Szembesültem...

...a ténnyel, hogy van két üveg söröm(amit előbb-utóbb meg is fogok inni, de nem ma, nem most. Nem így). Kimentem a konyhába ásványvízért és akkor láttam, hogy maradt még itt két üveg sör. Jó, nem egy mézes-gyömbéres, de akkoris sör és erről rögvest eszembe jutott a tegnap este az Osterben, Gelivel és a zsiráffal, meg hogy mindenkit ámulatba ejtettem azzal, hogy én tudok sört csapolni. Rendesen, nem csak úgy ukmukfukk alátartom a poharat aztán hadd szóljon, hanem szépen kézbe veszem, megdöntöm, sörcsap finoman megnyit és úgy, és szép a sör és gyöngyözik-habzik. FelderengettMirena mosolya, Silurus vicce, Halacsék, az út hazafelé és olyan jó ez most így, mert nem kell buszhoz rohanni. Elmehetek bulizni, teaházba, könyvtárba, és tehetem mindezt anélkül, hogy akár egyetlen értékes órát is elpazarolnék, mert csak negyed óra az egyetem, tegnap is simán hazaértem fél óra alatt. Piri mama persze kétszer hívott, hogy hol vagyok már, de nem volt semmi gond, rendben hazaértem. Nem is olyan rossz környék ez, csak hát a híre ugye... Most meg Hevia dala, a Baños de Budapest cseng a fülemben. Egyszer majd erről a dalról is írok, mert szép, mert szeretem. s