2007. január 24., szerda

Na végre...

Aktuális kedvenc szerelmespárom a múlt heti cirkusz(majd könnyes kibékülés) után végre valahára szakított,természetesen megint a nő volt az okosabb.Nem nevesítek,hisz Ő úgyis olvas és tudja,hogy róla van szó.Csupáncsak arról szeretném biztosítani,hogy mindenben mellette állok és bármikor átjöhet egy teázós-csokievős-kártyázós délelőttre/délutánra,amikor épp ráér.Én itthon vagyok :)
A szakítás után bizonyára egy szebb,boldogabb jövő vár rá.Mert én is boldog vagyok így egyedül.Jó,persze,néha nagyon rossz,és sokszor(!) jólesne odabújni valakihez.Ez most ellentmondás,de majd mindjárt tisztázom ezt is.Most,hogy "szingli" vagyok,nincs aki cirkuszoljon,mert én éppen spiccesen táncoltam a Gösser közepén mezítláb és énekeltem teli torokból a Jailhouse Rock-ot(ohh igen,mindörökké Elvis!),vagy valamelyik cigánynótát.Nincs aki féltékenykedjen,ha beszélgetek egy fiúval,vagy egy kedves,csinos leányzóval.Azt csinálok,amit nem szégyellek(értsd:azzal fekszem le,akivel nem szégyellek)és nem kapok a pofámra azért,ha nyálcsorgatok valakire,vagy ha együtt alszom valakivel.Nem kell senki miatt aggódnom,nem kell senkinek könyörögnöm,nem kell attól félnem,hogy megbántom valami apró hülyeséggel a szeretett férfit.
De tudjátok mit?Most mégiscsak jó lenne,ha lenne valakim,mert bár jól érzem magam,s boldog vagyok,másfajta boldogságra vágyom. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése