Piri mama

Piri mama rosszullett ma délelőtt.Átmentem hozzá a konyhára,akkor még mosolygott és kerek volt a világ,hazajöttem,fél óra múlva csörgött rám,hogy vigyem át a vérnyomásmérőt.Fura volt a hangja,nagyon megijedtem.Plafonon volt a vérnyomása,ez a kis sz*r meg se tudta mérni,mondta,hogy nagyon fázik,Ági mama betakarta egy pokróccal,Nacsi meg simizte a fejét,mert ezt kérte.Kért még valeriana-t meg xanaxot,persze ez utóbbi nem volt itthon,mert Papus felvitte a szobájába az összeset.Mindegy,lehoztam belőle pár szemet,annyira siettem lefelé a lépcsőn,hogy majdnem leestem.Bekapkodta a gyógyszereket,közben Ági hívta a dokit én meg nagyon be voltam ijedve,rémesen nézett ki.Olyan fáradtnak és elesettnek tűnt,én sosem láttam ilyennek az anyukámat.A doki azt mondta,másszon be a kórházba a már jó ideje esedékes infúziós akármicsoda kezelésre meg ünnepek után egy ct-re.Félek,nem akarom,hogy baj legyen,de folyton dolgozik,jön-megy,idegesíti magát mindenen.Annyira édes volt,még ő nyugtatgatott,pedig nekem kellett volna.Azt mondta,minden karácsonyi teendőt rám bíz.Azt mondta,képzeljem azt,hogy már férjnél vagyok és saját családom van és ne arra gondoljak,hogy baj van.Fát kell szerezni,szaloncukrot venni,megvenni a maradék ajándékot.A gyerekeknek már küldött be fát,mondta,hogy míg ő él,ott lesz fa.Mondtam,hogy nem.Ott addig lesz fa,míg én élek,akkoris,ha nekem nem jut.
Nagyon aggódom miatta.Nagyon szeretem és fáj,hogy nem tudok rajta segíteni.