Az úgy volt, hogy kitaláltuk, hogy aludjak náluk, aztán ő aludt nálam, aztán megint én náluk. Szóval lassan három hete gyakorlatilag csak akkor vagyunk külön, ha ő dolgozik (én meg a Zegyetemen vagyok). Ahhoz képest, hogy nem akartunk egyből fejestugrani a történetbe, úszunk (az árral) a boldogságban. Tervezgetünk, közös programokat (pénteken például eljön velem G ünnepre, gy.k.: Glamour-napi shoppingra, csendben megjegyzem, hogy nem az én ötletem volt, hogy jöjjön, megpróbáltam lebeszélni), utazást, ezt-azt. Múlt szerdán vacsorázni voltunk, ez azért is érdekes, mert engem még SOHA ÉLETEMBEN nem vitt vacsorázni férfi, Pasi meg is lepődött ezen, aztán elmagyaráztam neki, hogy vendéglátós család sarja vagyok, a legtöbben úgy voltak vele, hogy nekem az biztosan nem poén, ha étterembe visznek, pedig dehogynem. Én is nő vagyok, na! A legjobb, hogy Pasi mellett tényleg az lehetek. Engedi. Mindeközben én is engedem, hogy ő férfi legyen.
Erre vágytam. Szeretek, szeretve vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése