2008. szeptember 6., szombat

Kelléktár, első fejezet

Az még hagyján, hogy lakás, ugyebár. Nézem vadul a hirdetéseket Piri mamámmal karöltve, találtunk már hat millióért elfogadható kinézetű kedves kis lakást, meg ugyanennyiért száz négyzetméternyi meglepően világos szuterént. De most nem erről lesz szó.
Tegnap a Ledér hozzámvágott két Lakáskultúra magazint, én meg ott nyálcsorogtam, hogy ezjajdeszép, meg ez is meg ez is. Összeszorult párszor a kicsi szívem, de aztán annyira felpörögtem, hogy még sokkal többet akartam. Mondtam is a Húgomnak, hogy majd lemászunk az újságoshoz venni friss számot, Ledér erre ma közölte, hogy van még neki, áthozott egy egész kupaccal, tökjó. Hugi meg már egy hete nyúz, hogy fel akar menni a padlásra. Ma felment és egészen hihetetlen holmikat talált. Két régi bőröndöt, egy fadobozt, egy bazinagy faládát és egy aranyszínű, régi képkeretet, ez utóbbit le is hozta. Csupa por volt, a fél délutánomat azzal töltöttük, hogy letakarítottuk. Sajnos pár helyen letört róla a díszítés, úgyhogy kell keresnem valakit, aki tudná pótolni, lehetőleg olcsón. Azt tervezem, hogy kép helyett egy tükröt rakok bele, úgyis régi nagy vágyam egy nagy tükör szép régi kerettel. A faládát is lehozatom majd két erős fiúval, rendberakom és mehet bele ágynemű, vagy tudomisén miféle kacatok.
Selejtezni is elkezdtem, gondolatban legalábbis, hogy mi az, amit magammal viszek majd és mi az, amit kidobok. Itthagyni nem akarok semmit, mert bontás lesz. A kutyát is vinnem kell, mert megválni nem akarok tőle. Nem is lehetne másnak adni, rajtam kívül senkit nem tűrne meg, maximum apuékat, de oda meg nem való kutya. Meg egyébként is megenné a Húgom hörcsögét :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése