akarok semmit, mert bontás lesz. A kutyát is vinnem kell, mert megválni nem akarok tőle. Nem is lehetne másnak adni, rajtam kívül senkit nem tűrne meg, maximum apuékat, de oda meg nem való kutya. Meg egyébként is megenné a Húgom hörcsögét :) 

2008. szeptember 5., péntek

Ezt majdnem elfelejtettem...

best of Statgép, 2008. augusztus

norewa- tizenegy ember. Még, még!
jókívánságok- ezt az egy szót tízféleképpen írták le, mert nem tudnak helyesen írni az emberek :(
Youssou N'Dour- Seven Seconds, mi? :) 
hülyeség csak azért elválni valakitől,mert már nem szereted- hát eléggé...legalább akkora, mint csak azért hozzámenni valakihez, mert szereted
Ha egy férfi kezet emel egy nőre- az nem férfi, de még csak nem is ember
Fekete angyalok- Nem vagy itt velem- hát nem. Itthon vagyok a kiskutyámmal, micsoda szörnyű dolog :D
gotic loli cuccok- az gothic teeee....ááá.... 
ingyiribingyiri elte- bizonybizony, csak a bölcsész!
perforált vakbél- heh? Ilyen hol van az én blogomon?
szeretlek Gabi szivecske- szar lehet... 

2008. szeptember 4., csütörtök

Új hang szól


Egészen pontosan új zene, John Lennon Imagine-je után a második nagy kedvencem(ezek után a listán már kicsit "keményebb" dalok vannak, ezek képviselik a fő vonalat az életemben. Az első kettő viszont minden körülmények közt jólesőn cirógatja a kis lelkem). A The Book of Love Peter Gabrieltől, ami a 2004-es Hölgyválasz (a főszerepben Richard Gere és Jennifer Lopez) című film egyik betétdala volt és már akkor és ott megszerettem. Remélem Neked is tetszeni fog, Kedves Olvasó.
Vicces, hogy azok után, hogy nemrég kifejtettem, miért is nem akarok szerelmes lenni, felteszek egy szerelmes dalt. Ilyen az én humorom :) Hogy még jobb legyen a dolog, felteszem a szövegét is.
Peter Gabriel:
The Book of Love
The book of love is long and boring
No one can lift the damn thing
It's full of charts and facts and figures and instructions for dancing
But I
I love it when you read to me
And you
You can read me anything
The book of love has music in it
In fact that's where music comes from
Some of it is just transcendental
Some of it is just really dumb
But I
I love it when you sing to me
And you
You can sing me anything
The book of love is long and boring
And written very long ago
It's full of flowers and heart-shaped boxes
And things we're all too young to know
But I
I love it when you give me things
And you
You ought to give me wedding rings
And I
I love it when you give me things
And you
You ought to give me wedding rings
And I
I love it when you give me things
And you
You ought to give me wedding rings
You ought to give me wedding rings

Mms blog


Ezt most a telefonomról írom.Ha működik a dolog,az lesz csak igazán blogfüggőség,mert akkor már mms-ben is nyomulhatok :D

2008. szeptember 2., kedd

Ilyen az én formám...

K*rva nagyot estem az előbb az udvaron. Mentek el a Húgomék, én meg szaladtam a hülelány után és hát...Két térdemnek annyi. Nővérem reakciója: legalább most egy darabig nem veszel fel miniszoknyát. Mi baja a minimmel? :D Ez van, most lebicegek Bogyóhoz, aki rendbekapja a lábkörmeimet, mert magamnak nem tudom megcsinálni, főleg úgy nem, hogy a kezemnek is annyi. De nézzük a jó oldalát: nem tört el semmim, nem úgy,mint a szintén szeleburdi Piri mamámnak.

Mindenféle

A Tandempost óta képtelen vagyok normálisan gondolkodni. Nem, nem azért, mert megártott a két pohár cseh sör, vagy a nemtudomhány vodkanarancs(Sparrow, segíts! Hányat ittam meg?). Nem is azért, mert folyton Sparrow jár a fejemben, tekintve hogy egész este vele ölelkeztem. Azért, mert visszasírom az egész estét, gyorskajástul, Carolkástul, Naivástul. Sparrow-ról nem is beszélve. Nade majd mostan. Ami az első és legfontosabb, új kategória indul, mert belevágok az Odúprojektbe, tehát minden lakással kapcsolatos bejegyzésem ide fog bekerülni, kezdve a hirdetések közti válogatással a hitelfelvételen át egészen a költözésig-befészkelésig, s azon túl is. Valószínűleg felújítandó lakást veszek, azt olcsón megúszom. Igen, a felújítást is, vendéglátásból adódóan Piri mama rendelkezik néhány jó kapcsolattal.
Másik dolog, ami fontos: akik a Tandempostban pirossal szerepelnek, kikerültek az Olvasnivalók közé. Akinek ellenére van a reklám, jelezze kommentben és kiveszem a linkjét.
Egyébként jól vagyok, lelkesen böngészem a hirdetéseket, szétküldtem már pár érdeklődő mailt, elvileg hétfőn már meg is nézek egy lakást, megpróbálom rávenni Piri mamát, hogy tartson velem, mert mégiscsak jó lenne kikérni a véleményét.