Az úgy volt, hogy a jómúltkor találtam jó áron padlizsánt, rögtön vettem is kettő darabot, szép nagyok voltak, együtt azt hiszem 75 dekát nyomtak. Agyaltam egy kört, hogy mégis mit kezdjek velük, mert bár szeretem a rakott padlizsánt, nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy Pasi is rajongani fog a húsmentes, rizses-tojásos cuccért. Aztán bevillant: PADLIZSÁNKRÉM. Az kell nekünk.
Szükségem volt tehát:
- két jókora padlizsánra
- egy közepes fej hagymára
- kb három evőkanál majonézre
- sóra, borsra
gondoltam rá, hogy cseppentek bele a jalapeno szószból is, de végül elvetettem az ötletet. Fogtam tehát a kis drágáimat, villával jól összeszurkáltam őket, és egy jó képességű tepsi meg némi sütőpapír társaságában elküldtem őket melegebb éghajlatra (azaz egy kéjutazásra a sütőmbe). Azt olvastam, a padlizsánt akkor kell kivenni, ha a héja már ráncos, mert akkor könnyű meghámozni. Így hát amikor már úgy néztek ki, ahogy én fogok ötven év múlva, szépen kivettem őket, aztán lehúztam a héjukat. Mivel alapvetően lusta disznó vagyok, arra gondoltam, botmixerrel pürésítem a húsukat, de aztán inkább villával törtem össze egy keverőtálban. Ezután a durvára vágott hagymát (az alatt vagdostam fel, míg sültek a padlik) is beledobtam a tálba, meg a majonézt. Sóztam-borsoztam, közben befutott Pasi is. Pirítottam pár szelet kenyeret, azokra kentük az isteni krémet. Fejedelmi vacsi volt :)
"...and there's a million voices"
(Youssou N'Dour&Neneh Cherry: 7 seconds)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése