Ülök a szoba közepén törökülésben a félhomályban.Zenét hallgatok.Csak úgy,mindenfélét,ami a gépemen van.Aztán egyszercsak felcsendülnek az ismerős akkordok és én sikoltani tudnék a fájdalomtól,mely lassan fizikaivá fokozódik,s a gyönyörű dalban meg néhány gyémántszerűen csillogó könnycseppben ölt testet.Egy beszélgetés foszlányai derengnek fel előttem,s akárhogy próbálok védekezni,az emlék kerekedik felül,s én veszítek megint,mint már megannyiszor.
"Most elküldöm Neked a legújabb szerzeményemet Kicsilány.Az utolsó két hang nem passzol,mert már untam az egészet és csak odacsaptam valahová.Kíváncsi lennék,tetszik-e..."
Tény,furcsa ízlésem van,mert én elemzem amit hallok,nem csak hallgatom.Akkor még fogalmam sem volt,hogy belehabarodok ebbe a dalba.Nem hagy nyugodni,s azóta is minden nap meghallgatom,legalább egyszer.No jó,legyünk őszinték,volt idő,hogy nem mertem meghallgatni,mert tudtam,hogy szívfacsaró élmény lesz,pont mint most.De lassan megszokom az érzést.Csak a hiányhoz nem tudok hozzászokni és annyira szeretném neki megmondani,hogy hiányzik,de nem lehet,mert hallani sem akar rólam.Fogalmam sincs,mi lelte,mivel bántottam meg.Esküszöm,nem akarattal tettem.Csak azután,hogy összekaptunk.Akkor már szándékosan szórtam rá a szitkokat,de már százszor megbántam.Százegyedszer.És fáj arra gondolni,amit mondott,amit írt,hogy taknyos kölyöknek nézett.Fáj,mert igazi nőnek éreztem magam mellette,s ha csak pár órára is,de jó volt vele lenni.Ezért hálát adok az isteneknek.És azért,hogy élek.
"Most elküldöm Neked a legújabb szerzeményemet Kicsilány.Az utolsó két hang nem passzol,mert már untam az egészet és csak odacsaptam valahová.Kíváncsi lennék,tetszik-e..."
Tény,furcsa ízlésem van,mert én elemzem amit hallok,nem csak hallgatom.Akkor még fogalmam sem volt,hogy belehabarodok ebbe a dalba.Nem hagy nyugodni,s azóta is minden nap meghallgatom,legalább egyszer.No jó,legyünk őszinték,volt idő,hogy nem mertem meghallgatni,mert tudtam,hogy szívfacsaró élmény lesz,pont mint most.De lassan megszokom az érzést.Csak a hiányhoz nem tudok hozzászokni és annyira szeretném neki megmondani,hogy hiányzik,de nem lehet,mert hallani sem akar rólam.Fogalmam sincs,mi lelte,mivel bántottam meg.Esküszöm,nem akarattal tettem.Csak azután,hogy összekaptunk.Akkor már szándékosan szórtam rá a szitkokat,de már százszor megbántam.Százegyedszer.És fáj arra gondolni,amit mondott,amit írt,hogy taknyos kölyöknek nézett.Fáj,mert igazi nőnek éreztem magam mellette,s ha csak pár órára is,de jó volt vele lenni.Ezért hálát adok az isteneknek.És azért,hogy élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése