Nahát ez egy nagyon vicces kis történet, én legalábbis oltárit röhögtem rajta. Bár nekem már mindegy, gyakorlatilag bármin képes vagyok röhögni, annyira fáradt vagyok. De legelőször is: túléltem a tegnapi órát. Nem is volt annyira rossz,mint hittem.
Nade: a múltkor vásároltunk a nagykerben a Ledérrel. Álltunk sorba a pénztárnál és ott pakolgatott körülöttünk egy pacák, egy ottani dolgozó. Mint tudjuk, néhol már bevezették a kitűzögetős névtáblákat, amin ugye név meg beosztás található. Na ennek a bizonyos illetőnek a tábláján az volt, hogy XY édesség. Ez volt a beosztása :D Én már itt röhögtem, de a helyzet akkor fordult komolyra, mikor a Ledér közölte,hogy hát ilyen neki is kell, de az övén az legyen, hogy nyalánkság. Kész. Végem volt.
Ennek örömére ma ugyanebben az áruházban éppen mászkáltunk a sorok közt mosogatószer után kutatva és jött szembe egy pasas(nem is volt annyira rossz...) két kisgyerekkel. Az egyik meglátott és elkezdte mondogatni, hogy anyaanyaanya, mire a pasi vigyorogva közölte, hogy "Hát ő is lehetne". Hirtelen nem tudtuk eldönteni,hogy akkor most sírjunk Ledérrel, vagy nevessünk, persze végül az utóbbi lett.
Perszehogy olyankor történnek ezek a dolgok, mikor alaposan belezúgok valakibe... :D
"...and there's a million voices"
(Youssou N'Dour&Neneh Cherry: 7 seconds)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése