2007. január 4., csütörtök

Norewa zenét hallgat


Apocalyptica:Nothing else matters
Sok szép emlék,egy felejthetetlen szalagavató.Hullámzó,hófehér ruhák.Keringő.Meglepett arcok egy előtűnő kebel láttán.Szerencsétlen baleset volt,de legalább lesz mit mesélnem az unokáimnak,ha ugyan lesznek.Még a jövő zenéje,de a hitemet és a reményemet semmi és senki nem veheti el.Erős vagyok.
Ervin az imént hívott,közölte,hogy szerelmes belénk.Belénk?Az édesanyámba is és belém is.Nézd meg az anyját,vedd el a lányát,s közben sóvárogj az anya után.Valahogy így gondolkodhat.Szegény ördög.Kirúgtam,nem volt más választásom.Közöltem,hogy ne hívogasson,felejtsen el.Meghaltam.Nem hazudtam nagyot,mert valami tényleg meghalt bennem még májusban.
Mind sír utánam,mindet elküldöm a fenébe.S hogy én sírok-e valaki után?Egyszer,régen sírtam.Ha az ágyam mesélni tudna,bizonyára elmondaná,hány éjszakát sírtam át három éven át.Hányszor átkoztam a számomra oly kedves nevet.De ennek már vége.
Nem is olyan rég megbántottak,hülyének néztek,mégsem sírok.Pedig nálam az lenne a normális.Nem érzek semmit és épp ez az,ami megrémít.Üres vagyok,csupán halványan mosolygok,visszaolvasva a nekem küldött szitkokat.Egyébre nem futja,mert SEMMIT sem érzek.Ilyen se volt még,de annyira nem rossz.Csak idegen tőlem,de meg tudnám szokni.

A zenét hallgatva csendben visszaidézem a gimis éveket.Rendszert vitt az életembe a kollégium és az EAKI.Nem sírok,szó se róla,csak most olyan rendszertelen,olyan kusza minden.Felkelek valamikor délelőtt és olvasok,vagy csak nézem az ablakomon lecsapódó páracseppeket.Nem sietek sehová,dolgoznom se kell,csak néha besegítenem a papírmunkába,vagy a terítésbe.Itthon pakolgatok,mosok,teregetek,ha van mit csinálni,s közben egyre csak egy dal jár a fejemben.Biztosan ismeritek.A címét nem tudom,csak azt,hogy úgy kezdődik "Pocsolyába léptem,sáros lett az új cipőm..."Na én ebből dúdolok két sort,kicsit átírva.
"Minden jót baby,kérlek ne sírjál
Sírtál volna akkor,mikor elhagytál* "
Persze néha ez a másik dallam cseng a fülemben.Ilyenkor leülök az ágy szélére és mosolyogva gondolok vissza a gimire,a nagy diákszerelemre,amiből majdnem házasság lett.De még mindig szemtelenül fiatal vagyok,s eszem ágában sincs a közeljövőben férjhezmenni,tekintve,hogy párkapcsolatot sem szeretnék.Nem akartam,s most se akarok.Becsukom a szemem,így tiltakozva az ellen,ami még hátravan.Mosolyt csal arcomra egy éber álom.
Csípőm mozgását hullámozva követő,széles,fehér szoknya,gyöngyökkel díszített fehér fűző,nyakamban és csuklómon elegáns,finom igazgyöngy.Keringő...

*esetemben: megdugtál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése