Szellőcske

Kinn elvileg viharnak kellett volna tombolnia,ehelyett benn dúlt kisebbfajta hurrikán.Márhogy bennem.De nembaj,most fel vagyok dobódva,mert eszembe jutott,hogy a minap kérdeztek tőlem valami aranyosat.Kedves tenyérjós barátnémmal beszélgettünk.Háromgyerekes anyuka,a nagylánya talán két évvel ha fiatalabb tőlem,szóval...Nomindegy,a lényeg,hogy miután jósolt a tenyeremben húzódó jónéhány vonalkából,beszélgetésbe bonyolódtunk és a végén megkérdezte,hogy "Te lány,mikor lettél te ilyen bölcs?"Na ez volt az,amin elpirultam és elnevettem magam.Én?Bölcs?Nanemár.Jó,persze,látok dolgokat és értem őket,de ez még nem jelenti azt,hogy bölcs lennék,sőt,kifejezetten butuska tudok lenni.Mi sem bizonyítja ezt jobban,mint a mi drága jó Tom barátunk blogján olvasható "tanmese".Az volt az utolsó dolog,amit tőle olvastam,valami különös oknál fogva nem vagyok rá kíváncsi,mit tud még rólam mondan.No jó,nem lovagolok ezen tovább,csak sérti a hiúságomat,amit ott olvastam.Mert borzasztó hiú vagyok ám ;)
Tegnap sikeresen kibékítettem az aktuális kedvenc szerelmespáromat.Nagy szerepe volt a dologban persze anyukámnak és Artemisnek is.Az egész napom ráment,de megérte.Legalábbis azt hiszem.
Lehet,hogy bepasiztam,még nem tudom,nem is igazán értem,mi történik most körülöttem,de a kisujjamat se vagyok hajlandó megmozdítani,inkább hagyom magam sodródni kicsit az eseményekkel.Abból még nemsok rossz származott.
Jól vagyok.Tegnapelőtt nagyon magamba roskadtam,de már nincs baj.A hurrikán kitakarított kicsit a lelkemben.Törtem-zúztam egy sort,kitomboltam magam,aztán nevetve leroskadtam az ágyamra és azóta le se hervad a mosolyom még akkor sem,ha Artemis valami baromságot művel.Senki semmivel nem ronthatja el a jókedvem,úgyhogy ne is próbálkozzatok!
Csóközön!