Norewa naplója

Csütörtök délután a 133-as buszon utaztam.Hogy mit kerestem rajta,ne kérdezzétek,hosszú story.A lényeg,hogy lehajtott fejjel álldogáltam a megállóban a gondolataimba merülve,mikor megpillantottam valamit,ami fekete csipkeszoknyának tűnt. Azt hittem,egy csinos gothic lány halad el mellettem,de nem.Felnéztem és akkor láttam meg a nőt. Csadort viselt,aminek az alját és a hátát fekete csipkével díszítették. Korábban is láttam már mohamedán nőket, akik elfedték a hajukat,de hogy a ruhájukat is,ráadásul feketével,na olyanra még nem volt példa. Nem is igazán a csador volt a furcsa,hiszen olvastam Jean Sasson könyveket, láttam filmeket keleti nőkről. A nő volt fura,valahogy nem illett hozzá a csador. Később rájöttem,hogy azért,mert európai nő volt. A bőre tejfehér, a szeme jégacél(erre nincs jobb szó), mint a tesómé. Szőke volt, legalábbis a szemöldöke,szempillája,tehát vélhetően a haja is. Namármost mutasson nekem bárhol a Közel-Keleten valaki természetes szőke nőt(aki nem bevándorló,vagy bevándorlók gyermeke).
Ott állt mellette a férje,aki vele ellentétben egy keleti félisten volt. Nem egyszer elég durván megfogta a nő karját. Nem hallottam,miről beszélgettek(halkan beszéltek egymással,meg a busz is hangos volt), az se biztos,hogy érettem volna,de a nőből áradó szomorúság sokat elárult.
Elgondolkodtam azon,megéri-e ez a nőnek.Azon is gondolkodtam,lenne-e olyan,akiért én hajlandó lennék csadort húzni,elrejtve ezzel azt,amivel az istenek megáldottak. Nem hinném,hogy bárkiért is képes lennék erre, ahhoz túlságosan szeretem magam,aztán persze az is lehet,hogy holnapután belehabarodok valami keleti félistenbe,aki miatt azonnal elfátyolozom magam. Persze erre kicsi az esély...