Reggel

Első kávé, első cigi(ami csoda, mert nem vagyok bagós), sunshine, jó illat. Kócos haj, fehér hálóing, kék selyemköntös. Akár még szép is lehetne a történet, ha nem lennék feszült. Kettőkor last exam, last chance. Tudom, az írásbeli után ez már "sétagalopp"(csak összehasonlításképp: az írásbelire kb. 700 oldalt kell megtanulni, a szóbelire pont az egytizedét, 70 oldalt). És tudom, hogy Kozma tanár úr egy cukorbogár, a megtestesült jóindulat, de attól félek, hogy amint meglátom, elfelejtem még a nevemet is az izgalomtól.
Egyébként a családom nagyrésze úgy tudja, már rég átmentem középkorból(Piri mamám, Ledér meg Lolkalány tudja csak, hogy mi is van igazából, a portugál srác meg nem számít, mert ő csak csúnya szavakat tud magyarul, az okos csapattársai csak ezt tanították meg neki, úgyhogy ő semmit sem fog elmondani senkinek). De mostmár mindegy, te már úgyis tudod, Kedves Olvasó.
Egyébként az írásbelin óriási szerencsém volt. Előtte egész éjjel azért imádkoztam az Istenekhez, hogy legyen az egyik esszé a Karoling állam(mert két esszéből lehetett választani). Reggel kicsit bepánikoltam, mondtam is Piri mamának(már a terem előtt állva, sorban szívva a cigiket), hogy nem merek bemenni, nemakarok, nem és nem, inkább átjelentkezem másik vizsgára. Aztán a fiúk(akiket nem nevezek meg, mert nem tudom, hozzájárulnának-e) rábeszéltek. Jól tették, nagy hiba lett volna kihagynom. Bementem, leültem, két ismerős tanár fogadott(Molnár tanár úr, hozzá jártam szemináriumra, kettőre is. A másik Nagy Balázs volt, akitől kicsit féltem, de a vizsga alatt többször is odajött nyugtatgatni, meg mondta, hogy mostmár át kéne mennem, iszonyú jófej volt, alig hittem el), de hát engem lassan minden tanár ismer ezen a tanszéken. Tudom, nem dicsőség :P Szóval kiosztották a tesztlapokat. Azonnal az esszétémákat néztem és akkor megláttam. Karoling állam, egyház, kultúra. Annyira megörültem, hogy elbőgtem magam, a tanár urak meg is ijedtek, hogy baj van, mondom csak örülök. Gyors hálaadás, aztán írtam másfél oldalt, amennyire tudtam, kitöltöttem a tesztet is(az öt fogalomból hármat tudtam, a négy évszámból egyet, a két személyből egyet, az öt településből/tájegységből kettőt biztosan jó helyre raktam a térképen, a másik háromra csak tippeltem, annyit tudtam, hogy Kasztília az Spanyolországban van, de hogy a félszigeten belül hol...A két idézet közül egyet tudtam beazonosítani).
Délután visszamentem megnézni az eredményt(át kell menni az írásbelin ahhoz, hogy szóbelizhess). Nem reménykedtem. Aztán megláttam a papírt és görcsbe rándult a gyomrom. Megkerestem a nevem, ill. az EHA kódomat. Mellette volt egy pontszám. Nem egyjegyű. Nem tizenakárhány. Épp annyi, hogy meglegyen a kettes. Nem hittem el. Megnéztem a jegyet is a pontszám mellett. Mégegyszer a nevet, mégegyszer a pontszámot, aztán mégegyszer a jegyet. Sírás, telefon, Piri mama pánikol, hogy baj van, mondom semmi gáz, megvan az írásbeli.
Azóta tanulok, többször röhögőgörcsöt kaptam Kis Pipin neve láttán(Gyűrűk ura hobbitkája jut eszembe róla és nagyon röhögök). 
Nem lesz gond. Átmegyek. Leírtam, ki is mondtam és én hiszek a szavak erejében.