2009. december 27., vasárnap

Karácsony vol. 2.


Annyira mégsem volt rossz, úgyhogy miközben brokkolit pürésítek krémleveshez vagy tojáshabot verek habcsókhoz a szép új konyhai robotgépemmel(Mindannyiunk Édesapjától meg Sütisütős Édesmostohámtól), hallgathatom a Für Elise-t cédéről(Kedvencnagynénitől), vízipipázhatok(Lolitámtól), közben ugrálhatok a szép új hálóingemben-bugyimban (Piri mamámtól), esetleg lekenhetem a fejem jóféle arctonikkal, vagy lemoshatom a sminkem az új lemosóval(Ledérkém). Ha mindezektől elment a kedvem, csizmát húzok(BözsiKeresztanyum), felékszerezem magam(Sziszu), megiszom a barackos Voilá-mat(Editék), megnézegetem Anne Geddes képeit(Nacsiék), teszek virágot a Zsolnay vázámba(JelentemUram, őt még nem ismered, Kedves Olvasó, de majd róla is mesélek, ha lesz időm és agykapacitásom), aztán megkeresem Keresztapus csomagját, amit elhagyott Amszterdamban(ez elsőre zavarosnak tűnhet, RobiKeresztapu hazajött Pekingből és elhagyta a csomagját).
Tacskóutánzat kisasszony meg fekhet a szép új kosarában, Mindannyiunk Édesapja zöld keretbe foglalt kiskori önmagának örülhet(egy nárcisz a kislelkem, hiába no, látszik, hogy az ő lánya vagyok), Piri mamám szalvétagyűrűkkel szórakozhat, Lolitám olyan csoki(szappan)t kapott, amitől garantáltan nem hízik el, Hugika rózsazín bukszába gyűjtögetheti a dugipénzt, Ledérkém fürdősóval pancsikolhat, Babókám meg mindjárt többfunkciós delfinkét kapott, nem beszélve Kedvencnagynénim absztrakt mécsestartójáról.
Enni is volt mit, Nacsi mézesfalást meg pudingos kosárkát sütött, Sziszu hókiflit, Siklai művészúr csokit vett nekem, Editék kókuszos R betűs bonbont hoztak. Piri mamám kókuszkockával és bejglivel készült, mert ezek nélkül nem ünnep az ünnep. De hogy ne csak édességről meséljek neked, Kedves Olvasó, volt halászlé, amit én nem szeretek, töltött káposzta amiből ipari mennyiséget ettem, sült kacsa, aminek még a bőrét is, bundás hús, lilakáposzta, krumplipüré, húsleves, paradicsomszósz és egyéb ízorgiák, de még minden ruhámba beleférek, aggodalomra nincs ok.
A fa meg piros, a tetején a szokásos ezüst csillag, egy álom, hatalmas fenyő, a nyírjesi telken nőtt csak úgy ukkmukkfukk, jövőre már venni kell a fát, mert nincsenek szépek, meg már mind nagyon nagy, de nem is baj ez.
Kár, hogy elmúlt az ünnep, végigdolgoztuk ugyan Piri mamámmal, de nagyon jó volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése