Nem tudom,mi visz rá valakit arra,hogy a párkapcsolatában feladja a saját céljait,álmait,sőt,mindazt,ami őt egyedivé,egyéniséggé teszi.Vegyünk csak egy egyszerű példát(ha bárki hasonlóságot vél felfedezni saját maga és az itt leírt két ember között,az csakis a véletlen műve lehet).
Hol volt,hol nem volt,az Óperenciás tengeren innen,az Üveghegyen túl,volt egyszer egy lány.Nevezzük Annának.Anna kedves,szeretetreméltó leányzó volt.Céljai voltak,álmai,főiskolára akart menni,meg akarta találni álmai lovagját.Egyszer találkozott egy fiúval,nevezzük Bélának.Béla jóképű pasas volt,de jóval idősebb volt Annánál.Ők ketten aztán alaposan egymásba szerettek.Mindenki kedvelte Bélát,mert nemcsak jól nézett ki,de ügyes is volt,amolyan ezermesterféle és választékosan tudott beszélni.Cicerói körmondatainak ugyan a felét se értette senki,mégis csodálták.Ő volt a tökéletes férfi.
Később kiderült,hogy Bélus nős volt,nem is egyszer,gyerekei is vannak,de ez mit sem változtatott Anna érzésein.
Rajongva szerették egymást,ám ha néhanapján veszekedtek,akkor bizony a pokolba kívánták a másikat.Egyre sűrűsödő vitáik miatt viszonyuk lassanként afféle se veled-se nélküled kapcsolattá vált.Ennek ellenére összeköltöztek,s ekkor kezdődött az igazi műsor.Anna lassan átvette Bélus jó szokását,s a végén már ő is csak körmondatokkal tudta megfogalmazni mondanivalóját.Időközben elvégezte a főiskolát.Béla pedig gyökeresen megváltozott.Vitáik mostmár leginkább Béla hisztirohamai miatt robbantak ki.Anna előbb vásárlásba,majd ahogy telt-múlt az idő,alkoholba fojtotta bánatát.Szeméből lassan eltűnt a régi fény,átadta helyét először az ürességnek,aztán a határtalan szomorúságnak.Ekkorra már Béla is rájött,hogy Anna már nem az a lány,akibe beleszeretett.Átformálta a saját képére,de a végeredmény nem lett olyan,ahogy várta.
Akad persze ellenpélda is,ilyen a mostohaanyám és az édesapám házassága,de még őket nézve sem tudok rájönni,miért veszítjük el önmagunkat egy kapcsolatban.A szerelem az oka?Ugyan már!Az nem szerelem,ha feladsz mindent a másikért.A szerelem lényege,hogy a másikat a hibáival együtt vagy képes elfogadni és szeretni.Szerelem az,amikor reggel felkeltek,mindketten kócosak és gyűröttek vagytok,de még ígyis azt látjátok egymás szemében,hogy odavagytok EGYMÁSÉRT.
Szerelem az,amikor feltétel nélkül szereted a párodat,megbízol benne és semmi esetre sem akarod átformálni.Persze az évek során összecsiszolódtok,de a csiszolódás nem jelent gyökeres változást.
Előfordulhat persze,hogy tévedek.Azt is rámondhatjátok,hogy csak beszélek itt összevissza baromságokat a vakvilágba,meg hogy nincs tapasztalatom,vagy hogy én is feladtam magam annakidején.Nem igaz,nem adtam fel magam.A külsőm változott csupán,de azt sem igazán a volt páromnak köszönhetem,inkább kedves jó Dante barátomnak,valamint Karesznak és Verának(ezúton is ezer köszi).De nem a burkolat a lényeg,ugyebár...
Hol volt,hol nem volt,az Óperenciás tengeren innen,az Üveghegyen túl,volt egyszer egy lány.Nevezzük Annának.Anna kedves,szeretetreméltó leányzó volt.Céljai voltak,álmai,főiskolára akart menni,meg akarta találni álmai lovagját.Egyszer találkozott egy fiúval,nevezzük Bélának.Béla jóképű pasas volt,de jóval idősebb volt Annánál.Ők ketten aztán alaposan egymásba szerettek.Mindenki kedvelte Bélát,mert nemcsak jól nézett ki,de ügyes is volt,amolyan ezermesterféle és választékosan tudott beszélni.Cicerói körmondatainak ugyan a felét se értette senki,mégis csodálták.Ő volt a tökéletes férfi.
Később kiderült,hogy Bélus nős volt,nem is egyszer,gyerekei is vannak,de ez mit sem változtatott Anna érzésein.
Rajongva szerették egymást,ám ha néhanapján veszekedtek,akkor bizony a pokolba kívánták a másikat.Egyre sűrűsödő vitáik miatt viszonyuk lassanként afféle se veled-se nélküled kapcsolattá vált.Ennek ellenére összeköltöztek,s ekkor kezdődött az igazi műsor.Anna lassan átvette Bélus jó szokását,s a végén már ő is csak körmondatokkal tudta megfogalmazni mondanivalóját.Időközben elvégezte a főiskolát.Béla pedig gyökeresen megváltozott.Vitáik mostmár leginkább Béla hisztirohamai miatt robbantak ki.Anna előbb vásárlásba,majd ahogy telt-múlt az idő,alkoholba fojtotta bánatát.Szeméből lassan eltűnt a régi fény,átadta helyét először az ürességnek,aztán a határtalan szomorúságnak.Ekkorra már Béla is rájött,hogy Anna már nem az a lány,akibe beleszeretett.Átformálta a saját képére,de a végeredmény nem lett olyan,ahogy várta.
Akad persze ellenpélda is,ilyen a mostohaanyám és az édesapám házassága,de még őket nézve sem tudok rájönni,miért veszítjük el önmagunkat egy kapcsolatban.A szerelem az oka?Ugyan már!Az nem szerelem,ha feladsz mindent a másikért.A szerelem lényege,hogy a másikat a hibáival együtt vagy képes elfogadni és szeretni.Szerelem az,amikor reggel felkeltek,mindketten kócosak és gyűröttek vagytok,de még ígyis azt látjátok egymás szemében,hogy odavagytok EGYMÁSÉRT.
Szerelem az,amikor feltétel nélkül szereted a párodat,megbízol benne és semmi esetre sem akarod átformálni.Persze az évek során összecsiszolódtok,de a csiszolódás nem jelent gyökeres változást.
Előfordulhat persze,hogy tévedek.Azt is rámondhatjátok,hogy csak beszélek itt összevissza baromságokat a vakvilágba,meg hogy nincs tapasztalatom,vagy hogy én is feladtam magam annakidején.Nem igaz,nem adtam fel magam.A külsőm változott csupán,de azt sem igazán a volt páromnak köszönhetem,inkább kedves jó Dante barátomnak,valamint Karesznak és Verának(ezúton is ezer köszi).De nem a burkolat a lényeg,ugyebár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése