Csak azt nem értem...

hogy mi a reteknek kell este háromnegyed tízkor kopácsolni a szomszédban? Tisztára mint Piri mamánál. Jó, én most fejeztem be a munkát, de lassan aludnék és szerintem nem vagyok ezzel a kérdéssel egyedül. Normális ember ilyenkor pihen, vagy jó esetben bulizni van, mert ugye péntek este. De nem szólok, még a végén én húzom a rövidebbet. Majd ha lesz egy izmos, hímnemű lakótársam (élettársam?), akkor majd merek pofázni. Vagy ha a jóember elköltözik, amire nem kell sokat várni, mert a múltkor az asszony szólt, hogy válnak, mondtam neki, hogy nagyon helyes, végre normális élete lesz neki is, meg a két gyerekének is. Nem normálisak egyébként, a gyerekek minden évben új kiskutyát kapnak, aztán amint megszerették a kiskutyát, apuci úgy dönt, nem maradhat. Most egy westie-jük van, a kissrác ma kérdezte meg, kell-e nekem, mondtam, hogy már van kutyám, bár nem lakik velem, nem tetszene neki a nagyváros(annakidején nem rajongott érte). Mondjuk a westie alapból egy problémás kutya, nagyon cuki meg minden, de hajlamos egy csomó betegségre, meg elég makacs, nehéz megnevelni(Nessyt is csak a prakkerral lehetett, ha Márti néni kézbe vette, csak úgy szaladt). Na persze Tacskóutánzat Grófnő sem könnyű eset, de mostanában jófej a népekkel, senkit sem akar megenni. De egy westie-t azért mégsem, ráadásul a kis fickón már jön ki az a nyavalya, ami Nessynek is van, én nem akarok havonta-kéthavonta soktízezret állatorvosra meg gyógyszerekre költeni(más kérdés, hogy nem is tudnék). Még jó, hogy az én kutyám keverék. Még jó, hogy én viszonylag csendes vagyok esténként. Rám nem lehet panasza a többi lakónak, nincs hangos zene, nincsenek cirkuszok. Néha énekelgetek, de azért még senki sem szólt.