2008. július 4., péntek

Három

Mindjárt megérted, Kedves Olvasó, miért is neveztem a tegnapi napot a vihar előtti csend napjának. Történt ugyanis húsz évvel ezelőtt, hogy LelkemPirimamám úgy döntött, lecsüccsen ebédelni, amivel semmi baj nem lett volna, ha nem érez valami nagyon furcsát. A harmincadik hétben járt és azért imádkozott, hogy ne az legyen, amire gondolt. Hát de. Felpörögtek a dolgok körülöttünk, de erről majd részletesen a holnapi bejegyzésben.
Ma úgy volt, hogy kimegyünk Ádámmal a Nyírjesbe és fürdünk egy jót a tóban, aztán végül lemondta, mert közbejött a munka egy stúdióban vagymi. Épp ott ücsörögtem nála a hangszerboltban, amikor beviharzott egy pacák (aki először azt hitte, hogy Ádám felesége vagyok, mire kitört belőlem a vihogás, aztán megkérdezte Ádámot, hogy a barátnője vagyok-e, Ádám közölte, hogy MÉG nem, na itt már nem röhögtem) és szólt, hogy üljön be vele a kocsiba. Tíz perc múlva Ádám visszajött és mondta, hogy ugrott a fürdés, mondom akkor jövőhét. Kár, direkt nem mostam reggel hajat, mondván, hogy úgyis megáztatom a fejem a tóban és akkor tök felesleges. Pedig a nap is kisütött, mire Ádám zárt...Ezvan. Amúgy jó kis nap volt, vettem Piri mamának három csomag(kilencven darab) csipeszt, alig fért el a táskámban.
Ma este bulizni megyek. Vagy nem :P Meglássuk. Holnap jelentkezem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése