Életjel

Még mindig élek, még mindig időhiányom van(két hete nem voltam Piri mamánál, illetve de, péntek reggel mentem és délután már jöttem is vissza Pestre) és a vizsgaidőszak még csak most kezdődik. Karácsonyozni nem lesz energiám, szerintem végig fogom aludni az ünnepet.
Csak peregnek a napok és azon kapom magam, hogy alig beszélek azokkal, akik fontosak nekem. Alig jut időm magamra, reggelente csak felkapok valamit, kifestem magam és rohanok. Legfeljebb kávézni tudok nyugodtan. Feladni viszont se a munkát, se az iskolát nem akarom. Nem akarok csalódást okozni Piri mamának. Épp ma beszélgettem egy tanárommal arról, hogy az ELTE gyerekkori álmom volt, bejutottam és el is fogom végezni ezt a szakot, még ha csúszással is.
A munkámat is szeretem, érdekes és olyan kapcsolatokra tehetek szert általa, amilyenekre sehol máshol. Szerencsére a vizsgaidőszakban nem kell bemennem, így egy kicsit egyszerűbb lesz az életem. Utána viszont kőkeményen meg kell felelnem.
Párkapcsolat...Szeretném szeretni, szeretném, ha szeretne. De nem merek még lépni, nem akarom elrontani. Lesz alkalmam bőven, hogy meghódítsam, lenyűgözzem, elbűvöljem. Mert vagyok olyan jó nő, vagyok annyira értékes nő. Vagyok annyira szerető és szerethető.
Egyébként a karácsonyi ajándékvásárlás letudva, viszonylag gyorsan megoldottam, egy részét a dolgoknak pedig kézzel készítettem. Az többet ér minden drága holminál, nem igaz? Már csak Tacskóutánzat kisasszony új kosarát kell megvennem és tényleg vége.