Négylábúm szócsöve leszek most, Kedves Olvasó!
"Artemis vagyok, öt éves tacskó-palotapincsi keverék. Hat gyermekes leányanya. A Gazdimmal, a Papussal, és a Mamimmal, meg két kölykömmel élek egy meleg, otthonos lakásban.
Nem volt ez mindig így. Egy pincében születtem, két hónapos koromig ott laktam. Az akkori gazdim nem volt kedves. Egyáltalán nem szeretett. Aztán egy nap elvittek, akkor láttam először a Gazdimat. Egy kosárban feküdtem. Nagyon féltem és fáztam, de amikor a karjába vett és átölelt, szinte megrészegített a finom szagával. Nem maradhattam, pedig nagyon szerettem volna. Sok idő eltelt, mire eljött értem. Nem hozott magával se kosarat, se dobozt. Csak ölbe vett, beültünk a nagy, guruló dobozba és otthagytuk a régi gazdit, meg az anyukámat. Első este sírtam, mert nagyon féltem. A Gazdi megsajnált, felvett maga mellé az ágyba. Azóta vele alszom. Nagyon szeretek vele aludni.
Mindent megtennék a családomért. Egyszer, úgy fél éves korom környékén, mikor még másik házban laktunk, a hátsó ajtón be akart jönni valaki. Szúrós szaga volt, biztos voltam benne, hogy rosszat akar. Kitépte a nagy ajtót a helyéről. Egyszerűen leszakította, én meg csak ugattam és ugattam, olyan hangosan, ahogy csak bírtam. Elüldöztem. A Gazdim, aki épp fürdött, halálra rémült. Odaszaladtam hozzá, megnyalogattam a kezét, csóváltam a farkam, próbáltam lelket önteni belé. Tulajdonképpen ezt csinálom, amióta csak vele vagyok. Lelket öntök belé, meg a Mamimba.
Most valami kutyaadóról beszélnek naphosszat. Adni kell valamit? Nekem? Én mindent megadnék nekik, értük, csak maradhassak. Azt mondja a gazdim, nehéz lesz kifizetni sok embernek. Lehet, hogy nekik is. Mi történhet, ha nem fizetik ki? Nem értem, mi szükség rá. Azt mondja a Mami, így is kevés a pénzünk. Nem kerülök sokba, bármit megeszek, a két kölyköm sem válogat. A Gazdiék rendesek, ha sétálni megyünk, összeszedik utánam, amit széthagyok. Nem lehet rájuk panasz. Mi a kicsikkel néha ugatunk, ha idegen akar bejönni. Néha olyankor is ugatok, ha nagyon örülök. Ez a baj? Ezért kell fizetni? Rosszat csináltam? Nem akarom, hogy a szeretteim miattam bajba kerüljenek!"
"Artemis vagyok, öt éves tacskó-palotapincsi keverék. Hat gyermekes leányanya. A Gazdimmal, a Papussal, és a Mamimmal, meg két kölykömmel élek egy meleg, otthonos lakásban.
Nem volt ez mindig így. Egy pincében születtem, két hónapos koromig ott laktam. Az akkori gazdim nem volt kedves. Egyáltalán nem szeretett. Aztán egy nap elvittek, akkor láttam először a Gazdimat. Egy kosárban feküdtem. Nagyon féltem és fáztam, de amikor a karjába vett és átölelt, szinte megrészegített a finom szagával. Nem maradhattam, pedig nagyon szerettem volna. Sok idő eltelt, mire eljött értem. Nem hozott magával se kosarat, se dobozt. Csak ölbe vett, beültünk a nagy, guruló dobozba és otthagytuk a régi gazdit, meg az anyukámat. Első este sírtam, mert nagyon féltem. A Gazdi megsajnált, felvett maga mellé az ágyba. Azóta vele alszom. Nagyon szeretek vele aludni.
Mindent megtennék a családomért. Egyszer, úgy fél éves korom környékén, mikor még másik házban laktunk, a hátsó ajtón be akart jönni valaki. Szúrós szaga volt, biztos voltam benne, hogy rosszat akar. Kitépte a nagy ajtót a helyéről. Egyszerűen leszakította, én meg csak ugattam és ugattam, olyan hangosan, ahogy csak bírtam. Elüldöztem. A Gazdim, aki épp fürdött, halálra rémült. Odaszaladtam hozzá, megnyalogattam a kezét, csóváltam a farkam, próbáltam lelket önteni belé. Tulajdonképpen ezt csinálom, amióta csak vele vagyok. Lelket öntök belé, meg a Mamimba.
Most valami kutyaadóról beszélnek naphosszat. Adni kell valamit? Nekem? Én mindent megadnék nekik, értük, csak maradhassak. Azt mondja a gazdim, nehéz lesz kifizetni sok embernek. Lehet, hogy nekik is. Mi történhet, ha nem fizetik ki? Nem értem, mi szükség rá. Azt mondja a Mami, így is kevés a pénzünk. Nem kerülök sokba, bármit megeszek, a két kölyköm sem válogat. A Gazdiék rendesek, ha sétálni megyünk, összeszedik utánam, amit széthagyok. Nem lehet rájuk panasz. Mi a kicsikkel néha ugatunk, ha idegen akar bejönni. Néha olyankor is ugatok, ha nagyon örülök. Ez a baj? Ezért kell fizetni? Rosszat csináltam? Nem akarom, hogy a szeretteim miattam bajba kerüljenek!"
Tudod, Kedves Olvasó, én az a fajta ember vagyok, akinek kiskutyával reklámozva mindent el lehet adni. Becsületes, törvénytisztelő típus vagyok, olyan, aki bármit elhisz, megtesz, ha az jónak tűnik. De ez nem jó. Élőlényre adót kivetni nem helyes.
Három kutyával élek. Egy hőssel, meg a két kölykével. Velük ébredek, napközben ők járnak az eszemben, esténként velük alszom el. Nélkülük üres és tartalmatlan lenne az életem. De félek, nem fogok tudni közel húszezer forintot kifizetni. A mikrochip drága, az ivartalaníttatás sem két forint, ráadásul a kicsiket még jó darabig nem is lehet... Nem is ez a baj, én még csak összeszedem valahogy a pénzt. De mi van azokkal a nyugdíjas nénikkel-bácsikkal, akiknek se családjuk, semmijük, csak a kiskutyájuk? Mi van, ha valaki nem fizet? Azzal mit csinálnak? Egyszerre nevetséges és elszomorító ez az egész. Kívánom, a tisztelt képviselő urak és hölgyek, akik ezt megszavazták, egyszer majd kapjanak maguk mellé egy ilyen csodát, mint amilyen nekem jutott. Akkor talán rájönnek, hogy a kutya nem tulajdon, hanem társ, barát, családtag és még ennél is sokkal több.
Három kutyával élek. Egy hőssel, meg a két kölykével. Velük ébredek, napközben ők járnak az eszemben, esténként velük alszom el. Nélkülük üres és tartalmatlan lenne az életem. De félek, nem fogok tudni közel húszezer forintot kifizetni. A mikrochip drága, az ivartalaníttatás sem két forint, ráadásul a kicsiket még jó darabig nem is lehet... Nem is ez a baj, én még csak összeszedem valahogy a pénzt. De mi van azokkal a nyugdíjas nénikkel-bácsikkal, akiknek se családjuk, semmijük, csak a kiskutyájuk? Mi van, ha valaki nem fizet? Azzal mit csinálnak? Egyszerre nevetséges és elszomorító ez az egész. Kívánom, a tisztelt képviselő urak és hölgyek, akik ezt megszavazták, egyszer majd kapjanak maguk mellé egy ilyen csodát, mint amilyen nekem jutott. Akkor talán rájönnek, hogy a kutya nem tulajdon, hanem társ, barát, családtag és még ennél is sokkal több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése