One night with M

Azazhogy volt szerencsém személyesen is megismerni Mohikant. Na nem volt egyszerű a történet, a napom fejfájással indult, aztán csak rosszabb lett, hála Piri mamának, aki közölte, hogy Tacskóutánzat kisasszony megesett, és ez már biztos (de erről majd külön postban). Sírtam egy kört, mégjobban fájt tőle a fejem, kerestem migrénbogyót, nem találtam, telefon, holagyógyszer, hol lenne, hát a gyógyszeresben. Gyógyszer bevesz, takarít. Sms M-től, hogy akkor Kobuci kert, mondom még sosenemvoltam, sebaj, mindenre nyitott vagyok. Négykor bemásztam a zuhany alá, fél hatra készültem el, mert persze csörgött párszor a telefon (mobil is, stabil is), de végül elindultam. Elcsíptem egy villamost, aztán egy másikat, amiről leszállítottak a Hungária meg a Thököly sarkán, na nem azért, mert inzultáltam a többi utast, hanem mert áramszünet volt. Telefon, bocsi, késni fogok. Nem gáz, mert ő még csak nemrég ugrott fel egy szerelvényre, ugyanazon a vonalon ofkorsz. Perszehogy őt is lezavarták két megállóval elébb, nembaj, busz és akkor majd ahogy megbeszéltük. Megvártuk hát a pótlóbuszt. Az elsőre nem fértem fel, maradt a második, amiről megintcsak letereltek, mert már volt villamos, aztán ahogy csücsükéltem, megáll mellettem egy magas, jóképű fazon, és közli, hogy nem ott vár, itt. Pislogok, mint süni a kaktusz láttán(kiezazistenihímnemű pillantás, nyálcsorgnyálcsorg), mondom mi? Persze akkor már leesett, csak a telefonban olyan más a hangja. Füligvigyor, rögvestsztorizás, mert a dinnyéim épp ki akartak ugrani a felsőmből (mert saját életet élnek), közben leszálltunk és elcsattogtunk a Kobuci kertbe, ahol kaptam sört, M meg mixcsűrt, amit meg is kóstoltatott velem. Persze megint szájmenésem volt, de szóltam, hogy mindenképp lőjön le, ha már un. Vagy élvezte, vagy nem mert lelőni :D Kiderült, hogy palóc, hogy JelentemUram a nagyfőnöke (nemröhögtem) és természetesen az is bizonyságot nyert, amit már előre sejtettem a bejegyzései alapján, hogy egy iszonyatosan jófej ember, úgyhogy tervben van, hogy megyünk mi még együtt szórakozni, persze csak ha ő is bennevan, és mivel nem lakik túl messze, talán még közös(sárkányeregetés) kutyasétáltatás is szóba jöhet.
De visszatérve a tegnapra, nyolctól volt zene is, méghozzá ZUP, ami valami embertelenül jó volt, nem sok hiányzott, hogy felálljak riszálni, persze féken tartottam magam ezen a téren. Mindent összevetve, remek kis este volt (kár, hogy nem tartott tovább), rég éreztem magam ilyen jól. Jó társaság, jó sör, jó hely, kell ennél több? Nem hiszem. M, nagyon szépen köszönöm!