2007. április 22., vasárnap

Szétcsúszva

Ezer bocs és egy anyamedve mindenkitől,aki tegnap este látott,iszonyatosan szétestem.Felejteni akartam és kapóra jött Attila születésnapja.Fogalmam sincs,hány vodkát ittam,de sosem volt üres a poharam és ha ez még nem lett volna elég,nem hallgattam senkire és ittam egy Tündérkét,amivel nem lett volna gond,de a vodi,a jeges meg a Tündér az már soknak bizonyult.A saját lábamon mentem haza és nagy vonalakban emlékszem,hogy mi volt és hogy volt utána,csak az esett ki,hogy átöltöztem,de arra sose szoktam emlékezni,ha iszom,úgyhogy ez egyáltalán nem szokatlan.Valami halvány emlékem van arról,hogy beszéltem Tommal.Azt tudom biztosan,hogy nem őt akartam hívni,de nembaj.Ezúton szeretnék elnézést kérni tőle is,bár gyanítom már akkor megtettem.Nade inkább többször,mint egyszer sem.
Reggel körülnéztem,szét volt esve az ágy,mindent ledobáltam róla és ott hevert a kék lavór(üresen),tehát mindenre felkészültem,gondolom ágyazni is akartam,de nem jött össze.Szegény anyám mellé dőltem le,a kutyám meg hisztizett(megugatott magyarán).
Nem sikerült felejtenem.Csak erősebb lett a hiány és a fájdalom,a Tündértől reméltem némi enyhülést.Persze az este jó volt,mulattam egy sort,de addig tartott,míg haza nem jöttem.Nembaj,majdcsak elmúlik egyszer.
Csók! Ja és száz bejegyzés rlz.Illetve nem,mert van egy,ami publikálásra vár,úgyhogy már több is,mint száz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése