Apocalyptica:Nothing else matters
Sok szép emlék,egy felejthetetlen szalagavató.Hullámzó,hófehér ruhák.Keringő.Meglepett arcok egy előtűnő kebel láttán.Szerencsétlen baleset volt,de legalább lesz mit mesélnem az unokáimnak,ha ugyan lesznek.Még a jövő zenéje,de a hitemet és a reményemet semmi és senki nem veheti el.Erős vagyok.
Ervin az imént hívott,közölte,hogy szerelmes belénk.Belénk?Az édesanyámba is és belém is.Nézd meg az anyját,vedd el a lányát,s közben sóvárogj az anya után.Valahogy így gondolkodhat.Szegény ördög.Kirúgtam,nem volt más választásom.Közöltem,hogy ne hívogasson,felejtsen el.Meghaltam.Nem hazudtam nagyot,mert valami tényleg meghalt bennem még májusban.
Mind sír utánam,mindet elküldöm a fenébe.S hogy én sírok-e valaki után?Egyszer,régen sírtam.Ha az ágyam mesélni tudna,bizonyára elmondaná,hány éjszakát sírtam át három éven át.Hányszor átkoztam a számomra oly kedves nevet.De ennek már vége.
Nem is olyan rég megbántottak,hülyének néztek,mégsem sírok.Pedig nálam az lenne a normális.Nem érzek semmit és épp ez az,ami megrémít.Üres vagyok,csupán halványan mosolygok,visszaolvasva a nekem küldött szitkokat.Egyébre nem futja,mert SEMMIT sem érzek.Ilyen se volt még,de annyira nem rossz.Csak idegen tőlem,de meg tudnám szokni.
Ervin az imént hívott,közölte,hogy szerelmes belénk.Belénk?Az édesanyámba is és belém is.Nézd meg az anyját,vedd el a lányát,s közben sóvárogj az anya után.Valahogy így gondolkodhat.Szegény ördög.Kirúgtam,nem volt más választásom.Közöltem,hogy ne hívogasson,felejtsen el.Meghaltam.Nem hazudtam nagyot,mert valami tényleg meghalt bennem még májusban.
Mind sír utánam,mindet elküldöm a fenébe.S hogy én sírok-e valaki után?Egyszer,régen sírtam.Ha az ágyam mesélni tudna,bizonyára elmondaná,hány éjszakát sírtam át három éven át.Hányszor átkoztam a számomra oly kedves nevet.De ennek már vége.
Nem is olyan rég megbántottak,hülyének néztek,mégsem sírok.Pedig nálam az lenne a normális.Nem érzek semmit és épp ez az,ami megrémít.Üres vagyok,csupán halványan mosolygok,visszaolvasva a nekem küldött szitkokat.Egyébre nem futja,mert SEMMIT sem érzek.Ilyen se volt még,de annyira nem rossz.Csak idegen tőlem,de meg tudnám szokni.
A zenét hallgatva csendben visszaidézem a gimis éveket.Rendszert vitt az életembe a kollégium és az EAKI.Nem sírok,szó se róla,csak most olyan rendszertelen,olyan kusza minden.Felkelek valamikor délelőtt és olvasok,vagy csak nézem az ablakomon lecsapódó páracseppeket.Nem sietek sehová,dolgoznom se kell,csak néha besegítenem a papírmunkába,vagy a terítésbe.Itthon pakolgatok,mosok,teregetek,ha van mit csinálni,s közben egyre csak egy dal jár a fejemben.Biztosan ismeritek.A címét nem tudom,csak azt,hogy úgy kezdődik "Pocsolyába léptem,sáros lett az új cipőm..."Na én ebből dúdolok két sort,kicsit átírva.
"Minden jót baby,kérlek ne sírjál
Sírtál volna akkor,mikor elhagytál* "
Persze néha ez a másik dallam cseng a fülemben.Ilyenkor leülök az ágy szélére és mosolyogva gondolok vissza a gimire,a nagy diákszerelemre,amiből majdnem házasság lett.De még mindig szemtelenül fiatal vagyok,s eszem ágában sincs a közeljövőben férjhezmenni,tekintve,hogy párkapcsolatot sem szeretnék.Nem akartam,s most se akarok.Becsukom a szemem,így tiltakozva az ellen,ami még hátravan.Mosolyt csal arcomra egy éber álom.
Csípőm mozgását hullámozva követő,széles,fehér szoknya,gyöngyökkel díszített fehér fűző,nyakamban és csuklómon elegáns,finom igazgyöngy.Keringő...
*esetemben: megdugtál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése