Tavaszból télbe

Mert a Városban* már tavaszodik, még az autók bűzén át is érzem az ébredő természet jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető illatát. Itthon hó fogad, dér, hideg, nedves "télszag", amit szeretek, de már a tavaszt is várom kicsi szívem legmélyén, szóval most képzavar van. Jó itthon, Závadát olvasok(megleptem magam a Jadviga párnájával), pakolgatok, pihenek, jókat eszünk(gulyást, túrós sztrapacskát), később leviszem megcsináltatni a gépemet(most nem arról írok, lusta vagyok bekapcsolni...), aztán meg még nem tudom, hogymint alakul az estém, jó lenne elmenni valahová, de itt nincs semmi, na nem mintha Pesten eljárnék bárhová is(lehet, el kéne kezdeni? Tandembe hívott párszor Dream). Jövő hét végén lehet, hogy nem is jövök haza, még kiderül. Tegnap se nagyon volt kedvem útnak indulni, annyi mindent lehet az Odúban csinálni, mindig van vele munka, takarítani, csinosítani való, már raktam ki az ajtóra tavaszváró dekorációt(a nyárit is kitaláltam már, meg az őszit is, csak meg kell csinálni és akkor majd évszakonként cserélgethetem), a fűszertartókat meg lecseréltem, mert a régiek túl nagyok az új polchoz, majd üvegfestéket is veszek hozzájuk, és azzal írom rá a fűszerek nevét.
Nem jó ez így, mennék vissza, de ha meg ott vagyok, hiányzik Ledérke, Piri mama, Babó, az eb, és ez már mindig így lesz. Nem mondom, hogy nem jó ott, imádom azt a lakást, Pestet, imádok fiatal, egyetemista lenni, még az istenverte BKV-t is szeretem néha, mert hangulata van(főleg a kisföldalattinak, bár azzal ritkán van alkalmam utazni). Szeretem azt, ahogy a Múzeumkert fái közt átsüt reggel a nap(szép reggeleken, ha nem kell sietnem, mindig leszállok a buszról már a Kálvin térnél, onnan sétálok tovább). Szeretem, ahogy beárad a fény a hálószobám nagy, hármas ablakain(pedig fényérzékeny a szemem, mégse zavar ilyenkor). Szeretem a lakásom illatát, szeretem a cseppnyi konyhámat, a kecskelábú, tömör fa étkezőasztalt. Szeretem az ágy fehér cirádáit, az ágynemű szagát, a legyezőket a tükrös asztal felett, a kis fekete asztalkát, amit magam raktam össze. Szeretem a kanapémat, a könyveimet, a kis esetlen, furcsa korallvirágomat. Még mosni, teregetni is szeretek, pedig itthon mennyire utáltam!
Itthon meg azt szeretem, mikor az eb ébreszt, aztán még bújunk egymáshoz egy kicsit, odatolja a kis seggét a hasamhoz, rámnéz és tudom, hogy én vagyok neki a minden, és ilyenkor meg tudnám zabálni, annyira édes. Szeretem, mikor kapok kávét, ami meleg és habos. Szeretem, hogy bármikor megölelhetem Piri mamát. Szeretek átmenni Ledérkémhez filmet nézni, szeretem magamhoz húzni a Babót, beleszagolni a szőke hajába, belebámulni abba a gyönyörű szemébe.
Mégiscsak jó ez így, ahogy van. Megszoktam, megszerettem. 

(Most nézem csak, a csillagocskás rész lemaradt :D )
*Ez olyasmi, mint a latinban az Urbs, amit ha nagybetűvel írsz, akkor az Róma. Nálam a Város az Budapest.