2007. október 28., vasárnap

Ari, a hős

Hát komolyan mondom,a kutyám nemnormális,tudja,hogy rühellem a galambokat.Mindegy,azért aranyos sztori,úgyhogy elmesélem.Az van,hogy a kedves sógorom galambokat tart itthon,annak ellenére,hogy nekem galambfóbiám van,mindegy,nem lakom itthon,meg elég keveset vagyok a "kedves kismadarak" közelében.
Ma kiengedtem a kutyát a kertbe futkosni meg pisilni meg ilyenek.Hívom vissza egy félóra múlva,semmi sehol.Nézem hátul,a kapunál,nincs.Tudni kell,hogy a kerítésünk elég érdekes,mert van ugye drótkerítés meg dekornád,a kettő közt meg kb. fél méteres sáv.A dróton persze itt-ott van néhány lyuk,ezeken Kutymorgó simán kifér,most is a két kerítés között volt egy galambbal,ami valószínűleg odapottyant és sehogysem akart kirepülni.Ari jólnevelt kiskutyához illően nem bántotta,de elkezdte bökdösni és így terelgette addig,míg egy lyukhoz nem értek,amin át visszajutottak a kertbe.Persze én nem mertem megfogni,hiszen írtózom ezektől a tollas kis csúfságoktól.Más madárral semmi bajom,node a galamb...Pfuj.Aztán eszembe jutott,hogy van egy doboz gumikesztyű a garázsban,fogtam hát magam és felhúztam egy párat a kezemre.Így már meg mertem fogni a madarat és visszatuszkoltam a galambdúcba.Persze közben majdnem hánytam és az a kis dög azóta is ott csücsül és les ki a fejéből.Azért kíváncsi lennék,mi jár a borsónyi agyában...Biztosan épp azon gondolkodik,hogy "hálából" jól lefossa a mosott ruhát...
Szóval Arika galambot mentett ma :) Kis hősöm,én a helyében biztos elharaptam volna a madár nyakát... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése