2008. május 12., hétfő

A nap, amikor majdnem meghaltam

Mindig mondogattam Piri mamának(meg úgy általában mindenkinek),hogy veszélyes,ha elektromos holmikat használok.Szétpattan a villanykörte,kimegy a biztosíték,et cetera. Azt is tudtuk,hogy a takarítás esetemben extrém sportnak minősül,pláne ha egy seprűvel brékdenszelek a konyhában. Ma a kettő egybeesett,vagyis épp takarítottam,nevezetesen az előszoba hangyáktól nyüzsgő,omladozó sarkát szerettem volna kiporszívózni. Van egy kis kézi porszipákunk(eddig nem volt vele semmi baj,de valszeg zárlatos),amit be akartam dugni a konyhában lévő egy szál szabad lyukba,mire oltárit csattant meg villant,meg is pörkölődtem,nemmondom meg hol,mert pikáns.Najó,annyira nem gáz,a bal mellem egy pontján most kicsit érdekesen égett a bőr.Örülhetek,hogy ennyivel megúsztam,(szeretnek az Istenek)Piri mama szerint minden esélyem megvolt rá,hogy kinyiffanjak.Le is pergett előttem akkor az a röpke (majdnem) húsz év.
Szóval innentől nem dugdosok semmit sehova,mert csak úgy ukkmukkfukk megráz a kettőhúsz és ezt mostmár Piri mama is elhiszi nekem,meg talán Te is,Kedves Olvasó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése