Barangolás Horvátországban 3. rész - azaz jelen esetben Olaszországban, Velence

Bizony, Kedves Olvasó, átruccantunk az olaszokhoz is. Reggel 6-kor jött Cicus ébreszteni, azt sem tudtuk még Piri mamával, merre lakik a jóisten, de azért kikászálódtunk az ágyból(a drága anyukám kért még öt percet, as usual), gyors zuhany, öltözés, minimálsmink, aztán az egész banda autóba vágta magát és bementünk Porecbe, ahol megkerestük a már említett Prince of Venice nevű katamaránt(ez milyen szó már...), becsekkoltunk(útlevélellenőrzés meg minden, mintha repzivel mentünk volna), aztán felszálltunk és nyolckor elindultunk Velence felé. Féltem, hogy tengeribeteg leszek, mert mikor Korfun nyaraltunk, a hajókirándulásból horrorfilmet csináltam, egész nap zöld fejjel mászkáltam és még három nappal később is szédültem, de most szerencsém volt. Tizenegyre értünk a kikötőbe és mivel úgy döntöttünk, nem akarunk a turistacsoporttal menni, elsétáltunk a Szent Márk térre, a Café Florianba, onnan a Palazzo Ducale-ba(magyarul a Dózse-palotába) mentünk. Végigjártuk az egészet, a dózse lakosztályát, a kormányzat termeit, a bíróságot, a börtöncellákat és igen, a Sóhajok hídján is átmentünk(alatta nem volt alkalmunk, mivel a gondolázást kihagytuk). A palotából vásárolni mentünk meg ebédelni, mozzarellasalátát ettünk, spagettit meg olivás salátát, pizzát és olivapürét(ez utóbbit rajtam kívül senki nem merte megkóstolni, nem tudtuk, mi az). Túl sokmindent nem vettünk, Makoto akart egy maszkot, meg fagyit ettünk, de azt is már útban a Vaporetto felé. A Vaporetto olyan, mint nálunk a villamos, csak a vízen közlekedik. Ez volt a legolcsóbb és a leggyorsabb módja annak, hogy visszamenjünk a kikötőbe, természetesen az utolsó pillanatban értünk oda. Hajóra szálltunk ismét, de nem ment minden simán. Kábé félúton valami műanyag vagy egy fadarab beszorult a hajócsavarba, így csak félsebességgel tudtunk haladni, a két és fél órás út tehát öt órás lett, este nyolc helyett fél tizenegy után értünk vissza Porecbe, nekem az utolsó fél óra már pokol volt, rosszul voltam, de szerencsére nem történt nagy baj(kellett hozzá bőven akaraterő, hogy ne hányjak, túl jó volt az a mozzarella). Fáradtan, de jókedvűen indultunk vissza a házhoz, végigpoénkodtuk az utat. A többiek még leültek kajálni, én már nem akartam, zuhanyozni se volt kedvem, csak bedőltem az ágyba...