2007. február 16., péntek

Az utolsó szál is elszakadt...

Szenvedek.Megint.Kezdem nagyon unni a saját siránkozásomat és ilyenkor igazán nagyon örülnék annak a bizonyos lónak meg a rajta ülő hercegnek.De tudom,nem létezik.Miért is létezne?
Újabb teljesen értelmetlen beszélgetés az egykorvolt Kedvessel.El sem hiszem,hogy volt idő,mikor ez az ember sokat jelentett.Sokat!Az életemet adtam volna érte.Mekkora címeres ökör voltam,te szentséges égi Úrnő...Nem először,nem utoljára.Semmi gond,kiléptem az életéből,a magaméból meg szépen kizártam.Végleg.Az összes többivel együtt.Majd ha az,akire most éppen gondolok,John Lennont fog énekelni az ablakom alatt,na majd akkor.Majd akkor...Köthet nekem az apukám csokrot,bizonyám.Mert virágkötő.Eredetileg.Ezen én jót röhögtem,de most rájöttem,hogy tökre illik ez a szakma az én érzékeny lelkű apukámhoz.Szóval majd köt csokrot.Egyszer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése