Az a csodás pesti élet...

Hogy én hogy utálom a bunkó,tudatlan embereket!Anyámborogass...Na,kezdjük az elején.Miután Solymosi tanár úr megiratta a zh-t és hazaküldött minket(kivételesen eszébe jutott,hogy nem délig tart az órája csak fél tizenkettőig),gondoltam megcsörgetem az én drága jó Via barátnémat(merthogy hívott,csak összeakadtam Simon Petivel és leraktam) és mivel az egyetem környéke elég zajos és forgalmas,bedugtam a headsetem(hasznos kütyü).Dumáltunk egy sort,én közben felpattantam a metróra és valahol a Pillangó utca környékén elszállt a térerőm.A vicc,hogy nem is beszéltem hangosan...Namindegy,visszahívott,az Örsig még pofáztunk.Leszállás után egy nő odajött hozzám és halál bunkón megkérdezte,hogy "Magát nem zavarja,hogy az egész metró magán röhög?"(köszönni ugye már nem tud a birkája és a normális hangnemet sem ismeri,az udvariasság fogalma pedig ugyebár már régesrég értelmét vesztette) Mondom nem,egyáltalán nem zavar.(kedvesaranyos fogkrémreklámba illő mosoly).
Fontos dologról beszélgettünk(épp a szegény érettségiző kisgyermekek panaszait taglaltuk,merthogy kedves jó barátném megint érettségizik egyet,az olyan jó buli.Én is kétszer érettségiztem töriből),rohadtul nem érdekelt,hogy rajtam röhögnek,egyébként sem dugtam el a headsetet,elég jól látszott(csak a vak nem látta),tehát egyáltalán nem láttam értelmét a nő beszólásának.Mindegy,aki hülye,azhaljon meg az is marad.Mint mondtam,az embereket nem az alapján ítélem meg,hogy milyen a bőrszínük,vallásuk,kexuális beállítottságuk,miegyebük,a buta embereket viszont ki nem állhatom. Ne verjenek meg érte az istenek,nem az együgyű emberről beszélek.Arról beszélek,aki buta és játsza az agyát.Nem bírom,ha egy buta ember okoskodik,pláne ha belepofázik a dolgomba.Röhögnek rajtam.És?Én meg rajtuk röhögök :) Ha bepofáznak,akkor meg puffogok,nem a beszólás tényén,hanem a módján.Meg lehetett volna ezt normálisan is mondani,valahogy így: "Jó napot.Ne haragudjon,hogy megkérdezem,de nem zavarja,hogy az egész metró azon nevet,hogy ön beszél?"Persze ez így hosszú és unalmas,de mindenképp intelligensebb annál,hogy "Magát nem zavarja,hogy az egész metró magán röhög?"
De lehet,hogy csak én várok túl sokat az emberektől.
Egyébként tűrhető hetem volt,nem éheztem,nem késtem el sehonnan(ez csoda),viszont tegnap mindent elejtettem,ami a kezem ügyébe került.Jaigen,tegnapelőtt leadtam a csodálatos pedamóka dolgozatomat,remélem nem csak szerintem csodálatos,hanem a tanárnő szerint is,aki nem mellesleg rém aranyos,tökéletes ellenpélda az előbbiekre :) Komolyan.Imádnivaló,csípem,hogy olyan,mint egy hippi(anno tuti az volt).Laza,mindig mosolyog(remélem mindketten mosolyogni fogunk,mikor aláírja a félévemet),normálisan beszél velünk,emberként kezel minket és ez annyira jólesik az nagy Budapest kellős közepén.Remélem azért nem olvassa a blogomat,nem akarom megbántani azzal,hogy lehippizem.Szeretem a hippiket na :D
Persze vannak barátaim,haverjaim a városban,de ők vagy vidékiek és ott tanulnak,vagy a gólyatáborból ismerem őket,vagy egyszerűen csak nem "bunkó pestiek".Mert élnek ám normális emberek is a fővárosban...A múltkor is az a free hug dolog(pár kiscsaj ölelgetett "FREE HUG" feliratú pólóban)...érted ugye,Kedves Olvasó?