2007. október 7., vasárnap

Színjáték

Majd' egy év után újra láttalak.Persze úgy tettünk mindketten,mintha a másik ott se lenne,be kell valljam,egész jól ment.Habár kétszer majdnem infarktust kaptam tőled,egyszer,amikor kábé két centire álltunk egymástól és te véletlenül(?)hozzáértél a táskámhoz,ami nem baj,csak tudod,nagyon vigyázok arra a táskára,mert én varrtam és mert a fél életem benne van(telefon,pénz,bankkártya,határidőnapló ami nélkül nem tudok élni),meg egyszer amikor ültem ott abban a fotelban és te megindultál felém a tömegből,aztán az utolsó pillanatban irányt váltottál és én fellélegeztem,mert azt hittem,valami csúnyát akarsz a fejemhez vágni,vagy egyáltalán csak köszönni akarsz,bár akkor úgy tettem volna,mintha vadidegen lennél.Jó játék volt ám,hogy keresztülnéztünk egymáson,de tényleg.Ja,egyszer meg egymásra néztünk,de te meg se rezzentél,ahogy én se,csak mosolyogtam,mint a tejbetök,de az a mosoly nem neked szólt,hanem az estének,mert szép este volt.Szomorkásnak tűnhettem,de csak mert beteg voltam(vagyok) és fáradt is,persze a zenét azért tudtam élvezni,minden idegszálamat felborzolta,csak tombolni nem volt energiám.Meg tudod,a fóbiáim...
Nem mellesleg rémesen nézel ki.Komolyan.Hosszú a hajad és nem áll jól,ráadásul sovány is vagy.Nem célozgatni akarok,félre ne érts,bántani se akarlak,csupán aggódom.Jó volt látni a Lányt,csak az nem tetszett,ahogy bántál vele.Habár...Te tudod.
Mindenesetre alaposan kiábrándultam belőled,de jó ez így,ahogy van. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése