2009. szeptember 10., csütörtök

Máshogy alakult

Mégsem mentem, akadt még dolgom holnapra, de amint tudok, megyek. Hiányzik Piri mama és aggódom is. Úgy volt, holnap hazaengedik, de nem akarják és ez elszomorít. Rettenetesen féltem. A vicc az, hogy ő nyugtatgat engem, fordítva kéne lennie és tudom, hogy erős nő, aki mindent túlél, de ezt akkorsem folytathatja így tovább. Vissza kéne vennie a pörgésből egy kicsit, le kéne tennie a cigarettát és még rengetegmindent kéne, mert én szeretném, ha játszhatna az unokáival. Annyi mindent szeretnék még tőle kérdezni, tanulni. Még nagyon sokáig szeretném szeretni. Folyamatosan pengeélen táncol és nem tagadom, eddig jól csinálta, de határa mindennek van. Ahogy nő köztünk a fizikai távolság, úgy kerülünk egyre közelebb egymáshoz lélekben, pedig nem hittem volna, hogy lehet ennél is szorosabb a kapcsolatunk. Szükségem van rá. 
Lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy vannak dolgok, amiket nem jól csinál, de igyekszik mindent a legjobb tudása szerint csinálni és sokmindent lehet rá mondani, de bárki bármit is mond, ő az anyukám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése