2008. augusztus 31., vasárnap

Tandempost by Norewa

Tolle, lege. Sparrow amúgy is lenyúlta a szövegem egy post erejéig, de ha már latin... Nade. Norewa, az okos nő fogta magát és felült egy buszra, ami egészen az Árpád hídig vitte, pontosan negyed nyolcra ért oda. De minek is beszélek magamról harmadik személyben (anyámborogass, de fáradt vagyok...)? Vártam Carolkára, aki némi késéssel ugyan, de jött. Én ezalatt majd' széjjelfagytam, de ez nem számított onnantól, hogy megláttam a csajost(meg egy pulcsit is felvettem, de ez tök lényegtelen). Elmetróztunk a Deákra, persze ez sem ment zökkenőmentesen, mert miért is ment volna kettőnknek, de a részletek a másik félre való tekintettel nem publikusak. Kövezz meg, Kedves Olvasó, gyorskaját ettem, két sajtburgert az M betűs "internesönel" gyorsétteremlánc éttermében és kólát ittam hozzá. Innen sétafikáltunk még egy kicsit aztán álltunk és vártunk egyNaivára, aki jött és mosolygott, ráadásul volt nála Túró Rudolf. Nálam volt mogyis-mazsis lilatehenes meg előre kockázott Sch-s csoki, úgyhogy cseréltünk meg ölelkeztünk és örültünk egymásnak nagyon. Édeshármasban folytattuk utunkat a Tandem felé, közben Naiva megevett négy sor mazsis csokit, majd rájött, hogy nem szereti a mazsit. Hála a "térképnek", kis séta után meg is találtuk a helyet és rögvest belebotlottunk egy Jackbe, nem sokkal később pedig egyDreambe, akinek Naivám elmagyarázta, hogy honnan is ismerik, Dream meg vagy háromszor közölte egyetlen mondatban, hogy nincs is macskája. Beljebb mentünk sörért-borért, kerestük Sparrow-t, de nem volt seholsem, pedig mindenki kiabált neki. Végigkutattuk utána az egész Tandemet, pincétől padlásig, lestük, ki iszik gintonicot. Sparrow sehol, ellenben találtunk két srácot burgerkirályos papírkoronában, elkunyiztuk az egyiket, odaadtuk érte a maradék mazsis csokit, mert egyikünk sem szereti a mazsit, én speciel kifejezetten rühellem. Közben gondoltam szerzek mégegy sört magamnak. Jött Naiva vigyorogva, hogy megvan Sparrow, és tényleg, ott állt előttem és én sikoltoztam örömömben, meg Carolka is. Sparrow szólt, hogy itt van Anyu(ha) is, mondom neki feltétlenül kell adnom két puszit, ha már egyszer örökbe akart fogadni nemisolyanrég. Csókosztás megtörtént, közben keresgéltem a hajtűmet, de jól szétvágtam az ujjam, majdnem elvéreztem, de Anyu megmentette a helyzetet, adott nekem sebtapaszt, ami azért is mókás, mert alapból nálam is van vagy öt-hat, csak épp a másik tatyómban felejtettem, mire ő közölte, hogy nála meg vagy húsz, de most másik tatyót hozott :D 
Volt szerencsém ezen kívül megismerni a Kaptárlakót, akivel vitatkoztunk később a férfidolgokról, Harit, aki aranyos nagyon és mostmár elkezdem őt is olvasni. Ott volt mégNyehi, aki kicsit összetörte magát, de nembaj, én meg kicsit alkoholmámorosan közöltem vele, hogy zugolvasom, illetve nem egészen, mert összvissz kettő alkalommal kommenteltem neki. Hmmmmhmmm, az a baj, hogy annyira fáradt vagyok, hogy a felére alig emlékszem, csak azt tudom, hogy majdnem egész este ölelkeztünk Sparrow-val és jó volt és még sok-sok ilyen estét.
Hajnali nemtomhánykor mentünk haza Naivával, taxival ofkorsz és meg kell jegyezzem, hogy szép helyen lakik és csinos a lakása. A férje meg édes volt, mikor reggel lejött a nappaliba, merthogy felriadtam, hogy "úristenkijárkálitt", aztán tökre megnyugodtam, mikor megláttam, mert előtte azt hittem valamelyik rémálmom elevenedett meg, de nem. Szóval aranyos volt, mondta, hogy aludjak vissza nyugodtan, mert még csak fél tíz van, kicsi párja meg még alszik, mondom magamban tejószagúmarinéni, fél tíz, Piri mama kinyír, ha nem érek haza épkézláb időben. Elnyögdécseltem egy sziát(aki már hívott korán reggel, az tudja, milyen érdekes hangom van olyankor), aztán visszadőltem még öt percre plafont lesni. Felkeltem, felültem és végigbogarásztam a könyvespolcot. Fél órával később lejött Naiva a szexi fekete hálóingében(aaaannyiracukiiii), alkotott kávécskát meg reggelit, aztán kiültünk a teraszra enni. Épp befejeztük, mikor jött egy bátor darázs, rólunk meg ugye köztudott, hogy rovar- és bogárfóbiánk van, ehhez képest tök higgadtak voltunk, pedig normál esetben ilyenkor sikítozva szoktunk rohangálni mindketten(külön-külön ofkorsz),hogy "úristenúristendarááááázs". Bemásztunk, elszórakozgattunk, aztán zuhanyoztunk és nehezen bár, de összeszedtük magunkat(olyan háromnegyed kettő felé indultunk el). Rendes volt, bekísért az Árpád-hídig, mert neki meg ottanvan a munkahelye és be kellett mennie pár papírért, mert holnap megy Londonba(asszem holnap...), de mivel jól lekéstem a fél négyes buszt, ezért volt még egy órám, úgyhogy a vége az lett, hogy mentem vele. Találtam az épületben szökőkutat és erős volt ugyan a kísértés, de végül nem lógattam bele a lábam. Tíz perccel a busz indulása előtt váltunk szét és aaaannyira nagyon-nagyon jó volt vele! Ezer köszönet és örök hála a szállásért, a reggeliért, mindenért :) Még sok ilyen napot szeretnék, bár hullafáradt vagyok, ráadásul egy órája írom ezt a bejegyzést, mert közben háromszor kellett elrohannom, először kutyakajáért, aztán házi kenyérért,amit Ledérkém sütött tegnap, aztán redbullért, mert fáradt vagyok, de annyira, hogy már aludni sincs erőm. Meg gépelni se nagyon, úgyhogy the end. Csók!

2008. augusztus 29., péntek

Nesze nektek laptop-skin

Azaz fotó, mert visszakaptam a gépem. Kifogástalanul működik, csak néha közli, hogy akkor most kapcsoljam ki-be. Ennek örömére ma fényképeztem egyet. Íme:

(itt eredetileg egy kép van a csillagocskás laptopomról)

2008. augusztus 27., szerda

Az én anyukámnak még a boltot is kinyitják...

...mert a gyereke hülye és nem ér oda időben. Nade kezdjük az elején. Ma átjött a Húgom, nem láttam már vagy egy hónapja, mert elmentek Ukrajnába három hétre és az előtti este jöttek haza, hogy én lementem Mircsimhez, tehát nemnagyon volt alkalmunk találkozni. Elszórakozgattunk, jót derült a csillagocskás laptopom láttán, gondoltuk shoppingolunk egyet, ami abból állt, hogy a százforintos boltban vettem magamnak egy fém tolltartót(mert egyébként a kósza tollak szanaszét szoktak leledzeni a táskámban, pedig én szeretem, ha ott rend van), ő meg egy halom cuki cerkát meg radírt, aztán vettem még magamnak egy fülbogyót (ami igazából fülbevaló, egy nagy fekete bogyó az egész) meg benéztünk a könyvesboltba is, lesz mire elköltenem a dugipénzem, a vampirefreaks előfizu ráér (vagyis annyira nem, addig kéne cselekedni, míg ilyen óccsó a dollár). Hazajöttünk, átmentünk Tesóhoz, ott volt a Peti is, elkezdtünk ökörködni, közben a Hugi elhúzott edzésre. Piri mama meg rámtelefonált, hogy toljam le a képem az edényboltba és hozzam el, amit a kezembe nyomnak. Jó, rendben, majd elhozom. Fél ötkor jön Lelkemjóanyám, hogy ugye elhoztam, mondom hátööö... nem :) Még van fél órám, tíz perc alatt megjárom. Aha. Fogtam a kistáskámat, lebattyogtam a két saroknyira lévő edényboltba. Nézem, zárva. Nyitvatartás: 8:00- 16:30. Azistenit.  Hívom anyut, hogy bukta van, ebben csak az a poén, hogy a kedvenc drogériám (nem a kentauros, hanem a másik nagy hálózat üzlete) kivételével minden üzlet ötkor zár itt nálunk. Hát nem, ez fél ötkor, jajdejó. Anyu közölte, hogy akkor hívja a Katit és ő majd kihozza a szajrét. Hurrá. És tényleg! Jött és hozta. Még mosolygott is én meg nem győztem elnézést kérni, mert én TÉNYLEG abban a hitben éltem, hogy a Nógrádker edényboltja hétköznap ötig tart nyitva. Egy életre megjegyeztem, hogy nem. Csak aztán meg ne variálják a nyitvatartást. 

2008. augusztus 26., kedd

Tudom, hogy olvasol. Olvastam. Leszel szíves eltakarodni az álmaimból! Rémálmodni sem szeretnék többet Veled. Tudom, most azt mondod, éhes disznó makkal, de erről szó sincs. Én TÉNYLEG szeretném, ha eltakarodnál. Mindörökre. 

2008. augusztus 25., hétfő

A nagykendő

Szerencsésen hazaértem, bár ezt gondolom sejtetted, Kedves Olvasó. Tegnap annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem írni. Nem volt elég a hét óra utazás, még kimásztam a Nyírjesbe kedvenc nagynénimhez, aki a szekrényében talált dolgokat osztogatja nekünk, lányoknak. Ledérke Nővérkém nem kevés holmit kapott tegnap meg ma sem, mert természetesen ma is mentünk és itt a lényege a bejegyzésnek. Drága Rózsikánk ugyanis megtalálta a Nagyanyó nagykendőjét és közölte, hogy nekem adja. Én meg, mint a kutya, amelyik csontot kapott, fogtam a szerzeményem és elvonultam vele a legelső székig. Leültem, szépen a térdemre fektettem a kendőt, kettéhajtottam és a vállamra terítettem. Csodálatos érzés volt, pontosan olyan, mint amikor a mama átölelt. Négy éve, mióta meghalt, nem éreztem ilyet. Annyira meglepődtem, alig kaptam levegőt. Most meg, hogy rágondolok, sírhatnékom támad. Alig várom, hogy kimossa a gép, megszáradjon és ismét átöleljen a Nagykendő. 

2008. augusztus 21., csütörtök

Mert mi szeretjük Mircsikét

(itt egy kép volt eredetileg)

Balról: Norewa, Mirena, Naith

Szeged


Ahogy azt tegnap említettem volt, a harmadik felvonás keretein belül ma reggel Szegedre vezetett az utam. Mircsim apukája vitt be minket a nagy kék csíkos gazdaságos áruházlánc egyik szép nagy üzlete elé. Negyed hétkor keltünk, fél kilencre értünk be. Vártunk pár percet, s megérkezett a szépséges Naith is, akin nem győztem csodálkozni a nap folyamán. Törékeny és igazán nagyon szép és jajj, annyi sok jó dolgot csináltunk! Először felpattantunk egy buszra, ami bevitt minket a belvárosba, itt megnéztünk egy tornyot, amiről aztán kiderült, hogy víztorony és be is lehet menni. Vagyis lehetett volna, de az a bazinagy lakat elég feltűnő volt. Aztán elmásztunk egy parkba, ahol leültünk, én riogattam a galambokat a hajtűmmel, a lányok meg röhögtek nagyokat. Miután kellőképp kibohóckodtam magam, kerestünk szökőkutat, találtunk többet is, az egyikbe (mily meglepő) belelógattam a lábam és visítoztam, mint egy kétéves, ennek örömére elmásztunk a Kárászra, meg egy drogériába, nem a kentaurosba,hanem a dé betűsbe, ahol vettünk kakaós szexet(nem győrit, sokkal finibbet),meg Naithnek hajfestéket, meg Mircsinek pengét, borotvahabot, nekem sminkcuccot,mert nincs elég. Szerettünk volna a Casablancában meginni egy kávét, de nem jött össze, mert még zárva volt, elmentünk hát a Nagyáruházba és ott kávéztunk, meg nézelődtünk-vásárolgattunk. Vettem szuveníreket kiscsaládnak, meg magamnak egy szoknyát. Mircsike is vett, fehéret és szép benne, nagyonis. Shopping után elsétáltunk a Dóm térre, fotózkodtunk-fotózgattunk, ezt elunva pedig lecsattogtunk a Tisza partjára, jól megbámultam a nagy öreget. Egészen más illata van, mint a Dunának, meg furi még mindig, hogy sehol egy hegy.
Három óra előtt jött értünk vissza Mircsi apukája, szépen visszafuvarozott minket Lelére(ezúton is köszönöm!). Kidőltem úgy fél órára, aztán letusoltam, átsétáltunk Szilvihez, akihez holnap is megyünk husit sütni, ma hennáztunk, meg kókuszgolyót gyártottunk(nyammnyamm, nem raktak bele rumot, hihi), úgyhogy kiskezem már szép.
Most meg borozunk, úgy egy órája értünk vissza. Hívott Atis, kérdezte, mivan, mondom nyaralok, erre kiderült, hogy ő is Szegeden volt egész héten.Nyekk. Ezvan, most megyek, megiszom a maradék Tokajimat. 

2008. augusztus 20., szerda

Makó

Hogy is van ez a Makó-Jeruzsálem dolog? Nem tudom, a lényeg, hogy ma Mirena Szépkisasszony társaságában volt szerencsém ott járni. Na nem Jeruzsálemben(de ami késik...az megjön), hanem Makón és mondhatom, nagyon hangulatos város. Sétáltunk egy nagyot, voltunk a Hagymaháznál, aminek nyuszifülei(!) vannak, megnéztük a JAG-ot, ahol szösszenet barátném érettségizett nemisolyanrégen, a Főtéren belelógattam a lábikóm a szökőkútba, meg is mártóztam volna benne, de be volt tervezve egy fürdőlátogatás is, úgyhogy kénytelen voltam lemondani erről az élményről. Láblógica meg némi fahéjas kürtőskalács vásárlása után tehát elcsattogtunk fürdeni, előbb az élménymedencében szórakoztattuk magunkat(dögönyöztettük is szépséges hátunkat), aztán átmásztunk melegedni a thermálvízbe, ami nem mellesleg jót tesz az egyébként elégszar rémes ízületeimnek.Jó ideig elröhögcséltünk azon, hogy a hasamon lévő pihéken kis buborékok vannak(mint a Vízipók-csodapók "légnadrágján",ami tulajdonképp a feneke), meg nézegettük a népeket. Persze egy idő után már nem volt szórakoztató, átmentünk tehát a mélyvízbe, ahol leúsztunk hat hosszt, azért csak hatot, mert az utolsónál begörcsölt a talpam kb fél méterre a medence szélétől, úgyhogy kimásztunk, meg egyébként is már ideje volt visszajönni Lelére, indulás előtt azért még vettünk egy-egy hotdogot, mert éhesek voltunk. Menet közben kajáltunk(újabb rejtett képességemre derült fény: tudok menet közben enni, eddig nem jöttem rá, hogy én ilyet is tudok, ezek szerint igen. Nem volt rá szükség,na!), útban a buszmegálló felé hívott Ledérkém, már lent vannak ők is Bogácson, áztatják magukat Piri mamával, a Babókával, meg Lacusékkal. A busz késett pár percet, már kezdtünk aggódni, mikor végre jött a csodajármű. Visszadöcögtünk Lelére, hajat mostunk, most itt ücsörgünk és bár hullafáradtak vagyunk mindketten, azért mégiscsak jóleső fáradtság ez, Mircsim meg olyan kis csini bikiniben, hogy azóta is csak ámulok. 
Ez volt tehát a második felvonás. Tegnap nem csinátunk semmi említésre méltót azon kívül, hogy találkoztunk Szilvivel( jó sokáig voltunk náluk, előtte fagyiztunk és jajdejóvolt). Holnap pedig irány Szeged :) 

Olvasni- és okulnivaló


Hajrá Anyu(ha) !
A belinkelt bejegyzés, arra az esetre, ha törölnék az ő blogjából:
A minőségbiztosítás iskolapéldája
Hosszú és unalmas, a körülményekhez képest szenvtelen poszt, megint a 2F iskoláról, amivel 2005-2007 közt szerződéses viszonyban álltam.
Hát hogyan is fejezzem ki magam szakszerűen, mondjuk úgy, hogy nekem és az iskolának egészen mások az elképzeléseink a korrekt üzletről.
Minden tanulótól írásbeli véleményt kértek a képzés vége felé, így aztán - mivel, mondjuk úgy, elégedetlen voltam a szolgáltatás színvonalával - részletes véleményt kaptak tőlem, további hasznosításra. És itt a blogon is kidühöngtem magam. Előbbihez az összes fontos személyes adatomat és a lakcímemet adtam, utóbbihoz nyilvános email címet.
Többször említették nekünk az iskola kiváló minőségbiztosítási rendszerét, itt a blogon is szóba hozta egy kommentelő, aki állítása szerint a 2F iskola oktatója.
Nekem a minőségbiztosítási rendszerről, ezen belül a reklamációk, panaszok, bejelentések kezeléséről egyszerű, de kiforrott elképzelésem van. Azt gondolom, hogy szinte elengedhetetlen kellék a szolgáltató írásbeli válasza. A konkrét esetben papír alapon vagy elektronikusan, többféle elfogadható tartalommal.
„(Tisztelt - nem muszáj) Asszonyom! (Sajnálattal - nem muszáj) olvastam [blablabla]. A kérdőívben/posztban foglaltakat kivizsgáltuk, [blabla]. Fontos ügyfeleink megelégedettsége [blablabla]. 
a) Értesítem, hogy intézményünk megengedhetetlennek tartja az Ön által panaszolt üzletkötési módszert, ezért az érintett üzletkötőnkkel azonnali hatállyal szerződést bontottunk, egyúttal valamennyi üzletkötőnk figyelmét felhívtuk [blablabla]. 
b) Anyacégünk előtt ismeretlen a magyarországi átlagkereset nagysága. Korábbi gyakorlatunkat felülbírálva úgy döntöttünk, hogy a jövőben tanulóinknak lehetőséget nyújtunk az általunk oktatott szoftverek kedvezményes áron történő megvásárlására. Ezt a lehetőséget Önnek is felajánlom, kérem, hogy [blablabla] a részletek megbeszélésére.
c) Mi másképp látjuk a dolgot, de azért köszönjük, hogy észrevételeit megosztotta velünk, legközelebbi honlap-, illetve nyomtatványfrissítéskor ügyelni fogunk az egyértelmű fogalmazásra, tankönyveink megújítása pedig már folyamatban van. Bízom benne, hogy [blablabla] (Üdvözlettel - nem muszáj) 2F iskolától valaki."
Hát persze hogy nem. Helyette két hónappal ezelőtt megkeresett a valaki, aki a 2F iskola alkalmazottjaként mutatkozott be. Nem jutottunk messzire, ő nem akart írásban tárgyalni, én meg soha többé nem vagyok hajlandó szóban kommunikálni senkivel, aki a 2F iskolát képviseli, de annyi kiderült, hogy az iskola nem akar nekem semmit mondani, nem is várnak tőlem semmit, egyetlen dolgot akarnak: eltüntetni a posztot a netről, a lehető leggyorsabban, idegesíti őket az elsőoldalas google-találat. Ebben én így nem vagyok partner, nem bírok az lenni, odáig tudok önerőből eljutni, hogy érdeklődve, de tétlenül figyeljem, ahogyan egyre lejjebb sorolódok a google-ban, míg végül elsüllyedek a harmadik oldal alján.
Újabb speciális csavar a minőségbiztosítási gépezetben. Eltűnt a poszt, nem a googleból, hanem a blogból. Valójában nem is érdekel, hogy mire hivatkozva érte ezt el az iskola, bennem még az egészségesnél is kevesebb pátosz van, nem omlott össze az igazságba vetett hitem [blablabla], hülye se vagyok, ráadásul magam is eltüntettem volna merő együttérzésből, ha az említett alkalmazott eltalálja a hangnemet.
No de nem így történt. Akkor én most megpróbálok teljesen tárgyilagosan tájékoztatást adni, hogy mire ügyeljen az, aki szerződést köt a 2F iskolával.
  1. A számítástechnikai szoftverüzemeltető és webtervező képzés kb. 9 hónapig tartott, benne nyári szünettel, heti 4x45 perc. A jelenlegi honlapon első ránézésre úgy tűnik, hogy ebből középfokú OKJ vizsga tehető, második ránézésre már látni, hogy az OKJ szám közvetlenül a szoftverüzemeltető szó után szerepel.
    2007-ben webtervezésből nem lehetett OKJ vizsgát tenni.
  2. Az OKJ vizsga némi elmélet és az Office köré szerveződött, a webtervezői rész a három szoftverre - a Fireworksre, a FlashMX-re, a Dreamweaverre - épített. Ez annyit jelent, hogy az általuk oktatott webtervezéshez szükség volt a három szoftverre.
  3. A tanfolyam ára 2005-ben 383 ezer Ft volt. (OKJ vizsgán ingyen adtak szendvicset és üdítőt, a tankönyvek aranyos füles dobozban érkeztek, nettó ár 382 ezer Ft.)
  4. Ezért a pénzért a 2F iskola nem adott egyetlen szoftvert sem azokból, amiknek a használatát tanította. Sem az Office-t, sem a webtervezős termékeket, sem kereskedelmi verziót, sem akciósat, sem valamilyen student-jellegű, korlátozott tudású változatot.
  5. Az Officenak az olcsóbb változatában (nekünk ilyen van itthon) nincs adatbáziskezelés, anélkül pedig lehetetlen adatbáziskezelést gyakorolni. A képszerkesztő-, webszerkesztő- és flashkészítő programok ára darabonként meghaladja a 100 ezer forintot, egyiket se vettem meg. (A tudnivalók szempontjából lényegtelen, hogy nincs is rájuk szükségem.)
  6. Rövid idézet a 2F iskola egyik saját tankönyvéből: „<BODY TEXT="#FFFFFF" LINK="#000080" VLINK="#00FF00" ALINK="#FF0000" BGCOLOR="#000099">"
    Szerintem ez a tananyag 2006-2007-ben nem volt korszerű. Szerintem ez a tananyag a múlt század végén se volt korszerű. Szerintem nincsen olyan szakember, aki ezt korszerűnek minősítené.
  7. Az Office-hoz kötődő tankönyv előszava szerint a könyv kapcsolódik az Office ELMÉLET és az Office GYAKORLAT című tankönyvekhez, a MagyarOffice 1.0 Professzionális bemutatásával. Mi nem kaptunk Office ELMÉLET és Office GYAKORLAT című tankönyveket. (Arról pedig fogalmam sincs, hogy mi az a MagyarOffice 1.0 Professzionális, de ez csak zárójel.)
  8. A 2F iskola által kiállított, fóliázott papíron valóban szerepel az a szó, hogy diploma, ennek azonban köze nincs a magyar nyelvben diplomának nevezett főiskolai vagy egyetemi végzettséghez. Ez egy többnyelvű igazolás arról, hogy a tanuló a 2F iskolában a 2F iskola saját vizsgáját sikeresen letette. 
A leglényeg: a szerződést aláírás előtt szavanként kell megrágni, akármennyire picik a betűk. Aki egyetlen ponton is úgy érzi, hogy más van leírva, mint amit az ügynök mondott, az ne törődjön azzal, hogy jelentéktelennek látszik az ellentmondás, mindenféle magyarázat nélkül azonnal rúgja ki az ügynököt a lakásból. Legalábbis ha ezen a vidéken él. Errefelé 383 ezer forint nagyon sok pénz.
Két évvel ezelőtt benne volt a szerződésben, hogy 7 napon belül írásban el lehet tőle állni. Az nem volt benne a szerződésben, hogy indok is kell hozzá. (Ha jól értem a 2F iskola dolgaival foglalkozó számtalan fórum egyikén írottakat, ez az utólagos gondolkodási idő az értékesítési módból eredő kötelezettsége az iskolának.) 
Hát mit is mondhatnék. Tényleg minek a dühöngős poszt, nem kell nekem minősítenem a 2F iskolát, megteszik ők helyettem. Azért az nagyon szomorú lenne a virtuális és való világra nézve, ha egy ilyen cég, mint a 2F iskola, tényleg el tudná tüntetni a googleból meg a netről az összes róla szóló kritikát. Egyáltalán nem drukkolok nekik. Itt van, ni. Minőségbiztosítás, 21. század, Európa, ahol ha nem olvasol rosszat róluk, az fog eszedbe jutni, hogy ugyan mennyit fizettek ezért az ügyvédnek.

2008. augusztus 19., kedd

Kéjutazás...vagymiazisten :)

Na akkor most mesedélután...izé, délelőtt. Tegnap reggel fél hatkor keltett a kutyám, közölte, hogy akkor ő most szeretne kimenni pisilni. Kivittem, visszafeküdtünk, intenzív plafonbámulás következett, amit néha megszakított Ari egy-egy puszival, bökdöséssel, fészkelődéssel. Néha felnyögött(szó szerint). Aztán fél nyolckor úgy döntöttem, kell egy kávé, hát átmentema nagy házba csinálni. Belebotlottam a nővérembe, meg Mindannyiunk Édesapjába, akit jól meg is ölelgettem, mert nem láttam már vagy három hete. Hazavittem a kávét, megittam, közben Piri mama is felkelt, beszélgettünk egy sort, megkértem, vigyen ki majd a buszhoz,azt mondta, jó. Ittam mégegy kávét(tesóm hozta), aztán bevágódtam a kádba, nőt faragtam magamból, felöltöztem, bepakoltam a maradék cuccot meg a laptopot. Hogy jó napom legyen, bevágtam egy tányér gyümölcslevest, aztán tíz óra előtt pár perccel Piri mama kivitt a buszhoz(előtte fél órát lógott a mobilján, úgyhogy pénzt végül Tesóm adott), szerzett nekem helyet(nemmondommegmitmondott, Mircsi ezen röhög azóta is). Busszal felmásztam Pestre, metróztam egyet(kettőhetven a vonaljegy, kurvaélet) a Népligetig, ahol taliztam Mircsivel, kerestünk egy női mosdót, mert gyümölcsleves rlz. Felmásztunk a buszhoz, légkondis, tiszta, modern jármű, jóképű és nem kevésbé szolgálatkész sofőrrel(meg egy feketehajú félistennel, aki előttünk ült és áhh...kész, végem). Négy óra volt az út Leléig, plusz még ugye a két óra otthonról, meg a metrózás, tehát összesen hét órát utaztam, de megérte, nagyonis. Mircsi szülei aranyosak, a ház is szép, meg a táj, csak furi, hogy nincsenek hegyek. Sose értettem Petőfit, hogy mit evett a síkságon, Cserhát meg Magas-Tátra rlz, ami igenis vadregényes, mint a Kárpátok. Najónajó, Alföld is rlz, meg az egész Kishazám, de nem is erről akarok beszélni, hanem a kakasról, aminek kitekerem a nyakát, fél háromkor nem bírta befogni azt a lepcses csőrét, de még így is késett egy órát, mert fél kettőkor szokott kukorékolni. Kicsi és fehér, tehát nem lesz vele gond, simán kinyúvasztom. Ma be is fenyítettem, remélem ennek örömére csendben marad. A tita is aranyos, aki egyébként Ubi és olyan fekete, mint az éjszaka és ha rá nem vagyok allergiás, akkor senkire se. 
Holnap bemászunk Makóra, csütörtökön Szegedre és milyen kár, hogy Zoli Norvégiában van, mert most talizhatnánk és megmutathatná a várost. Helyette kedvenc Főnökasszonyom, Naith fog minket kalauzolni. Kérdezte, hogy plázázni akarok-e, mondom nem vagyok plázamacs, különben is tüntetőleg feketében megyek(mást nagyon nem is hoztam, az alvós pólóm lila, meg az "itthoni" piros, csillagocskás), mondta, hogy ő is ezt tervezi. Szeretem a Főnökasszonyt :) Nade nem fosom tovább a szót, kár, hogy a gépem, amit időközben megcsináltattak, még mindig a Húgomnál van, mert most tudnék fotózni. Lenne mit. Ez van, ilyen az én formám. Nade majd harmincadikán a Tandemben csinálok pár képet, ha megyek egyáltalán. Meg ha lesz ismerős Sparrow-n kívül.

Csók, majd jelentkezem! 

2008. augusztus 17., vasárnap

Hurrá,nyaralok

Holnap reggel elhúzok Mircsikémhez. Net van, laptopot viszek, de nem tudom, mennyi időm lesz blogolni. Majd jelentkezem!
Csók! 

2008. augusztus 15., péntek

Carol

Tulajdonképpen csupa nagybetűt érdemelne. Nade nem akarok én itt in medias res(aki esetleg nem értené, mert nem emlékszik az elsős gimis tananyagra,annak segítek: "a dolgok közepébe vágva") mesélni, főleg, hogy ez nem eposz, hanem blogbejegyzés. Tehát kezdem az elején. Carolka ugyebár földim, vagyis félig-meddig, mert ő érsekvadkinder én meg gyarmati lány volnék, vagy mifene. Írta, hogy itthon lesz vasárnapig, hagytam neki kommentet, mire visszaírt, hogy telefonszámát bizonyos közösségi portálon megtalálom az adatlapján. Felhívtam,egyeztettünk. Péntek este, nyolc, Fuji foto centrum,mondom éljen, majd lesz rólam jó pletyi, ha Subáék meglátnak. Közölte, hogy majd ő lerendezi, úgyis rokonok, na itt kitört belőlem a röhögés, mondom ilyen nincs. Öcsi bácsi törzsvendégünk volt, kis hubi, kis "csillagos" sör volt a szokásos nála,ergo meg is volt az első közös pont, aztán még találtunk jónéhányat. Nade nem volt ez sem egy egyszerű nap.
Tizenegytől este hatig Babókáztam, szegény beteg(hála a felelőtlen apjának) az orvos nem tudja eldönteni, hogy allergia-e, vagy csak szimplán huzatot kapott az egyik szeme, de ami biztos, hogy gyulladt. Tehát átvettem tesómtól mára a gyereket, remekül elvoltunk egész nap, bár veszekedtem vele egy sort, mert nem akart rendesen enni, de végül csak kiette a zöldséget a bablevesből és bevágott egy fél szelet rántott csirkemellet hasábkrumplival, tehát jól teljesített még önmagához képest is. Míg ő aludt, én felkészítettem magam az estére egy piros bikás energiaitallal meg a Csak szex és más semmi című oktatófilmmel. Pont a végére ébredt fel a gyerek, úgyhogy a főcímzenére lenyomtam neki egy kis ugrálós-fejrázós-vonalzóval gitározós showműsort, könnyesre vihogta magát rajtam. Beraktam neki a Babart, végignéztük, kérdezgetett a boszikról(Visions, én mondtam, hogy ebből a gyerekből lesz valami. Hiába, az én vérem...). Hatkor hazaesett tesóm, én meg szereztem magamnak még némi koffeint az ajándékba kapott TurbóRudolfom mellé(gyengébbek kedvéért: Óriás Pöttyös és ez most reklám). Fél hétkor álltam be a zuhany alá, olyan tollászkodást csaptam, mintha legalábbis a Fehér Herceggel randiztam volna, aki szőke lovon közlekedik(egy egész levél aloe nedvét kentem a fejemre, ilyet még soha,senkiért. Egy kiló smink is felkerült rám, mert szép akartam lenni neki. Megérte). Így is sikerült késnem pár percet. Talpig feketében, vigyorogva mentem és megláttam ŐT. Édes volt, csinos és tudtam, hogy a Sors már megint belenyúlt a dolgaimba amúgy rendesen.
Felmásztunk a Poolba, ahol, mint kiderült, még sosem volt. Sebaj, Hektor örült nekünk, főleg, hogy visszavittem magunk után a hamust meg az üres üvegeket a pulthoz és mondtam neki,hogy tudom, nem otthon vagyok, de az évek, meg a rutin ugyebár.
Szóval leültünk egy asztalhoz két üveg ginger ale társaságában és elkezdtünk amúgy csajosan csacsogni. Elememben voltam, iszonyatos poénokat vágtunk be egymásnak, persze azért előkerültek komolyabb témák, úgymint karrier, párkapcsolat, tervek és haddnesoroljam, mert reggelig itt ülnék. Olyan volt az egész, mintha minden péntek este a Poolban ülve beszélgetnénk, hihetetlenül jólesett(és azt kívánom, bár így lenne). Fél tizenegy felé döntöttünk úgy, hogy otthagyjuk az egységet, mert késő van. Kocsival volt, hát hazadobott(nem mellesleg a négykerekű paripája csodaszép és Evanescence szólt benne, feels like home). Ha már ottvolt, gondoltam viszonzom a meghívást a gyömbérre, hát bejött. Negyed tizenkettő után döntöttünk úgy,hogy szétválunk(mert Siklai művészúr olyan nótát kezdett játszani,amitől mindkettőnknek bőghetnékje támadt és mivel mindketten ki voltunk festve, nem akartunk sírni), megadtam az msn címem,mert az még nem volt meg neki és lehet, hogy a szerepjátékra is rá fog szokni általam, még meglátjuk. Ha kell, örömmel segítek neki, mert nem egyszerű.
Hihetetlen élmény volt, még sok ilyen estét szeretnék! Szvíthart, ugye lesz még ilyen? 

2008. augusztus 13., szerda

Ez a nap is jajdejó...

Fél hatkor mentem át Babóhoz. Igen, reggel. A két büfésünk felmondott, úgyhogy Tesóm ment ma reggel nyitni a kórházi büfét, háromnegyed kilencre jött a gyerekért vissza,aki ekkorra már harci díszben ücsörgött és közölte velem is, meg az anyjával is, hogy ő bizony nem megy oviba. Aztán mégiscsak ment. 
Mivel tegnap este elég sokáig(11-ig) társalogtam az angol vendégeinkkel, Craig-gel és Sarah-val, ezért visszadőltem még kicsit az ágyikómba, Kutymorgó meg mellémbújt, végignyalta a lábam. Nem aludtam, csak simiztem az ebet, meg lestem a plafont. Aztán felkeltem, fürödtem. Hajmosás,miegyéb. Felrángattam magamra egy miniszoknyát, meg az egyik kedvenc, kicsit bővebb felsőmet. Pacskert húztam, mert az kényelmes és mentem dolgozni, ahogy rendes lányhoz illik. Irodai munka, papírokat kellett szétválogatni, lefűzni. Hurrá. Azért nem volt rossz, Tesóm kapcsolt zenét. Aztán szóltak, hogy ugorjak be a pult mögé, megtörtént. Elmosogattam az ottlévő koszos poharakat, s mentem volna kajálni, szóltak,hogy még ne,majd később, mondom jó. Megterítettem egy asztalt tíz főre. Vártam, aztán Bözsivel leültünk és hogy-hogy nem, hozzáértem a konyhán valamihez, ami hypós volt. Fekete felsőmnek annyi, nemcsak a színét vette ki, de még szét is marta, a szoknya szerencsére megúszta. Sajnálom, jó kis darab volt, nagyon szerettem.
Ez volt az első móka mára. Folytattam a papírozást, valamivel három óra után fejeztem be, akkor jöttem haza. Kivittem Arit a kertbe, szigorúan pórázon, mert megint van lyuk a kerítésen,ahol ki tud mászni és félek, hogy egyszer agyonüti valamelyik szomszéd(mert hangos és mert gonosz, mindig annak a szomszédnak a kertjébe pisil, aki hétvégenként cirkuszol a lagzik meg a hangos zene miatt). Bejöttünk, kiteregettem, jövök vissza a szobába, Kiskirálylány alszik az ágyon. Egyszercsak kipattan a szeme és azzal a lendülettel sugárban lerókázza a lepedőt, szerencsére az ágynemű többi része megúszta. Két perc múlva kidobott mégegy adagot a padlóra. Nem beteg, az égvilágon semmi baja, csak rosszul viseli a meleget. Tavaly nyáron is ez volt, megint be kell vezetnünk a jeges-citromos vizet nála(igen, elkényeztetem, tudom). 
Azért, hogy ne legyen olyan rémesen lehangoló bejegyzés, csak úgy "mellesleg" megemlíteném, hogy beszéltemCarolkával és cuki a hangja. Pénteken, ha minden jól megy, ütközünk valahol :)

2008. augusztus 11., hétfő

Úgy szép az élet,ha zajlik...

Szerelmes lettem. Na nem kell megijedni, egy telefonba sikerült belezúgnom, meg egy kedves ismerősöm tündéri kislányába, ezt így egy nap leforgása alatt. Délután Tesóm kitalálta, hogy menjünk le a Kékvirágos mobilszolgáltatóhoz, mert elromlott a telefonja és mert vannak akciós telefonok és ahogy nézegettük a prospektust, belebotlottunk ebbe.  Nem ér kiröhögni, szerintem tök cuki, Tesóm a pirosért rajong, nekem a zöld lett a szívemcsücske(pedig alapból nem rajongok a zöldért). Már régóta tervezem,hogy beújítok a finn n-betűs, 6111-es sorszámú ezüst-fehér imádatomtárgya mellé mégegy telefont,meg egy magentaszolgáltatós kártyát, mert azon sokan olcsóbban tudnának velem társalogni. Megtárgyaltam Piri mamával, ha Tesóm is komolyan gondolja, akkor megboltoljuk. Meglássuk.
A Tündérkirálylányt(aki Zoé) meg ma behozta az apukája, mindenki olvadozott tőle, Tesóm kézbe is vehette, mert bizony nem hagyja akárkinek, pláne ha az apja is ottvan. Így csinálják a királylányok :) Aztán, úgy tíz perc intenzív gügyögés és szórakoztatás után megkérdeztem a csöppséget, hogy volna-e kedve tenni egy kört az én karomban, mire Pöttömlány nyújtózkodott,hogy igen, jönne. Kézbe vettem hát és végignéztük az egész házat, közben jót beszélgettünk, mondta a magáét babanyelven, bújt, megcsócsálta az orromat, meghuzigálta a nyakláncomat. Jött Tesóm, kérdezte a kis csomagot, hogy átmászik-e hozzá, mire a gyerek átölelt és bújt, így adva a nővérem tudtára, hogy marad velem. Izgisebb voltam, vagy nemtudom, de nagyon jól elvoltunk, csak kis sószsák és elég hamar elfáradt a karom tőle(Babót nem kell már felvenni, el vagyok szokva a gyerekcipeléstől),úgyhogy visszavittem az apjához, aki aztán jól elrohant vele, mert kifogyott a tea a cumisüvegéből és az ebben a melegben nem jó. Odáig vagyok érte, alig várom, hogy megint áthozzák. Meg is jegyezte a Zoli, az apja, hogy nemsoká nekem is, mondom előbb diploma, meg egy értelmes pasas(aki jó géneket ad, mert genetika rlz, rossz hatással volt rám a bioszfakt), aztán lehet szó Tündérkirálylányról,vagy Tündérkirályfiról.
 

2008. augusztus 10., vasárnap

Minek nekem laptop-skin?

Az van, hogy a jómúltkor nézegettem a szitakötős egerentyűmhőz passzoló laptop-skint, de mivel drágább, mint az említett egérke én meg le vagyok égve, de ha lenne pénzem, valszeg az is másra kéne,nem rendeltem meg. Elhatároztam tehát, hogy üvegfestékkel dekorálom ki a laptopot. Mivel rohadtul vigyázok rá, meg úgy az összes műszaki cikkemre(a telefonom két éves és úgy néz ki, mintha most vettem volna ki a dobozból),ezért még rajta van a fólia. Így még csak amiatt sem kell aggódnom,hogy ha elszúrom, egy életre elcsúfítom a gépem, mert a fóliára festek, amit bármikor lehúzhatok egy laza mozdulattal(meg elvileg a festék is lehúzható/alkohollal lemosható). Fogtam a Húgom által ittfelejtett üvegfestékes zsákocskát és végigbogarásztam. Találtam benne ezüstszínűt, meg a nagy kutakodásban a kezembe akadt egy csillagocskás sablon(nem blogsablon ofkorsz), ekkor jött a nagy ötlet, ezüstszínű csillagocskák meg cirádák lesznek rajta! Saccperkábé fél órámba telt, plusz a két órás száradás és azóta van nekem csillagocskás laptopom, amit le is fotózok,ha egyszer megcsinálják a szegény fényképezőgépemet, ami egy agresszív gyermek áldozata lett (kölcsönadtam a Húgomnak és az egyik osztálytársa rávágott egy szép nagyot az objektívre és azóta nem mozdul. Volt-nincs cuki S-betűs "szájbersot" kompakt fényképezőgép). Nővéreméhez meg butus vagyok, mert az meg P-betűs lumiksz, én meg csak a sajátomhoz értek. De majd lesz kép. Egyszer. 

2008. augusztus 7., csütörtök

Mesedélután

Babóval voltam laza négy órácskát, az istennek nem akart elaludni, puffogtam is egy sort, mondtam neki, hogy akkor büntiből ma nincs mesenézés. Tesóm hazajött, kiteregettünk, Piri mama meg jön haza, dúl-fúl, nem lehet hozzászólni, mondom mi a bánatos csacsifül van már megint, Tesóm mondja, hogy bizti az a baja, hogy nem mentünk még ki Herencsénybe Sanyi bácsiékhoz almát meg körtét szedni. Egy sor hiszti után eltűnt a Doktorral egyetemben, Tesóm hívja, közli, hogy ő már úton van. Kocsiba be, tipli utánuk, Cserhátsuránynál értük őket be. A háznál még morgott egy sort, aztán almaszedés közben megjött a jókedve, én addig lelegeltem az összes szedret az elülső bokrokról, hátulról meg Piri mama hozott nekem, mikor elment kukoricáért és útközben belebotlott a szederbe. Szedtem még friss levendulát, ittam házi eperszörpöt(igazi eperből), ettem földrepottyant almát. Miután mindent letaroltunk, hazajöttünk, én beestem a konyhába, mert a pár szem szedertől meg attól az egy almától csak éhesebb lettem, ettem hát egy szelet vajas kenyeret sonkával. Ahogy viszem vissza a tányért, jött be Tabi, hogy lesz egy gyümileves, mondom Piri mamának, keverjetek egy kicsit többet, hogy nekem is csurranjon-cseppenjen, mert úgy megkívántam. Erre lelkemjóanyám közli, hogy hátazúgynem. Mondom akkor csinálok magamnak :P Mennyiségeket nem tudok nagy hirtelen, mert én csak érzésre öntözgettem a dolgokat, de fini lett. 
Tehát íme a "recept": fogtam egy jó mély levesestányért(itteni becenevén levesesbilit), öntöttem bele némi főzőtejszínt(ez fontos,nem HABtejszín, hanem FŐZŐtejszín kell bele),nyomtam bele málna- meg eperöntetet(bolti csoda, flakonból,sok százalék műanyag meg néhány E betű :D ),aztán fogtam egy kisebb habverőt és jól elkevertem. Ezt a szép sűrű lötyit aztán felöntöttem őszibaracklével meg 1,5%-os tejecskével és megint jól elkevertem. Belehajigáltam konzerv gyümölcsmixből pár kockát, meg a gyümölcsök cukros levéből is öntöttem egy egészen picit és voilá, kész a hideg gyümölcsleves! És nem kellett hozzá a tudomisénmilyenmárka zacskós gyümölcslevespor :) Piri mama szerint isteni lett, pláne, hogy most csináltam ilyet életemben először. Jól bekajáltam belőle, remek zárása volt a mai napnak. Holnap is csinálok, mert ezt a Tesóm is szereti. 

Egy hónapja

Igen, Kedves Olvasó, egy hónapja volt a születésnapom. Azt mondták, a huszadik vízválasztó, de én semmi változást nem érzékelek. Az égvilágon semmit. Nem oldódtak meg a problémák(ugyan több se lett), nem látom másképp a világot és a világ se néz rám másképp. Nem lettem se komolyabb, se komolytalanabb. Maradtam, aki voltam, s talán húsz év múlva is ilyen leszek :)Nagyszájú, egocentrikus vigyoripanka, aki senkinek sem hajt fejet, aki képes fejjel menni a falnak. A lány, aki kicsit(vagy talán nem is kicsit) hülye, sokak szerint lusta(pedig nem, csak egy öntörvényű dög, azt teszi, amihez kedve van és nem ismeri azt a szót, hogy KELL),aki kilóg a sorból és még rá is tesz egy lapáttal, mert már nem is akar beállni a sorba. A lány, aki boldog-szomorú, mint Kosztolányi verse. A lány, akinek mindemellett hatalmas szíve van, imádja a családját és az állatokat és mégis folyton szeretethiánya van. A lány, aki bár mosolyog, talán ordítani tudna. A lány, akinek két arca van.

2008. augusztus 5., kedd

A Zöld


Új böngészőm van, nem mintha(és most kövezz meg, Kedves Olvasó),ne szeretném a Microfos nagy kék E betűjének hatos számú verzióját(mert a hetes már nem tetszik),de gondoltam elkél egy tartalék,ha Őméltósága esetleg megadja magát. A Tűzrókáért nem rajong a gépem, megkérdeztem tehát hajdanvolt Klánfőnökasszonyomat, nincs-e valami építő jellegű javaslata, ő ajánlotta a Zöldet(aki lánykori nevén GreenBrowser és ez most reklám), már régóta használja. Szerinte megbízható, nem lassul be tőle a lapitopi. Tesztelem,meglátom. Eddig jó, reméljük nem lesz vele gondom.
Egyébként kösz,jól vagyok. Sír a kutyim, mert nélkülem nincs kedve lefeküdni. Kis butus :)

2008. augusztus 4., hétfő

Neoton-varázslat

Előre le kell szögeznem,hogy nem vagyok Neoton rajongó. Nem az én stílusom,de van néhány daluk, amiket szeretek, amikre jó bulizni,lassúzni, mikor már kellő mennyiségű vér van az alkoholomban,vagy fordítva, vagy csak egyszerűen hülyék akarunk lenni a Tesómmal. Most is ez az eset állt fenn, meg hát ugye ő szereti a bandát és mivel Szentkorona ünnep volt Ipolybalogon(ami innen nincs messze, épp csak a határ másik odalán, úgy 10 km-re) és ez alkalomból fellépett a Neoton Família is, gondoltuk,elmegyünk, már csak azért is, mert 400 Ft a beugró átszámolva. Nem mintha vittük volna Koronát vagy Eurót, jó nekik a Forint is. Két kocsival indultunk, mert jöttek Mikusék is rokongyerekekkel, mi meg Szlovákgyarmaton felszedtük Szabó Petit,mert kellett a sok nőci közé mégegy férfi Atti mellé, szegény ember egyedül nem bírta volna a strapát.
Kilenc előtt értünk oda, a fiúk elmentek sörért, minket megpróbált megenni néhány szúnyog, nem jött össze. Negyed tíz körül elkezdtek hangolni, hát odamentünk és megláttuk a tömeget. Peti szerint úgy kétezer-ötszázan lehettek, félelmetes volt, de szerencsére mi nem voltunk messze a színpadtól, mert okosan csináltuk és onnan mentünk :D
Fél tíz után befejeződött a hangolás-mikrofonpróba-öltözködés-satöbbi(ezalatt volt egy Mamma mia,csak úgy bemelegítésnek), kezdődött a koncert,mert bizony a hangulat már Kétszázhúsz felett volt, ennek örömére elrepültünk Montecarloba, aztán, csak hogy el ne felejtsük a kamaszkori szerelmeket, felcsendült a Tini dal, volt még sok szép, egy új szerzemény is, Jó lenne, ha eszembe jutna a dallama, mert elénekelném,de talán majd Holnap. Találkoztunk a Hegyirablóval, belovagolt közénk Don Quijote, Apám szólt, hogy kér Egy kis nyugalmat, mire csak annyi volt a válasz, hogy I love you,mert hát ugye Nyár van. Aztán fogtuk magunkat és egészen Pago pago-ig utaztunk, itt úgy döntöttünk, Holnap hajnalig maradunk, aztán mégis hazahajóztunk a Santa María fedélzetén,s gondoltuk, itt a vége, de ekkor a nővérem bekiabált, hogy "Vándorének", itt már majdnem sírtam,hiszen az az én dalom! Nem kellett kétszer mondani, mert eljátszották és ráadásnak annyit mondtak, Kell,hogy várj. Jövő héten megint a környéken koncerteznek,tehát olyan sokat mégsem kell várni. 
Megérte elmenni. Mert mi volt ez, ha nem varázslat? :)

2008. augusztus 1., péntek

Statgép, júliusi top 10


Szemezgettem megint, ezúttal a júliusi anyagból. Jó szórakozást, Kedves Olvasó!
norewa - 13 ember, haladunk!
dominó és lóci - őket még mindig szeretjük :)
Kimaradt a bibliából a reinkarnáció - nyavalyát maradt ki! Ha felütöd Máté Evangéliumának 12. fejezetét, a 43-44. versben megtalálod
kopacz andrás blog - szerintem nincs neki. Megkérdezzem a legközelebbi osztálytalálkozón?-
THRILLION ISTENEI - ők az Adminok. SaPi és a többiek :P
balázs freeblog vörösbegy - Vörösbegy kisfiát Barnabásnak hívják, a nagyfiát meg Donátnak. A lánya Dóri, Balázs nevű gyereke nincsen
evanescence not for your ears - az egy jó album, kár, hogy limitált szériás
rózsaszín szavak MSN-re - rózsaszín szavak? Ajajj, hát már rózsaszín nyelv is van? Sok cifraságot hallottam már, de olyat még nem, hogy valaki rózsaszínül beszélt :D
megasztár 4 budapesti műjégpálya előválogatás - elég érdekesen volt megszervezve, mitmondjak, de legalább a társaság jó volt :D
időjárás humorosan - az időjárásban az égvilágon semmi humor nincs, de egyszer láttam egy aranyos kanadai filmet egy meteorológus néniről, csak az a baj, hogy nem jut eszembe a címe...
Ennyi, folytatás szeptember elsején. Még egy apróság: tegnap megdöntöttétek a blog eddigi látogatottsági rekordját. 101 ember. Sparrow, ez jel :D