Munkahelyi baleset

Még csütörtökön csörgetett fel Kisfőni*, hogy ráérek-e pénteken, hát mondom nem igazán, Piri mamával van dolgom, de megkérdezem, hogy az mikor lenne és hogyan. Az jó, mert konferenciára kéne menni és rám gondolt (jajdekedves). Oké, hát akkor körbetelefonálok, ha nem tudom átszervezni, így jártunk, de mindenképp visszaszólok. Tíz perc alatt négy telefonhívást bonyolítottam le és közben elraktam az ágyneműt, mert a füles csodákra képes, szabaddá teszi mindkét kezem. Sikerült átszerveznem a dolgokat, vissza is szóltam, hogy akkor péntek jó, hálálkodott egy sort, majd közölte, hogy akkor emilben átdobja az anyagot, meg hogy mit kell csinálnom. Mindezek után szépen felöltöztem és elmentem suliba. 
Péntek reggel hétkor egy kávé mellett harmadszor is elolvastam az emilt, hogy eszembe véssem(felírtam a címet és az időpontot egy post it cetlire és beragasztottam a határidőnaplómba), majd szoknyát és fehér blúzt húztam, feltűztem a hajam, kifestettem magam, közben szinte folyamatosan csörgött a mobil, vagy Főni hívott értetlenkedve, hogy miért nem hozzá megyek(nehezen értette meg, hogy Kisfőni elküldött máshová), vagy Piri mama, hogy mikor végzek és hogy és egyáltalán, szóval elég érdekesre sikeredett a reggel, de végül időben elkészültem és öt perccel kezdés előtt a helyszínre érkeztem. 
Annyira nem volt unalmas a konferencia, tettem a dolgom, aztán a végén lenyúltam egy kenyércsücsköt ebéd gyanánt. Épp lefelé igyekeztem a lépcsőn, azzal a szándékka, hogy távozom, közben Főnivel társalogtam telefonon(szervezkedtünk vadul), amikor megtörtént a baj. Az utolsó lépcsőfokok egyikén megcsúsztam és fenékre tottyantam, de úgy istenigazából. Több fronton is oltári szerencsém volt, ugyanis gyerekkoromban megpróbáltak megtanítani korizni, na az nem sikerült, de esni megtanultam, ráadásul épp nem a farkcsontomra estem rá. Viszont van egy Ausztrália méretű sötétlila folt a fenekemen, meg szerintem deréktájt is jól megütöttem magam, de ott nincs nyoma. Sebaj, majd elterjesztem, hogy vernek, olyan még úgyse volt velem.
Túlvagyok életem első munkahelyi balesetén. Remélhetőleg nem lesz több :)
*nem összetévesztendő az előző bejegyzésekben szereplő Főnivel