2009. szeptember 29., kedd

Peregnek a napok

Épp a konyhában álltam, vártam a pirítósomra és eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor már tudtam, hogy itt fogok lakni. Nem volt még biztos, két héttel azelőtt néztük meg a négy lakást, de már aznap eldöntöttük, illetve természetesen én döntöttem némi számolgatás meg néhány észérv meghallgatása után. Kellettek ezek, mert bár rögtön belezúgtam(na azért elsőre kicsit ijesztő volt a látvány, az étkezőben a szakadt, kék tapéta, az udvarra néző szobában a nagy rumli, a másik két szobában a falak, te jó ég...A leendő nappalim narancssárga volt, a hálószobám meg úgy nézett ki, mint ahol szögbelövő versenyt tartottak, csupa apró lyuk volt a fal, szegény Titó jó sokáig szöszölt a gletteléssel), világéletemben úgy álltam a dolgokhoz, hogy nem szabad rögtön az első dolgot megvenni, amibe beleszeretünk. Persze győzött a négyzetméterár és az "én ott akarok lakni" érzés. Szóval letettük az ajánlatot és felpörögtek az események, de erről majd az évfordulós bejegyzésben, mert az is lesz nemsoká. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése