2010. január 24., vasárnap

Tükröm-tükröm...

Sorsom látom tükröződni sorsodban. Ha rádnézek, édes lány, hajdanvolt önmagamat látom és összeszorul a szívem. Pontosan ugyanazt csinálod, amit én csináltam. Mindent megtettem Neki, Érte, abban a reményben, hogy magamért, kettőnkért teszem. Keserű volt a csalódás, mellbevágott a felismerés. Mintha rózsaszín álomból vált volna rémálommá az, amit az életemnek hittem. Nem akarom, hogy ebbe a hibába ess. Féltelek, ismeretlenül is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése