2008. augusztus 19., kedd

Kéjutazás...vagymiazisten :)

Na akkor most mesedélután...izé, délelőtt. Tegnap reggel fél hatkor keltett a kutyám, közölte, hogy akkor ő most szeretne kimenni pisilni. Kivittem, visszafeküdtünk, intenzív plafonbámulás következett, amit néha megszakított Ari egy-egy puszival, bökdöséssel, fészkelődéssel. Néha felnyögött(szó szerint). Aztán fél nyolckor úgy döntöttem, kell egy kávé, hát átmentema nagy házba csinálni. Belebotlottam a nővérembe, meg Mindannyiunk Édesapjába, akit jól meg is ölelgettem, mert nem láttam már vagy három hete. Hazavittem a kávét, megittam, közben Piri mama is felkelt, beszélgettünk egy sort, megkértem, vigyen ki majd a buszhoz,azt mondta, jó. Ittam mégegy kávét(tesóm hozta), aztán bevágódtam a kádba, nőt faragtam magamból, felöltöztem, bepakoltam a maradék cuccot meg a laptopot. Hogy jó napom legyen, bevágtam egy tányér gyümölcslevest, aztán tíz óra előtt pár perccel Piri mama kivitt a buszhoz(előtte fél órát lógott a mobilján, úgyhogy pénzt végül Tesóm adott), szerzett nekem helyet(nemmondommegmitmondott, Mircsi ezen röhög azóta is). Busszal felmásztam Pestre, metróztam egyet(kettőhetven a vonaljegy, kurvaélet) a Népligetig, ahol taliztam Mircsivel, kerestünk egy női mosdót, mert gyümölcsleves rlz. Felmásztunk a buszhoz, légkondis, tiszta, modern jármű, jóképű és nem kevésbé szolgálatkész sofőrrel(meg egy feketehajú félistennel, aki előttünk ült és áhh...kész, végem). Négy óra volt az út Leléig, plusz még ugye a két óra otthonról, meg a metrózás, tehát összesen hét órát utaztam, de megérte, nagyonis. Mircsi szülei aranyosak, a ház is szép, meg a táj, csak furi, hogy nincsenek hegyek. Sose értettem Petőfit, hogy mit evett a síkságon, Cserhát meg Magas-Tátra rlz, ami igenis vadregényes, mint a Kárpátok. Najónajó, Alföld is rlz, meg az egész Kishazám, de nem is erről akarok beszélni, hanem a kakasról, aminek kitekerem a nyakát, fél háromkor nem bírta befogni azt a lepcses csőrét, de még így is késett egy órát, mert fél kettőkor szokott kukorékolni. Kicsi és fehér, tehát nem lesz vele gond, simán kinyúvasztom. Ma be is fenyítettem, remélem ennek örömére csendben marad. A tita is aranyos, aki egyébként Ubi és olyan fekete, mint az éjszaka és ha rá nem vagyok allergiás, akkor senkire se. 
Holnap bemászunk Makóra, csütörtökön Szegedre és milyen kár, hogy Zoli Norvégiában van, mert most talizhatnánk és megmutathatná a várost. Helyette kedvenc Főnökasszonyom, Naith fog minket kalauzolni. Kérdezte, hogy plázázni akarok-e, mondom nem vagyok plázamacs, különben is tüntetőleg feketében megyek(mást nagyon nem is hoztam, az alvós pólóm lila, meg az "itthoni" piros, csillagocskás), mondta, hogy ő is ezt tervezi. Szeretem a Főnökasszonyt :) Nade nem fosom tovább a szót, kár, hogy a gépem, amit időközben megcsináltattak, még mindig a Húgomnál van, mert most tudnék fotózni. Lenne mit. Ez van, ilyen az én formám. Nade majd harmincadikán a Tandemben csinálok pár képet, ha megyek egyáltalán. Meg ha lesz ismerős Sparrow-n kívül.

Csók, majd jelentkezem! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése