2009. augusztus 31., hétfő

Norewahaj vol. 3.

Barna lány lettem. Sötétbarna, szép lett. Elmondhatom magamról, hogy három fodrászom is van, az egyik (Sherif) vágja, a másik (Annamari) festi, a harmadik (Zsu) szárítja. Így csinálják a királylányok :P

2009. augusztus 30., vasárnap

Artista (és egyébiránt okos) eb

Nem tudom, ennek miből vannak a lábai, szerintem gumiból, mert helyből képes közel másfél méter magasra ugrani, pedig egy kis porbafingó, de nevezhetjük talajgyalunak vagy gyökérkaszának is(tiszta gazdája, én sem vagyok valami magas, az első talajmenti fagynál befagy az agyvizem). Meg olyat is tud az eb, hogy jön, felágaskodik a térdemre, megtartom hátulról, ő meg felmászik a lábamon az ölembe és akkor ott elvan, ezt olyankor csinálja, mikor rettenetesen örül nekem, de ahhoz nincs kedve, hogy felugorjon az ölembe, vagy nem is tud felugrani, mert állok. Mert ugye ez a felmászás dolog akkor az igazi, ha a gazda áll. Egyébként ma beszabadult fél percre a szobába, na rögtön az ágyra mászott, de csak azért, mert én még ott heverésztem félálomban, gondolta felébreszt, ha már arra jár. Rendes lány, na, csak kicsit nyálasan meg hangosan ébreszt. Persze amint képes voltam kinyitni a széjjelszáradt számat, rászóltam, hogy húzzon kifele, de nagyon gyorsan, ment is, mint akit seggbe lőttek, behúzta fülét-farkát. Tíz perccel később belesett az ajtón, hogy megvagyok-e még, látta, hogy igen, megcsóválta a farkát, vakkantott egyet, majd kiment. Szeret, szeretem :)

2009. augusztus 28., péntek

60. nap - gyümölcsnapi filozofálás

Most jön egy kis önfényezéssel vegyes nyavalygás. Ez elsőre furcsán hangzik, de ha tovább olvasod majd a bejegyzést, Kedves Olvasó, akkor meg fogod érteni, legalábbis őszintén remélem. Ha nem olvasod tovább, mert azt mondod, "a fene esne ebbe a hülye Norewába, amiért folyton nyivákol" és aztán szépen elnavigálsz másik honlapra, vagy szimplán bezárod a böngészőablakot, azt is megértem.
Gyümölcsnap van. Ez önmagában elég elkeserítő számomra. Nem azért, mert nem szeretem a gyümölcsöt. Szeretem egy napos nyári reggelen a kertben ülve, vagy délután anyuval, vagy bármikor, amikor kedvem szottyan. Epret, málnát, almát, körtét, dinnyét, banánt, nektarint, cseresznyét, meggyet, licsit, szőlőt, szedret, narancsot, mandarint, citromot, lime-ot(többnyire a mojitoban, de magában is) és még sorolhatnám, amit nem szeretek, az a szilva(csak lekvár formájában), a sárgabarack(szintén lekvárnak jó csak), az ananász és a grapefruit (azt meg külön utálom, mikor valaki fonetikusan grépfrútnak írja, alapból utálom az új angol jövevényszavak fonetikus átírását, az sem érdekel, ha az a szabályos. A legtöbb ilyenre egyébként van magyar szó is. Azt meg pláne utálom, ha "grépfruit"-nak ejtik, bizonyos tv-s nagydarab szakács szokta úgy, kiver a víz a pasastól), ezen kívül nagyjából minden.
Nem ez a baj. Az, hogy gyümölcsnapon csak ezt lehet, persze vannak különböző receptek, elvileg egy kis mézet lehet rá, de az úgy már nem az igazi, ez a méregtelenítésről kéne, hogy szóljon. A víznap is erre való, de azt -töredelmesen bevallom- nem mertem tartani, de így is fogyok, nem is keveset.
Mert az van, hogy mostmár elhiszem azt a 10 kilót, mert látszik. Csak épp megbarátkozni nem egyszerű az új képpel. Nem sajnáltatni akarom magam, meg voltam én sovány, csak az azért elég régen volt, még a gimi legelején és elég komoly árat fizettem érte. Szerencsém volt, időben észheztérítettek. Most viszont az a helyzet, hogy ésszerű módon, nem túl kemény melóval(de azért mégiscsak lemondásokkal járó módszerrel) fogyok. Nemcsak, hogy fogyok, átalakul a testem. Az a test, aminek a látványával valamelyest megbarátkoztam az elmúlt hat évben. A megbarátkozás persze nem azt jelenti, hogy meg is voltam vele elégedve, mondjuk inkább, hogy elfogadtam a képet a tükörben. Most az van, hogy a narancsbőröm, ami a combomon, de leginkább a fenekemen van és amiről azt hittem, visszafordíthatatlan folyamat eredménye, egyre kevésbé látványos, szép lassan eltűnik majd, ha így haladok. A striáimmal sajnos nem tudok mit kezdeni, azok maradnak. Ezzel a ténnyel szerintem sosem fogok megbékélni és még csak azt sem mondhatom, mit nekem stria, van egy szép gyerekem, mert nincs gyerekem, ezek a csíkok nem terhesség miatt vannak a hasamon és a csípőmön. Ennyit a narancsbőrről és a striákról, jöjjön a többi. Épp ma álltam meg a hálószobai tükröm előtt, teljesen meztelenül és amit láttam, az nem az én testem volt. Nem az, amit eddig megszoktam. Ennek a lánynak kisebb, formásabb feneke van, mint nekem. Ennek a lánynak lényegesen laposabb hasa van, mint nekem, ráadásul itt-ott látszik néhány kósza hasizom is, ezek pedig nekem köztudottan nincsenek, valahogy elsorvadtak az évek során. Ennek a lánynak formás combjai vannak, meg két csinos vádlija. Kisebbek a mellei, vékonyabbak a karjai, kicsit erőteljesebbek az arcvonásai, de valahogy mégis olyanok, mint az enyémek. Ennek a lánynak széles mosolya van, meg csillogó, csokoládébarna szemei.
Ezt a lányt kell elfogadnom és bevallom, nem lesz könnyű. Szebb ez a mostani tükörkép, mint az előző, de én nehezen viselem a változást, szóval ezzel meg kell barátkoznom megint, de talán végre elégedett is leszek. Persze van még harminc napom, de a változást már most látni és ez kicsit ijesztő.
De nem fogom most feladni. Nem akarom visszacsinálni. Ahhoz túl sok munkám fekszik benne.

2009. augusztus 27., csütörtök

59. nap - a Bolhapiac napja

Ma reggel szénhidrátnap alkalmából úgy döntöttem, meglepem magam némi mákos piskótával. Ezzel nem is volt semmi gond, felkeltem reggel, gondoltam megsütöm míg nem látok ki a fejemből friss vagyok és üde, meg egyébként is Kedvencnagynéni kilencre ígérte, hogy jön (ehhez képest nyolc után pár perccel kopogott az ajtómon, épp betoltam a sütit a sütőbe). Befutott a drága, én gyorsan elmosogattam, felöltöztem, közben a süti is elkészült, bár az alja kicsit megégett, de annyi baj legyen, le tudtuk vágni.
De nem is ez a lényeg. Már hetek óta tervezzük, hogy kinézünk az ecserire, hátha kincsre lelünk. Szóval gép elé csüccsentem a cicamosdás, meg az öltözködés után, útvonaltervező, merre menjünk. A honlap szerint a 99-es busz kb. 100 méterre a céltól tesz le. Rendben, menjünk. Buszra fel, bő húsz perc alatt odaértünk, ahová a honlap mondta, közben nosztalgiáztam egy sort a Wekerle láttán(eszembe jutott a Zsófinál töltött este, a meztelenülalvással, meg a muffinnal, amiből kifelejtettük a cukrot, az volt életem legeslegelső muffinja). Leszálltunk, piac sehol. Sétafika fel-le, semmi. Jött egy hölgy, Kedvencnagynéni leszólítja, kérdi, hol a piac. A hölgy közölte, hogy messzebb, az 54-es vagy az 55-ös busszal még 4 megálló, de úgyis azzal megy ő is, csak kicsit tovább, tartsunk vele, majd szól. Rendben, menjünk. Kiderült, hogy a program jól számolt, mert a 155-ös szám tényleg kb. 100 méterre van a 99-es megállójától, de a 156-os messzebb, mert máshogy van a számozás, tök más kerület az út másik fele.
Végül megtaláltuk a piacot, bementünk. Rengetegminden, kicsit olyan múzeumszerű volt. Tudni kell, hogy bolondulok a régi holmikért. Mindegy, hogy az napernyő, lópatkó, ládika, vagy képkeret, imádom. Minél régebbi, annál jobban szeretem. Ha régész lennék, vagy régiségkereskedő, mondhatnánk, hogy szakmai ártalom, bár történészhallgatóként is előferdül az emberrel, hogy régi holmikkal kerül közelebbi kapcsolatba, de lényegesen ritkábban ugyebár. Szóval minden, amit el tudsz képzelni, Kedves Olvasó. Csodálatos, régi csillárok, szobrok mindenféle méretben, bútorok jó és kevésbé jó állapotban. Könyvek jelképes összegért és szipka aranyáron, többtízezerért. Bortartós, első ránézésre csodaszép földgömb nevetségesen magas áron, cellux-szal megragasztva, nem tudom eldönteni, hogy állagmegőrzés céljából, vagy merő igénytelenségből. Csinos állólámpák elfogadható áron, mások családi fotói fillérekért, régi, kézzel horgolt függönyök, terítők, félszemű, félkarú baba, játékmackó. Itt-ott hiányos étkészlet, herendi porcelán, több kilónyi, nemesfémből készült kitüntetés, rengeteg gyönyörű ékszer, ruhák, katonai zubbonyok, bőrszerkó, fém ágykeret, cirádás bortartók egy kedves fiatalembernél szintén elég elfogadható árakon. Mindenféle méretű és fazonú üvegek és poharak, díszes üvegkancsók. Volt egy legyező, amit ha még fél percig néztem volna, teljesen beleszeretek, rá is szóltam Kedvencnagynénire, hogy sürgősen ráncigáljon el onnan, szerencsére megtette. Végül nem vettünk semmit, a szipkadolog kedvemet szegte, de a látvány és az élmény felbecsülhetetlen volt. Legközelebb majd a PeCsába megyünk, de az hétvégi program lesz.

2009. augusztus 26., szerda

Ami kimaradt

Rájöttem, hogy van piros bögrém is. Legnépszerűbbinstantkávés(igen, az N betűsre gondolok). 160 forintért vettem, jó vásár volt :) Ja, meg van egy echte svájci is, svájcizászlósos, Svájcból. A következő piros holmim egy vizipipa lesz, ha egyszer lesz pénzem.

2009. augusztus 25., kedd

57. nap - a felfedezések napja

Sokmindenre jöttem ma rá főzés közben(nem röhög a Kedves Olvasó, ebédet főztem magamnak). Az egyik, hogy szeretem a buggyant(ott) tojást, kellően buggyant vagyok én is. A másik, hogy igazából a piros a kedvenc színem. Ezt onnan tudom, hogy piros vágódeszkán kockáztam a paradicsomot meg a piros, édes paprikát a salátámhoz és gyönyörűnek találtam mindkét zöldséget, de különösen a deszkát. Aztán elkezdtem gondolkodni és leesett, hogy tulajdonképp minden szobámban van valami piros, egyedül a fürdő-wc blokk maradt ki, de ami késik, az majd megjön, bár a narancsos bioszappanom az olyan narancsos-piros némi sárgával. A legpirosabb a konyhám, ahol ugye ott a piros, indaszerű csempematricám kezdésnek. Van ezen kívül kettő darab piros vágódeszkám szem előtt, egy piros nyelű edénymosó kefém, egy piros mércém(több darabból álló), a tölcséreim is pirosak és az almaszeletelőm is. Leszögezném, hogy mindez egyáltalán nem tudatos válogatás eredménye. Az is a véletlennek köszönhető, hogy a Kedvencnagynénitől (örökölt) kapott tányérkészlet bár fehér, de a szélén piros csík van, valamint a szintén tőle kapott kávéfőzőhöz tartozó bögrék szélén is ugyanolyan csík fut. Elgondolkodtató, nem igaz? A hálószobámban összvissz három piros dolog van, illetve négy, ha a Robitól kapott két pekingi párnát külön számolom. Szóval a párnák, egy piros gyöngysor, amit Jenő papa lakásában találtam és a Szobanövény volt kedves nekem ajándékozni, valamint egy óriási piros zselégyertya, amit még Pinkytől kaptam. Pinky egy szőke lány, aki nálunk volt szakmai gyakorlaton, aztán merő véletlenségből ő is Gödöllőre került egyetemre. A nappaliban négy piros holmi van, ha nem számolom a piros borítójú Beatles cd-met(megint nem röhög). Az egyik az íróasztalon lévő lámpán trónoló piros lepke, a másik a piros kockás pokrócom(ami velem együtt vészelte át a kollégiumi éveket és sokat tudna mesélni), a harmadik egy piros, üvegmozaik mécsestartó, a negyedik pedig a piros feng-shui gyertyám (tűz), aminek nem tudom, hol lenne a helye, tök véletlenszerűen rakosgattam ki őket a lakás különböző pontjain. Az étkezőben/előtérben az egyetlen piros holmi egy általam készített és keretezett fotó Piri mama egyik piros virágáról, aminek nem tudom a nevét, de képet(katt!) tudok róla linkelni. Aki megmondja nekem, milyen virág ez, annak nagyon hálás leszek(esetleg valamiféle jutalomról is lehet szó). Ennek hatására kitaláltam, hogy még több piros holmit szeretnék a lakásomba, persze csak okosan, finoman, hogy ne legyen sok a jóból. Mielőtt valaki közölné, hogy a ruhatáramba sem ártana néhány piros holmit beújítanom, azt most felvilágosítom, hogy erre nem vagyok hajlandó. Mindennek van határa, az őrületnek is, a türelmemnek pláne :)

2009. augusztus 23., vasárnap

Home by the river

Ismét itthon, a Városban. Már reggel óta tűkön ültem, mehetnékem volt, vártam a délutánt, hogy induljunk vissza Lolitával. Egész úton pofáztam, nem bírtam magammal, pörögtem, mint a kisbéka a turmixgépben, már itthon akartam lenni órákkal azelőtt, egyrészt, mert rémálmodtam(nem részletezem), másrészt mert már hiányzott az Odú. Minden a helyén, a virágok élnek és virulnak, jó illat van. Budapest pedig még mindig gyönyörű, én legalábbis annak látom. Kell ennél több?

2009. augusztus 19., szerda

Egyébként...

...minden rendben, vettem egy új cipőt, a muffin meg rózsás lett, kipróbáltuk a szilikonformát, amit még februárban vettünk Ledérkével. Ízlett Neki, én meg örülök, mert mint az köztudott, a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Meg egy arasznyival lejjebb is vezet egy út, de az nem feltétlenül a szívéhez ;)

Én rosszul tűröm...

...ha veszekedés van körülöttem. Pláne ha az a két nő veszekszik, akiket a világon a legjobban szeretek.
Nincs az a férfi, aki miatt ezt vállalnám. Nincs az a szerelem, ami miatt szembefordulnék azzal, akinek (így vagy úgy) az életemet köszönhetem. Ha lehet, megpróbálnám úgy alakítani a dolgokat, hogy neki is, nekem is, meg a páromnak is jó legyen, mert csak rajtam múlik.

2009. augusztus 18., kedd

50. nap - ebéd Vele

Neki, akiről még mindig nem mesélhetek, ma csirkepörkölt jutott, nekem keményítőnap alkalmából petrezselymes krumpli sült káposztával, szívesebben ettem volna babot, de az már (még?) nem volt. Dumáltunk, ettünk, ígértem neki holnapra muffint, szénhidrátnap lesz, szóval megsütöm. Áfonyával, vagy szőlővel, még nem döntöttem el, az biztos, hogy gyümölcsös lesz, mert azt kért. Ez a minimum azok után, hogy hajlandó volt helyrehozni a tegnap esti baklövésemet. Mondjuk szerencsém is volt, de ez már más lapra tartozik. Szóval ha egy kicsit is rendes lány vagyok, akkor holnap reggel épkézláb időben felkelek, hogy legyen süti. 
És mint tudjuk, én rendes lány vagyok. Egyszer meg majd mesélek róla, ha már lehet.

Dalok szólnak a fülemben és a fejemben...

Dalok, amiket a Városhoz kötök, mert vagy róla szólnak, vagy csak eszembe juttatják az itteni életemet, a legszebb pillanatokat.
Hevia: Baños de Budapest
Ez a pasas egy zseni. Sikerült elkapnia és hangokká formálnia az egész várost. A zene lüktetése akárha a város szívének hangja lenne. Imádom.
Jamie Winchester: Home by the River 
Erről nem kell beszélnem. Otthon a folyó mellett. Volt szerencsém más folyók illatát is szagolni, de a Dunához fogható nincs (és itt most nem a szennyvíz szagára célozgatok).
The Beatles: I feel fine 
Jó-jó, nem a Városról szól, de sűrűn dúdolgatom, séta közben, takarításkor és csak itt, Piri mamáéknál nem.
Hevia: Mermuradora
Ismét Hevia. Ez a dal olyan Margitszigeten egymagamban csücsülős, felhőket nézegetős, lazulós.
Celine Dion: A new day has come
Tudom-tudom, ez milyen dolog már tőlem, de akkoris. Ez egy jól sikerült dal, jó rá ébredni, kávézni, kibámulni az erkélyről az utcára a reggeli nap fényében, ami vörösesre festi az amúgy (mostmár) barna hajamat.
Alanis Morisette: Wunderkind
Ez is olyan reggeles, buszon csücsülős, ablakon kibámulós, egyetemre menős dal. Szebb tőle a napom.
Hevia: Busindre Reel (radio edit)
Tulajdonképp az összes ismertebb Hevia szám illik ehhez a városhoz, ezt a mindenféle tömegközlekedési eszközökön jó hallgatni nyáron, napközben, amikor mehetnékem támad. És csak megyek meg megyek, futkosok a belvárosban, nézegetem a nagy márkák és az ismertebb magyar tervezők kirakatait és úgy csinálok, mintha hű de piszok gazdag lennék, elképzelem, milyen lennék egy Náray vagy egy Katti Zoób ruhában, persze ahhoz nem vagyok se elég gazdag, se elég bátor, hogy bemenjek és felpróbáljak ezt-azt, maradnak a turkálók, és az olcsó kis butikok, ahol mindig kincsekre lelek.
Ronan Hardiman: Duelling Violins
Hazafelé menős, mikor még kell egy utolsó löket energia a későig húzódó szeminárium után, vagy konyhában táncolós, mert épp főzni kéne.
The Clannad: I will find you
Otthonülős, lazulós, hűvösebb nyári, vagy kora őszi estéken egy szál magamban, nagyanyám berlinerkendőjében.
Gabriela Cilmi: Sweet about Me
Korán reggel készülődős, reggelzuhanyzós, szekrény előtt ácsorgós, miközben azon gondolkodom, mi a bánatot húzzak fel magamra, ami jól áll, nem nagy benne a seggem, mégis kiemeli azt, ami szép és elég nőcis ahhoz, hogy jó napom legyen.
U2 feat Mary J. Blige: One
One love, one life...Szeretlek, Budapest!

2009. augusztus 16., vasárnap

48. nap - éhes vagyok

Mily' meglepő, gyümölcsnap. Hát persze, hogy ilyenkor főz Piri mama húslevest, hadd csorogjon a nyálam. Keresztelő volt ma, az egyik ismerősünk kisfiáé, persze Jóanyám lakomát rittyentett, leves, főtt hús, paradicsomszósz(olyat már én is tudok csinálni, bibibí), én meg itt eszegetem a banánomat. Van nektarin is, de attól csak éhesebb leszek, szőlőt meg ebédre ettem. Legyen már holnap, fehérjenap...Húst akarok!
Egészen fura kajákat kívánok egyébként, a minap említettem a túrós haluskát, hát tegnap felkerült a listára a tócsnis csirke is, mert pár ismerős azt kért és én vittem ki és...Áhh, kell, akarom, kívánom. Ennék grillcsirkét is krumplipürével, tejfölös salátával. Ennék hortobágyi húsos palacsintát. Ennék tejfölös bablevest lilahagymával, friss kenyérrel. Ennék sertésvelőt pirítóssal. Ennék gyrost, simát vagy vegát, mindegy, csak finom legyen és ússzon a kapros szószban. Ennék jóféle töltött káposztát, vagy töltött paprikát. Ennék hagymalevest kenyérkockákkal, sok sajttal. 
De nem fogom most abbahagyni. Túl sok munka van benne, túlságosan hiú vagyok. Jó érzés, hogy emberek, akik rég láttak, megjegyzik, hogy jól nézek ki. Jó érzés, hogy mikor belenézek a tükörbe, nem egy kövér tehenet látok. Csak ne lennék ilyen éhes

2009. augusztus 13., csütörtök

45. nap - félidő

Mégegyszer ennyi ideig válogatom szét azt, amit magamba tömök. Ma fehérjenap van, ettem húst, joghurtot, tejfölt, tojást, sok zöldséget, banánt, mert az jó. Ledérkém meg selejtezést tartott a szekrényében, úgyhogy van három új szoknyám, két nadrágom és számtalan új felsőm, szóval most örülök :) Hétvégén work, jövő héten Babónak nincs ovi, szóval enyém, aztán megyek vissza a Városba, Kedvencnagynénivel tervezünk egy kis bolhapiacozást, már alig várom. Meg egyáltalán, hiányzik már a fészkem, jó ott lakni, de erről ötvenoldalas bejegyzést írhatnék, majd egyszer sort kerítek rá, de most megyek vissza Ledérkémhez. Majd jelentkezem!

2009. augusztus 11., kedd

Ez már visszavonhatatlan...

Régi vágyam teljesült úgy húsz perce a VIII. kerületi okmányirodában. Hivatalosan is budapesti lakos lettem, tehát ezentúl joggal használom a "Pestilány" kategóriámat.
Új személyit két hét múlva tudok igényelni, ami poén, mert aznap jár le. Ez van.

2009. augusztus 10., hétfő

Egyéjszakás kaland...

...lesz ma a Város. Ma jöttem, holnap megyek is vissza Piri mamáékhoz. Hosszabbra terveztem, de majd jövő vasárnap. Akkor már minden cuccomat hozom és maradok is, össze kell kapnom magam, rendeznem kell soraimat, mire kezdődik az őszi félév. Harmadév, Istenek! Épphogy hozzászoktam a tényhez, hogy egyetemista vagyok, na mindegy. Csúszni sajnos mindenképp fogok, de ez van, elszúrtam az első félévemet és még mindig azt nyögöm, de most behozom a lemaradást. Már minden rendben van körülöttem és ezt hangosan is kimondom reggelente. Csak egy jó párkapcs kellene, de félek bármibe is belekezdeni. Erről majd este írok egy másik bejegyzést, most rendet rakok itthon. Holnap némi ügyintézés után megyek, és bár semmi kedvem, megteszem, mert olyan szépen kértek...13 nap. Kevesebb, mint két hét. Ennyit kapnak még belőlem, aztán jövök.

2009. augusztus 8., szombat

40. nap - a vétkezés napja

Ma elméletileg gyümölcsnapom van. Ezzel nem is volt baj másfél órával ezelőttig. Ettem két banánt, egy fahéjas-almás-őszibarackos(és eredetileg szilvás, de én kimazsoláztam belőle a szilvát, mert nem szeretem csak aszalva vagy lekvárnak) gyümölcssalátát, ittam narancslevet, meg sok vizet, ahogy azt kell. De aztán derült égből havibaj és annyira rosszullettem, hogy muszáj volt ennem valamit. Lagzi van, tehát kaptam némi főtthúst meg két kanál paradicsomszószt és mivel tényleg ramatyul voltam, megettem. Fáj is a gyomrom veszettül, de nem érdekel, két falat hús meg a szósz még nem a világ. Még ötven nap, istenek...Tíz napja egy dekát sem fogytam, de ez sem érdekel(rossz a mérlegen a kijelző, szóval lehet, hogy fogytam, csak nem látom), majd hipp-hopp megint eltűnik x kiló, én meg majd csak lesek...
Holnap fehérjenap. Csirkét fogok enni salátával, meg sok kefírt, mert az finom.
A legjobban egyébként a túrós csusza, meg a túrós haluska(nem palóc olvasóim kedvéért: sztrapacska) hiányzik, de ez a tejtermék(fehérje)-tészta(szénhidrát) keverék sehogysem fér bele a diétába, szóval szeptember 28-án ebédre csusza lesz, ha az Odúban leszek, és haluska, ha Piri mamánál.

2009. augusztus 5., szerda

Lopott áru...

aa után szabadon. Muszáj volt lenyúlnom, megtetszett. Ezerbocs!
1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
Ákos
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból
. Férfi vagy, vagy nő?
"Nagyvárosi angyal"
Írj magadról!
"A vágytól részegen ébredő erő,
Tavaszi indulat mélyről tör elő
Belőlem..."
Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?
"Egy árnyék az ágyon, félbemaradt álom..."
Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
"...keresem azt, aki engem akart, akinek engem küldött, akit nekem szánt az éj. "
Most hol lennél szívesen?
"A templom, ahol élsz,
Látom, itt írod a verset,
Mikor éjjel hazaérsz..."
Mit gondolsz a szeretetről?
"Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel..."
Milyen az életed?
"Minden ami szép volt, minden ami ránk várhat még, már bennünk van rég. A szemünkben ég..."
Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
"Ölelj meg újra, ölelj meg ugyanúgy még egyszer..."Akinek tetszik, nyugodtan ellophatja :)

2009. augusztus 4., kedd

Apró örömök...

Van új csap a fürdőszobámban.Csillog is, működik is, rögvest fel is avattam, hajat mostam. Lesz új lakó októberig, de akarok szeptembertől mégegyet. Elromlott a router, de megcsináltam, hiába no, fekete haj, mesterséges intelligencia. Holnap fehérjenap és szerintem rossz a mérleg, vagy a tükör, mert kizárt, hogy 10 kilót fogytam(a mérleg szerint annyit, szerintem és a tükör szerint kevesebbet). Szóval azért mégiscsak örülök. Jó az Odúban csücsülni. 
Tegnap Awelám, sangria, nutellás muffin, cserfes-csajos este, nagy röhögés az Intersparban, kicsi kezünkből mindent kiejtés, csatos üveg, papírmasé zsiráf(zsiráááf, zsirááááf). Este meggypiros táskával hazafelé ténfergés, Piri mama a fülesen, afro fiatalember leszólít. Azt hittem, útbaigazítás kell neki, tíz percig ecsetelte, hogy tetszem neki, közben Lelkemjóanyám vonalban, nem kicsit pánikolt, de nem lett baj, leráztam. Itthon kanapéra lerogyás, füligvigyor. Ájlávmájlájf.