Mégis csak ragad rám valami...

...a latinórákon. Eddig azt hittem, sosem leszek képes MAGYARRÓL LATINRA lefordítani akár csak egy szókapcsolatot is, erre egy egész mondat. Jó, persze, tőmondat, van benne egy alany, meg egy állítmány, de az passivumos és jaj, totál lelkes vagyok, mert a tanár azt mondta(megkérdeztem óra után), hogy helyes, majd rákérdezett, hogy de miért...? Hát mert én ilyen kis peches vagyok. Kíváncsi vagy a mondatra, ugye, Kedves Olvasó? Tessék: Ego non amata sum. Nem fordítom vissza magyarra, akit érdekel, annak majd megírom emilben. Nem szép dolog, sőt, szomorú. Sajnos igaz.