Sírdogálós nap

Ma reggel sírógörcsöt kaptam,több okból is.Egyrészt ugyebár a fülem miatt,nem fáj(néha egy egészen picit),csak tényleg be vagyok tojva,hogy csúnya marad a lyuk,vagy nem tudok bele többet fülbevalót rakni.Másrészt két nap alatt háromszor vágódott le a biztosíték,tegnap porszívózás közben,akkor Andy ittvolt,levittük a létrát,felmászott és visszakapcsoltuk.Mert itt úgy van,hogy az első emeleten van egy kapcsolószekrény,csak marha magasan és létra nélkül nemnagyon lehet elérni.Ma reggel viszont egyedül ébredtem,Andy átment Adrihoz és épp kávét főztem,amikor a rendszer úgy döntött,megint feladja én meg alapból ideges voltam meg egész héten olyan furcsán szar kedvem van,biztos a piros betűs napok miatt és itt nem a karácsonyra meg a különböző ünnepekre célozgatok,csak nem akarom nyíltan,mert kicsik is olvassák a blogomat,mint kiderült és nekem nem kell cenzúra :D Szóóóval levágódott és én meg sírva hívtam Piri mamát,na nem mintha ő tudna tenni bármit is,de olyan okos én meg úgy félek attól a csúnya nagy és nem éppen stabil rétyától(aki lánykori nevén létra,csak én így hívom).Piri mama természetesen(!) azonnal tudta a megoldást,hívjam fel gondnokbácsit.Gondnokbácsi jól lecseszett,hogy dehát ő a múltkor elmesélte hogy hogymegmint kell,mondom az oké,de én nemtok létrára mászni(nem szép dolog a létra általi halál...)és hogy legyenolyankedves küldjön ki valakit,mert hát ugye a kedves szomszédok hajnali kilenc órakor már mind dolgoztak,nekem meg csak fél 11-től volt egy informatika szemináriumom.Amíg kijött az "jómunkásember" én megint bőgtem egy sort azon,hogy nincs pénzünk egy normális és épkézláb épületben lévő normális és épkézláb lakásra,nem arról van szó,szeretek ám itt lakni,olyan jó a hangulata,csak sok a baj mert minden baromi régi.Aztán meg azért sírtam fésülködés közben,mert nincs pasim,aztán meg azért,mert tegnap beszéltem a Lajossal és olyan édes volt a hangja de én nem akarok távkapcsolatot én azt akarom,hogy a párom itt legyen Pesten.Nem feltétlenül kell együtt lakni,de egy városban,hogy azért egy héten legalább egyszer lássam.Aztán meg azért sírtam,mert elcsesztem sok olyat,amiből akár egy jó párkapcsolat is kisülhetett volna,de mindig én vagyok a hülye,mert szeretethiányos állat vagyok és ettől a normális ember megijed és menekül.Aztán már csak informatikán sírtam,mert olvastam Vörösbegy meséjét,de akkor már azért,mert meghatódtam.Aztán meg Ari miatt sírtam,mert nagyon hiányzik a kis bohóc...És még nincs vége a napnak...