Carol

Tulajdonképpen csupa nagybetűt érdemelne. Nade nem akarok én itt in medias res(aki esetleg nem értené, mert nem emlékszik az elsős gimis tananyagra,annak segítek: "a dolgok közepébe vágva") mesélni, főleg, hogy ez nem eposz, hanem blogbejegyzés. Tehát kezdem az elején. Carolka ugyebár földim, vagyis félig-meddig, mert ő érsekvadkinder én meg gyarmati lány volnék, vagy mifene. Írta, hogy itthon lesz vasárnapig, hagytam neki kommentet, mire visszaírt, hogy telefonszámát bizonyos közösségi portálon megtalálom az adatlapján. Felhívtam,egyeztettünk. Péntek este, nyolc, Fuji foto centrum,mondom éljen, majd lesz rólam jó pletyi, ha Subáék meglátnak. Közölte, hogy majd ő lerendezi, úgyis rokonok, na itt kitört belőlem a röhögés, mondom ilyen nincs. Öcsi bácsi törzsvendégünk volt, kis hubi, kis "csillagos" sör volt a szokásos nála,ergo meg is volt az első közös pont, aztán még találtunk jónéhányat. Nade nem volt ez sem egy egyszerű nap.
Tizenegytől este hatig Babókáztam, szegény beteg(hála a felelőtlen apjának) az orvos nem tudja eldönteni, hogy allergia-e, vagy csak szimplán huzatot kapott az egyik szeme, de ami biztos, hogy gyulladt. Tehát átvettem tesómtól mára a gyereket, remekül elvoltunk egész nap, bár veszekedtem vele egy sort, mert nem akart rendesen enni, de végül csak kiette a zöldséget a bablevesből és bevágott egy fél szelet rántott csirkemellet hasábkrumplival, tehát jól teljesített még önmagához képest is. Míg ő aludt, én felkészítettem magam az estére egy piros bikás energiaitallal meg a Csak szex és más semmi című oktatófilmmel. Pont a végére ébredt fel a gyerek, úgyhogy a főcímzenére lenyomtam neki egy kis ugrálós-fejrázós-vonalzóval gitározós showműsort, könnyesre vihogta magát rajtam. Beraktam neki a Babart, végignéztük, kérdezgetett a boszikról(Visions, én mondtam, hogy ebből a gyerekből lesz valami. Hiába, az én vérem...). Hatkor hazaesett tesóm, én meg szereztem magamnak még némi koffeint az ajándékba kapott TurbóRudolfom mellé(gyengébbek kedvéért: Óriás Pöttyös és ez most reklám). Fél hétkor álltam be a zuhany alá, olyan tollászkodást csaptam, mintha legalábbis a Fehér Herceggel randiztam volna, aki szőke lovon közlekedik(egy egész levél aloe nedvét kentem a fejemre, ilyet még soha,senkiért. Egy kiló smink is felkerült rám, mert szép akartam lenni neki. Megérte). Így is sikerült késnem pár percet. Talpig feketében, vigyorogva mentem és megláttam ŐT. Édes volt, csinos és tudtam, hogy a Sors már megint belenyúlt a dolgaimba amúgy rendesen.
Felmásztunk a Poolba, ahol, mint kiderült, még sosem volt. Sebaj, Hektor örült nekünk, főleg, hogy visszavittem magunk után a hamust meg az üres üvegeket a pulthoz és mondtam neki,hogy tudom, nem otthon vagyok, de az évek, meg a rutin ugyebár.
Szóval leültünk egy asztalhoz két üveg ginger ale társaságában és elkezdtünk amúgy csajosan csacsogni. Elememben voltam, iszonyatos poénokat vágtunk be egymásnak, persze azért előkerültek komolyabb témák, úgymint karrier, párkapcsolat, tervek és haddnesoroljam, mert reggelig itt ülnék. Olyan volt az egész, mintha minden péntek este a Poolban ülve beszélgetnénk, hihetetlenül jólesett(és azt kívánom, bár így lenne). Fél tizenegy felé döntöttünk úgy, hogy otthagyjuk az egységet, mert késő van. Kocsival volt, hát hazadobott(nem mellesleg a négykerekű paripája csodaszép és Evanescence szólt benne, feels like home). Ha már ottvolt, gondoltam viszonzom a meghívást a gyömbérre, hát bejött. Negyed tizenkettő után döntöttünk úgy,hogy szétválunk(mert Siklai művészúr olyan nótát kezdett játszani,amitől mindkettőnknek bőghetnékje támadt és mivel mindketten ki voltunk festve, nem akartunk sírni), megadtam az msn címem,mert az még nem volt meg neki és lehet, hogy a szerepjátékra is rá fog szokni általam, még meglátjuk. Ha kell, örömmel segítek neki, mert nem egyszerű.
Hihetetlen élmény volt, még sok ilyen estét szeretnék! Szvíthart, ugye lesz még ilyen?