Ömlesztve

Ez egy érdekes hét volt. Hétfőn ugye, rendes lányhoz illőn elmentem oskolába. Szakadt az eső, dugó volt, nem értem be a fél kilences középkor előadásomra. Tulajdonképp teljesen esélytelen voltam, fél kilencre értem az Árpád hídhoz és még bérletet is kellett vennem, ofkorsz hatalmas volt a sor. Vettem bérletet, kilenc óra után pár perccel értem a Múzeum körútra, mondom nem megyek már be, fél óra az durva késés, hát lebattyogtam Miklóshoz meg Lacihoz a Jegyzetboltba. Nagyon örültünk egymásnak így két hónap után, hiányzott a humoruk. Elszórakoztattam magam laza három órán keresztül, aztán elmentem tipográfia órára, azaz csak mentem volna, de közölték, hogy lehet nem is indul. Erre mi fogtuk magunkat és közöltük, hogy akkor megyünk Balázs Géza tanárúrhoz, vagy tagokat toborzunk vagy mittudomén, végül összejöttünk elegen. Fél háromkor találkoztam Mircsimmel az egyetem melletti gyorsétterem előtt, onnan elmásztunk a Köztársaság térre, út közben vettünk jég(k)rémdrazsét, fini volt. A téren már várt Piri mama, meg a Ledér. Mászkálgattunk mindenféle lakásoknál, de mivel seholsenem volt otthon a tulaj(Piri mamámnak az a fixaideája, hogy lehet úgy lakást venni, hogy odamész, becsöngetsz és ott a tulaj és vele boltolsz, még véletlenül sem egy ingatlanközvetítővel). Végül felhívta xy ingatlanirodát(nem nevesítek, mert reklám), be is mentünk mindahányan(igen, Mircsi is), a hölgy mutatott pár izgis kis fészket, ha minden jól megy, holnapután meg is nézzük őket. Az irodás kaland után hazaszállítmányoztuk a lyányt, aztán mi is hazadöcögtünk. Kicsit(na jó, nagyon) fáradt voltam, megártott a hajnali ötös ébresztő. Hamar kidőltem.
Kedden megint suli, tíztől volt órám, Awelával közösen, mindjárt kettő is. Kis szünet következett, hát találkoztam Viácskával meg Tindo-channal a Hisztiben, onnan átmentem Viához, majd vissza latinra. Jófej a tanár, nála bizti meg fogok tanulni latinul, az első coniugatio már megy is :) Latin után felhívtam Lottit, hogy mi lenne, ha mégsem aludnék nála, mondta, hogy részéről rendben,úgyhogy végül Viánál kötöttem ki. Keveset aludtam és azt is rosszul. Fél hatkor keltem, elvileg fél hétkor indultunk volna(Kati volt olyan drága és bevitt minket a Népstadionig és tudom,hogy már nem ez a neve, de akkoris), de adódott pár technikai probléma. Végül csak bejutottunk az egyetemre, Via ment ókori irodalomra vagy miszöszre én meg sajtótörténetre. Kis szünet, régészet, aztán megint Via. Négyre kellett visszamásznom középkor szemináriumra, kiderült, hogy elmarad, mondom definom. Sebaj, szépen hazamásztam busszal. Elszórakozgattam itthon este, aztán beszunyáltam valamikor tizenegy óra tájban.
Csütörtök, vagyis tegnap hajnalban irtózatos fejfájásra ébredtem, azt hittem, menten elhányom magam. Bevettem két szem bogyót(egy a betűs, receptre kapható fájdalomcsillapítót meg egy n betűs görcsoldót) és visszafeküdtem. Valamivel jobb lett, mikor felkeltem. Nagy nehezen elkészültem, bevágódtunk a Szobanövénnyel a Kiscsillagba(az autónk, imádatunk tárgya) és irány szépséges fővárosunk egyetemének bölcsészkara. A Puskin utcánál szálltam ki, volt még két órám a vallástöriig. Lementem Miklóshoz olvasni meg dumálni, aztán elmentem órára. Ne tudd meg, Kedves Olvasó! Bementem, terem fullon. Száznegyven főre kiírt előadást betettek egy...öhm...kicsi terembe. A csilláron is lógtak emberek, levegő nuku a kintről jövő zaj miatt. Azt hittem, megfulladok a másfél óra alatt. Fejfájásom visszatért, légszomjam lassan állandósult. Semmi vész, elmásztam szövegkritikára, ahol szerencsémre volt némi levegő,de az első sorban ülve is alig hallottam a tanárnő hangját. Óra után visszabattyogtam Miklóshoz, majd fulladozásommal mit sem törődve felmásztam a másik középkor szemináriumomra. Gyorsan végeztem, de ekkor már annyira fájt a fejem, hogy alig láttam. Nagy nehezen elmásztam az Árpád hídig, felszálltam az első buszra, ami hazafelé jött. Hívtam Piri mamát, mondtam, hogy jöjjön elém, mert alig látok. Elém jött Ledérkémmel, hoztak bogyót meg innivalót, mire hazaértünk, valamelyest helyrerázódtam, csak zavartak a zajok. Út közben ettünk péksütit, meg itthon magamba könyörögtem pár kanál krumplifőzeléket, de nemnagyon ment a dolog, csak a szemem kívánta.
Korán lefeküdtem, Via hívott, hogy mivan, mondom szétmegy a fejem. Ma reggel szembesültem a ténnyel, hogy lehet, beteg vagyok, de igyekszem kilábalni belőle vasárnapig, mert hát fészeklesés van délután és nem hagyhatom ki. Hosszú távon ugyanis nem fog működni az ingázás. Ez van. Drukkolj, Kedves Olvasó!