Liliom

Na,ha már az előző(szintén mai) bejegyzésemben elkezdtem pofázni a kutyáról,akkor mesélek róla,rendesen,ahogy azt kell.

Liliom királykisasszony 2004. október 7-én lépett be kicsi kis életembe.Előző két kutyusom már öreg volt és beteg(másnap reggel altatták el őket,emiatt a mai napig bűntudatom van...),ezért anyu úgy döntött,beszerez egy kölyköt.Szóval hazajöttem pénteken a koleszból és itt volt a gép mellett egy doboz,benne egy nyüszítő,fehér szőrpamacs,márkáját tekintve palotapincsi.Lehetett vagy hat hetes...Kicsit talán több.Megláttam és elsírtam magam.Egyrészről örültem,másrészről tudtam,hogy Sissynek és Brúnónak mennie kell.Utána még napokig sírtam,de ez azt hiszem teljesen természetes.Vagy nem?Na mindegy.Folytatom a mesét :) Szóval jött ez a kis görcs.Nagyon cukojka volt és pihepuha és olyan kölyökkutya szaga volt.Biztos ismeritek azt a jellegzetes,virágillatszerű,édeskés tejszagot,ami egy kiskutyából árad(Még mindig ilyen szaga van,pedig már lassan felnőtt kutyahölgy lesz).Bevettem magam mellé az ágyba.Együtt aludtunk,együtt ettünk,vele tanultam(le is pisilte a bioszfüzetemet,Imre bá jót röhögött rajta),velem jött a fürdőszobába,széttépte a naccsúr papucsát,megevett pár plüssállatkát,néhány csomag papírzsepit,elásta az ágyamba a csontokat,megharapta a cicimet,a lábujjaimat,a fülemet...Soroljam még?Piszkosul elkényeztettük.Hétközben anyu,hétvégén én.Úgy él itt velünk,mint egy kiskirály(lány).Mégis szökik,de szerencsére mindig hazajön.Okos kis dög,a világ közepe.Nem is tudom,hol lennék nélküle.Szeretem,imádom,mert ő az én picikém :)