Labda vagyok

Márhogy nem alkatilag(bár ebben is van valami, annakidején Kristóffal hívtuk teniszlabdácskáknak a melleimet, mára másfajta, nagyobbacska labdák lettek), hanem olyan valaki, akit ide-oda passzolgatnak. Még szeptemberben adtam be ugye a papírokat, erre tegnapelőtt(írd és mondd, november másodikán) csörög a telefon, szia, X vagyok és most kaptam meg az anyagodat(?&#Đ*@! - ide egy szép káromkodást képzelj el, Kedves Olvasó, persze csak magamban szentségeltem, hangosan nem mertem), mikor tudnánk megbeszélni, hogy elkezdd a melót, mondom én már rég elkezdtem, be vagyok osztva Y-hoz(akit nemes egyszerűséggel főninek becézgetek a korábbi bejegyzésekben). Nem baj, azért menjek be, hátha. Jó.
Tegnap bementem, X nagyon kedves, aranyos és közvetlen volt, konstatálta, hogy szép mosolyom van(ezerwattos vigyor, oh yeah) és azért ha lesz olyan anyag, ami engem is érint, vagy érdekelhet, akkor felcsörget és azért majd néha elkér Y-tól, aztán majd visszaad neki. Pont mint egy labdát. Még szerencse, hogy mindkét ember irodája ugyanazon a folyosón van, így könnyebb lesz pattogni ide-oda. Két hét múlva meg jótékonysági bál, de ez már egy másik történet...